A Lyme-kór változása felmelegedő világunkban
Lyme borreliosis
MA 06:17 Forrás: Weborvos
Minél több kullancs van, annál több lehetőség van a Borrelia baktériumok számára, hogy terjedjenek a populációban.
Amikor Nick Ogden biológus 2002-ben Québecbe költözött, a fekete lábú kullancsnak (Ixodes scapularis) - a Lyme-kór legfontosabb terjesztőjének - két ismert populációja volt Kanadában, az Erie-tó északi partján.
Ogden számítógépes modelleket futtatott, hogy megjósolja, Kanadában más helyeken is megtelepedhet-e a kullancs. Elkezdte megfigyelni ezeket a helyeket az új kullancspopulációk szempontjából, köztük egy, az otthona közelében lévő parkot, amelyet minden hétvégén felkeres. Az első kullancsot 2009-ben találta ott. Mostanra már olyan sok van belőlük, hogy ezt a helyszínt a vadon élő kullancsok kutatásához használja.
Az elmúlt két évtizedben Ogden és a Kanadai Közegészségügyi Ügynökség munkatársai bebizonyították, hogy a fekete lábú kullancsok Kanadában is elterjedtek és továbbra is terjednek. „Meglehetősen biztosak vagyunk abban, hogy ezt a terjedést a klímaváltozás okozza” – mondja Ogden. Munkája kimutatta, hogy a hőmérséklet emelkedése magyarázza legjobban a terjedés mintázatát Kanadában.
Karrierje során Ogden tanúja volt annak, hogy a Lyme-kór Kanadában az elméleti megjelenésből valósággá vált. Ez idő alatt a kullancsok és a Lyme-kór eseteinek száma ugrásszerűen megnőtt. 2009 és 2019 között a Lyme-kór bejelentett eseteinek száma Kanadában 144-ről 2634-re nőtt, de az esetek száma jelentősen alulbecsült, talán több mint 90%-uk nem kerül bejelentésre (bár ezen a téren előrelépés tapasztalható). „A Lyme-kór továbbra is terjed Kanadában, és a bejelentett esetek száma jelenleg exponenciálisan növekszik” – mondja Ogden.
A Lyme-kór földrajzi terjedési mintázata minden kontinensen változik a klímaváltozás miatt. 1990 óta a fekete lábú kullancsok (mindkét faj) elterjedési területe több mint megduplázódott az Egyesült Államokban, és a Lyme-kór eseteinek száma 20 év alatt több mint megháromszorozódott. Ma az Egyesült Államokban évente körülbelül 476 000 embert diagnosztizálnak és kezelnek Lyme-kórral – ez a leggyakoribb ízeltlábúak által terjesztett betegség Észak-Amerikában. Ahogy a felmelegedő hőmérséklet kiterjeszti a kullancsok élőhelyét és meghosszabbítja aktív időszakukat, a Lyme-kór az ország egyik legelterjedtebb – és leginkább félreértett – éghajlat által okozott egészségügyi kockázatává válik. A híradások azonban ritkán hozzák összefüggésbe ezeket a tényeket. A Lyme-kór éghajlati kérdésként való bemutatása elengedhetetlen a közvélemény figyelmének felkeltése, a politikai intézkedések meghozatala és annak megértése szempontjából, hogy az ökológiai változások hogyan írják át a betegségek határait.
A Lyme-kór története
A Lyme-kór és a kullancsok évezredek óta léteznek Észak-Amerikában. De csak a 20. században vált a Lyme-kór járvánnyá. A baktériumok szinte teljesen kipusztultak a szarvasok túlzott vadászata és az európai telepesek által végzett erdőirtás következtében, és csak Wisconsin északi részén és Long Islanden maradtak fenn populációk – utóbbi Connecticut államban, Lyme városától hat mérföldre, ahol a Lyme-kórt az 1970-es években (újra) felfedezték.
A Lyme-kórt okozó baktériumok csak akkor kezdtek újra elterjedni, miután a 20. század elején a vadászat fellendítése érdekében újra betelepítették a szarvasokat az egész területre. A Lyme-kórt okozó baktériumfajok elterjedési területe továbbra is bővül, mivel a szarvasok, kullancsok és más vadon élő állatok populációja a 20. és 21. században növekedett. Az éghajlatváltozás tovább súlyosbítja ezt a terjedést.
