Az egyik legokosabb baktérium?

„A csendes járvány” című film egy dühítő és riasztó felhívás a Lyme-kór elleni harcban. „A Lyme Borrelia baktérium az egyik legokosabb baktérium a bolygón. Ez a szervezet tudja, hogyan változtassa meg a formáját. Tudja, hogyan kell elrejtőzni” – hangzik el a kulcsmondat a „The Quiet Epidemic” című filmben.

A Lyme-kórról – vagy Lyme borreliosisról – már közel 50 éve tudunk. Bár a legtöbben tévesen azt gondolják, hogy csak az Egyesült Államok északkeleti és középnyugati régióit érinti, a valóság az, hogy ez a régóta figyelmen kívül hagyott betegség délen és északnyugaton is létezik. Gyakorlatilag mindenhol jelen van, és előfordulása Európában is növekszik.

A Lyme-kór története összetett és összeesküvés-elméletekkel teli. Eredetileg az 1970-es években tévesen fiatalkori reumatoid artritiszként diagnosztizálták. A betegséget a kullancscsípést követően kialakuló, körkörös vörös folt alakú kiütés - az úgynevezett erythema migrans - alapján lehetett azonosítani. A National Library of Medicine szerint a Lyme-kór a leggyakoribb kullancs által terjesztett betegség mind az Egyesült Államokban, mind Európában, a becslések szerint évente 476 000 esetet diagnosztizálnak és kezelnek az Egyesült Államokban, valamint több százezer eset fordul elő Európában is. Ez magasabb arány, mint a mellrák és a HIV együttvéve. Ha ez a helyzet, hogyan lehetséges, hogy nincs humán vakcina?

Pontosan erre keresi a választ Lindsay Keys és Winslow Crane-Murdoch oknyomozó újságírók, egészségügyi szakemberek és biológusok csapata a krónikus Lyme-kórról és a kullancsok által terjesztett betegségekről szóló, The Quiet Epidemic (A csendes járvány) című lenyűgöző filmjében.

A Lyme-kór kezdeti időszakában (a vietnami háború vége felé) az orvosi közösség nyitott volt arra, hogy többet megtudjon erről a kegyetlen járványról, és összehangolt erőfeszítéseket tett a gyógymód megtalálására. Ahogy egyre több orvos és tudós beszélt arról, hogy a Lyme-kór súlyos betegség, annál inkább elkerülték őket az orvosi közösségben. Munkájukat elutasították, hosszú háborúskodás következett azok között a szakorvosok között, akik hisznek a betegség súlyosságában (akik közül sokakat kiközösítettek a gyógymód megtalálását célzó kutatások támogatása miatt), és azok között, akik úgy érzik, hogy nincs biológiai bizonyíték a Lyme-kór és a demencia, Alzheimer-kór, ALS és más krónikus betegségek tünetei között. A Centers of Disease Control and Prevention (CDC) és az Infectious Disease Society of America (IDSA) az egyik legnagyobb akadálya a gyógymód kifejlesztésének.

A The Quiet Epidemic mesteri történetmesélésén keresztül azt teszi, amit minden jó oknyomozó dokumentumfilmnek tennie kell: tájékoztat, feldühít, megszakítja a szívünket, és reményt ad arra, hogy még van időnk felhívni a figyelmet és megszerezni a szükséges pénzeszközöket, hogy gyógymódot találjunk mindazoknak, akik szenvednek ettől a nyomorult betegségtől. A film hatékonyan egyensúlyoz a sok réteg között: az éles eszű szakértőktől és a kritikus orvosi tisztviselőktől a csüggedt betegekig és a kétségbeesett családtagjaikig. A The Quiet Epidemic riportjai összehangolják azt, amit megtudunk és amit érzünk, miközben a tragikus beszámolókat hallgatjuk. A film tempója éles, köszönhetően Crane-Murdoch és Mark Harrison kiváló vágásának, a filmet pedig Alex Ebert zeneszerző gyengéd, mégis sürgető zenéje kíséri.

A The Quiet Epidemic (A csendes járvány) dühítő és riasztó felhívás a cselekvésre, amelyet mindenkinek kötelezően meg kellene néznie, aki az egészségügy, a tudomány vagy a politika területén tevékenykedik. Nagyon sok megválaszolatlan kérdés van a Lyme-kórral kapcsolatban, és nem folyik elég kutatás. Miért ez a vita? Miért nehéz megfelelő kezelést kapni? Hogyan lehetséges, hogy ennyi embernek ugyanaz a története – ugyanazokat a dolgokat mondják – és mégis azt mondják, hogy tévednek?

A „The Quiet Epidemic” arra törekszik, hogy megértse, miért van ez így.

Forrás: Awards Daily