Az erdők változása táplálta a kullancsveszélyt

Ha a kullancsokra gondolunk, talán rémálomszerű kis élősködőket képzelünk el, amelyek a hétvégi kirándulásokon vagy a parkban töltött délutánokon leselkednek ránk.

A félelem megalapozott. A kullancsok által terjesztett betegségek a legelterjedtebb vektoros - azaz élő szervezetek által terjesztett - betegségek az Egyesült Államokban. Minden egyes kullancs több állatból is táplálkozik élete során, útközben vírusokat és baktériumokat vesz fel, és a következő csípésével továbbadja azokat. E vírusok és baktériumok némelyike káros az emberre, és olyan betegségeket okoz, amelyek kezelés nélkül legyengítő és néha halálos kimenetelűek lehetnek, mint például a Lyme-kór, a babesiosis és a Rocky Mountain foltos láz.

De ennek a bosszantó, telhetetlen kártevőnek minden egyes csípése társadalmi, környezeti és járványügyi történelmet is rejt magában. Sok esetben a régmúltban elkövetett emberi cselekedetek az okai annak, hogy a kullancsok ma ilyen széles körben hordozzák ezeket a betegségeket. 

Az erdők változása táplálta a kullancsveszélyt

A 18. és 19. században a telepesek az Egyesült Államok északkeleti részén az erdős területek több mint felét kiirtották, kivágták az erdőket a faanyagért, valamint azért, hogy helyet csináljanak a farmoknak, városoknak és bányászati tevékenységeknek. A nagyarányú irtással együtt jókora csökkenés következett be mindenféle vadon élő állatfajban. Az olyan ragadozók, mint a medvék és a farkasok, kiszorultak.

Ahogy a földművelés nyugat felé terelődött, az északkeletiek kezdték felismerni a fák ökológiai és gazdasági értékét, és több millió hektárnyi területet erdősítettek vissza. Az erdők visszanőttek. A növényevők, például a szarvasok visszatértek, de a csúcsragadozók, amelyek egykor kordában tartották a populációjukat, nem.

Ennek eredményeképpen a szarvasállomány gyorsan nőtt. A szarvasokkal együtt megjelentek a szarvas kullancsok (Ixodes scapularis), amelyek a Lyme-kórt okozó borrelia burgdorferi baktériumot hordozzák. Amikor a kullancs fertőzött állattal táplálkozik, felveheti a baktériumot. A kullancs a baktériumot átadhatja a következő áldozatának. Emberekben a Lyme-kór lázat és fáradtságot okozhat, és ha nem kezelik, az idegrendszert is károsíthatja.

Az Egyesült Államok keleti része az 1970-es évektől kezdve a kullancsok által terjesztett Lyme-kór globális gócpontjává vált. A Lyme-kór 2023-ban több mint 89 000 amerikait érintett, és valószínűleg ennél sokkal többet.

A kaliforniaiak kullancsok területére költöznek

Évszázadok óta az emberi települések változó mintái és a földhasználat politikája alakítja a kullancsok és a kullancsok által terjesztett betegségek szerepét a környezetükben.

Röviden, az emberek megkönnyítették a kullancsok számára, hogy gyarapodjanak és betegségeket terjesszenek közöttünk.

Kaliforniában az északi-part és a Santa Cruz hegyvonulat, amely északról és délről San Franciscóba torkollik, soha nem volt kiirtva, és a ragadozók, például a hegyi oroszlánok és a prérifarkasok még mindig élnek ott. A lakhatásért folytatott verseny azonban az emberi településeket egyre beljebb szorította a várostól északra, délre és keletre fekvő vadregényes területekre, átformálva az ottani kullancsökológiát.

Míg a nyugati feketelábú kullancsok (Ixodes pacificus) általában a nagy erdőterületeken nyüzsögnek, a Lyme baktérium valójában inkább a kis, elszigetelt zöldterületeken fordul elő. Ezekben az elszigetelt foltokban a rágcsálók és más kullancsgazdaállatok biztonságban lehetnek a nagy ragadozóktól, amelyeknek nagyobb élőhelyre van szükségük a szabad mozgáshoz. Az elszigeteltség és a kisebb diverzitás azonban azt is jelenti, hogy a fertőzések könnyebben terjednek a kullancsok gazdapopulációin belül.