Kullancsok a felmelegedő világban
Ogden szerint a legfőbb oka annak, hogy az éghajlatváltozás kedvező a kullancsoknak, az, hogy a meleg időjárás elősegíti a kullancsok túlélését és szaporodását. A kullancsok két-három évig élnek, ezért a meleg időjárás segít nekik gyorsabban elérni a felnőttkort. A peték tavasszal kelnek ki, majd a hatlábú lárvák táplálkoznak, amíg nyolclábú nimfákká nem fejlődnek, amelyek pedig addig táplálkoznak, amíg felnőtté nem válnak. „Az életciklus egyre rövidebb és rövidebb, ezért a kullancsok egyre gyakoribbak” – mondja Ogden. Amikor Kanadában rövidebb volt a vegetációs időszak, a kullancsok nem tudták fenntartani az életciklusukat, kevesebb maradt életben, hogy nyolclábú felnőtt kullancsokká váljanak.
Minél több kullancs van, annál több lehetőség van a Borrelia baktériumok számára, hogy terjedjenek a populációban. Így a Lyme-kór is gyakoribbá válik. A terjedés növekedésével a baktériumoknak több lehetőségük van az evolúcióra. „A baktériumok egyre jobban alkalmazkodnak bizonyos gazdafajokhoz – mókusokhoz, fehérlábú egerekhez, szarvasokhoz, vörös hátú mezei egerekhez – mondja Ogden – és ez következményekkel járhat a diagnosztikára és a kialakuló betegség típusára nézve. Tehát az egyik dolog, amit érdekesnek találunk, az az, hogy mi az ökológiai eredete ennek a sokféleségnek? És milyen következményei vannak ennek az emberekre és a diagnosztikára?” Az Ogden által egerekkel végzett kísérletekben használt kanadai törzsek néha a várthoz képest eltérően viselkedtek, ami arra utal, hogy a törzsek más gazdafajokhoz alkalmazkodtak.
Vannak olyan helyek, ahol a változó éghajlat a kullancsok számára is kedvezőtlenebbé válik, de ezek inkább kivételek, mint szabályok. „Egyes területek egyre szárazabbá és melegebbé válnak, ami nem feltétlenül kedvező a kullancsok számára – különösen például Franciaország déli részén” – mondja Ogden. „De itt, Észak-Amerika északi részén, minden tanulmányunkban a hőmérséklet a meghatározó tényező.” Az észak-amerikai fekete lábú kullancsok erdőkben élnek, amelyek jól tartják a vizet és a nedvességet, így nem annyira érzékenyek a kiszáradásra. Amikor Ogden megkezdte kutatásait, a betegségökológusok úgy gondolták, hogy a hideg tél lehet a kullancsok északra történő terjedésének korlátozó tényezője, de amíg a kullancsok a vastag humuszrétegben telelhetnek, nagyon hideg hőmérsékleten is túlélhetnek. A tavasztól őszig tartó meleg hőmérséklet okozza a populációjuk robbanásszerű növekedését.
A hőmérséklet és a csapadék rövid távú változásai nem gyakorolnak nagy hatást a kullancsok számára, mivel azok életciklusa több évet ölel fel. A szúnyogpopulációk ezzel szemben az időjárás változásai miatt hirtelen megnőhetnek vagy drasztikusan csökkenhetnek, de ez azért van, mert egy szezonban többször is szaporodnak. A kullancsok nem így viselkednek. „Nem úgy van, hogy a számuk hirtelen nagyon megnő” – mondja Ogden. Ezt a lassú éghajlatváltozás okozza. Az a tény, hogy egy évben kevesebb kullancscsípés történik, általában inkább a kullancsok és az emberek viselkedésével függ össze, mint a kullancsok populációjának számával. Száraz időben a kullancsoknak vissza kell térniük a talajba, hogy rehidratálódjanak, és nem keresnek annyira új gazdákat. Ha az időjárás nagyon hideg, nedves vagy meleg, az emberek kevesebbet mennek ki a szabadba, és így ritkábban csípik meg őket.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!