Betegtársai megrendítő állapota volt az igazi figyelmeztetés

Az első kullancscsípésével – bár volt piros foltja – nem foglalkozott, ma azonban már kerüli a fertőzésveszélyes helyeket, amennyire csak lehetséges. Mártáné Ander Kati mérnökből lett informatika tanár, évek óta nyugdíjas, de rendkívül aktív: fontos számára, hogy minél több embernek tudjon segíteni. Informatikai megoldásaival a Lyme betegek alapítványát támogatja.

Hogyan kapta el a betegséget?

2003-ban éppen tanítás közben vettem észre a karomon a piros foltot, de nem vettem komolyan. Egyre rosszabbul lettem, sokszor nagyon gyengének éreztem magam, fáradékony voltam, szívritmuszavarom volt. Leginkább a túlhajtottságnak tudtam be a tüneteimet. Aztán 2006-ban újabb kullancscsípésem volt, amely erősen viszketett. A kullancsot kiszedtük és fiolába raktuk. A fiola nagyon fontos, hiszen egy nylonzacskóból könnyen megszökhet az átkozott. Az volt a „szerencsém”, hogy nem maradt észrevétlen a csípés, így nem keveregtem az orvosok között, hanem egyenesen az Istenhegyi klinikára mentünk segítséget kérni.

Ki diagnosztizálta a Lyme-kórt?

Dr. Esztó Klára diagnosztizálta a betegségemet 2006-ban, és ő kezelt folyamatosan antibiotikummal, ugyanis szinte minden évben újabb és újabb fertőzött kullancs csípett meg. Ebben nyilván közrejátszik, hogy a Sas-hegyen lakunk. Minden fürdésnél alaposan átvizsgálom magam, nagyon figyelünk, ebben a férjem is segít, nehogy észrevétlen maradjon egyetlen kullancs is. Nehezen, de ráneveltem magam, hogy soha ne intézzem el egyszerűen a kidudorodást, például ne kaparjam el, mondván, csak valami kis pörsenés van a testemen. Közben elkezdett izgatni, sőt idegesíteni, hogy vajon miért vonzom ennyire a kullancsokat.

Talált-e magyarázatot rá?

Úgy vélem, igen, de egy kicsit messzebbről indulnék. Elkeveredtem egy Lyme konferenciára, amelyet Czikoráné Szabó Éva, a Lyme betegek alapítványának elnöke szervezett. Elképedtem azon, hogy milyen súlyos következményekkel járhatnak a kullancsok által terjesztett fertőzések. Ott találkoztam először olyan betegekkel, akik közül többen rokkantkocsiba kényszerültek, vagy látásuk, beszédük sérült és sorolhatnám tragédiájukat, ráadásul megrendítő betegtörténeteiket is hallottam. A konferencián egy kérdőívet osztottak szét, amit később a Facebookon is közreadtunk. Vállaltam, hogy feldolgozom ezeket a kérdőíveket. Itt láttam, hogy milyen kiugró számban jellemző, hogy a 0-s vércsoportúak fertőződnek meg, én is az vagyok. A lányom révén kaptam egy olyan táplálékkiegészítőt, amely megakadályozza, hogy kullancs csípjen meg, és ez hatásosnak bizonyul, ugyanis két éve, amióta szedem, nem volt újabb csípésem. Vélhetően már nem tetszik a vérem szaga a kullancsnak.

Említette a fáradtságot, gyengeséget a tünetei között. Jelentkezett más is?

Igen, mert például a fertőzés megtámadta a jobb fülemet: egyik pillanatról a másikra megsüketültem. A fül-orr-gégész azt mondta, hogy az öregedés ezzel jár, nyugodjak bele, de nem így tettem. Elmentem a Semmelweis Egyetemre, ahol olyan műszeres vizsgálatot végeztek, amely megmutatta, hogy a hallásomért felelős idegpálya sérült meg. Kitartóan gyötörtem magam, hogy a jobb fülemet munkára bírjam, és újra kezdtem hallani erre a fülemre is. Szinte az egész testemen végigment a Lyme-támadás.

Most teljesen egészségesnek érzi magát?

Nem. Elvesztettem a biztonságérzetemet, minden váratlan rezdülésemre figyelek, nehogy súlyosabb következményekkel kelljen szembesülnöm, amire sajnos elég elrettentő példát láttam.

Mit tanácsol sorstársainak?

Nem szabad pánikba esni, nem szabad feladni a küzdelmet. Volt olyan, hogy szívószállal etettek a gyerekeim, annyira rossz állapotba kerültem, de ez a múlté. Nekem a torna vált be a leginkább védekezésül, segítve a vérkeringést, a nyirokrendszer működését. Minden este alaposan átvizsgálom magam, és ha újabb tünettel találkozom, akkor bizony kutatni kezdek a szakirodalomban, nem a Lyme okozza-e a furcsaságot. Nagyon megnézem, hová megyek, nem vállalkozom olyan útra, amely során nagy eséllyel kullancs fertőzhet meg. Kerülöm a tömeget, a parkokban játszadozó kutyákat. Nehéz így élni, de meg lehet szokni, sőt: talán így értékelni tudom, ha jobban vagyok.