Az emberek inkább elszigetelt házakat építenek a hegyekben, mint nagy, összefüggő településeket. Ahogy a San Franciscótól délre fekvő Szilícium-völgy területe egyre jobban terjeszkedik, a településeknek ez a sakktáblás mintázata feldarabolta a természetes tájat, és nehezen kezelhető közegészségügyi veszélyt teremtett.

A kevesebb, sűrűbben elhelyezkedő gazdatestek gyakran arányosan több fertőzött gazdatestet, és így több veszélyes kullancsot jelentenek.

E tartományok hat megyéje, amelyek mindegyike San Franciscót övezi, beleértve San Franciscót is, a Kaliforniában regisztrált, kullancsok által okozott megbetegedések 44%-áért felelős.

A texasi szarvasmarhatelepek tanulsága

A háziasított haszonállatok is alakították a kullancsok által jelentett egészségügyi veszélyt.

1892-ben Dr. B. A. Rogers a texasi Austinban tartott Stock Raiser's Convention szarvasmarhatenyésztők találkozóján újszerű elméletet ismertetett, miszerint a nemrégiben pusztító texasi szarvasmarha-láz járványok hátterében kullancsok állnak. A betegség az 1600-as években a Nyugat-Indiából és Mexikóból behozott szarvasmarhákkal érkezett, és hatalmas áldozatokat szedett a szarvasmarha-állományokban. Rejtély volt azonban, hogyan terjedt át a betegség az új áldozatokra.

A Daniel's Texas Medical Journal szerkesztői nevetségesnek találták a kullancsok betegséget terjesztő ötletét, és gúnyt űztek a hipotézisből, szatírát közölve a témában készülő jelentés „korai példányaként” jellemzett írásukból.

A kullancs „folyékony váladéka, úgy vélik, a lázat okozó méreg... [és mivel a kullancs] köztudottan dohányt rág, mint minden más texasi, a váladék valószínűleg dohánylé” - írták.

A farmerek szerencséjére - a tehenekről nem is beszélve - az amerikai mezőgazdasági minisztérium Rogers mellé állt. Az 1906-ban indított szarvasmarha-láz elleni kullancsprogramja megfékezte a szarvasmarha-láz kitöréseit azáltal, hogy korlátozta, hol és mikor keljenek át a szarvasmarhák a kullancsok által sűrűn lakott területeken.

1938-ra a kormány egy olyan karanténzónát hozott létre, amely 580 mérföldszer 10 mérföldes körzetben húzódott az amerikai-mexikói határ mentén a dél-texasi Brush Countryban, a szarvasmarha- kullancs által kedvelt régióban.

A természeti területnek mint közegészségügyi eszköznek ez az innovatív felhasználása hozzájárult ahhoz, hogy 1943-ra 14 déli államból funkcionálisan kiirtották a szarvasmarha-lázat.

A kullancsok a környezetük termékei

Amikor a kullancsok által terjesztett betegségekről van szó világszerte, a helyszín számít. 

Vegyük például a Földközi-tenger és Ázsia vadász kullancsát (Hyalomma spp.). Fiatalon, azaz nimfaként ezek a kullancsok kis erdei állatokkal, például egerekkel, nyulakkal és verebekkel táplálkoznak, felnőttként azonban a háziállatokat részesítik előnyben.

Évszázadokon át ez a kullancs a Közel-Kelet nomád pásztorainak időnkénti kellemetlenségét jelentette. Az 1850-es években azonban az Oszmán Birodalom törvényeket hozott, amelyek arra kényszerítették a nomád törzseket, hogy letelepedett földművesekké váljanak. A telepeseknek felajánlották a gazdátlan földeket, különösen a sztyeppék erdős szélein, ami ideális feltételeket teremtett a vadász kullancsok számára.

Ennek eredményeképpen a mai Törökország területén a földműveseknél megugrott a kullancsok által terjesztett betegségek száma, beleértve a krími-kongói vérzéses lázat, egy potenciálisan halálos betegséget okozó vírust is.

Valószínűleg nem sok értelme lenne együttérzést kérni minden kullanccsal szemben, amellyel ezen a nyáron találkozunk. Végül is vérszívó paraziták.

Mégis érdemes megjegyezni, hogy a kullancs rosszindulatúsága nem a saját hibája. A kullancsok környezetük termékei, és az emberek számos szerepet játszottak abban, hogy a ma ránk leselkedő káros parazitákká váltak. 

Forrás: https://theconversation.com/ticks-carry-decades-of-history-in-each-troublesome-bite-257110