Egy hatékony védekezési stratégia a kullancsok ellen

Ahogy a kullancsok által terjesztett betegségek, például a Lyme-kór tovább terjednek Európában, a hatékony védekezési stratégiák megtalálása minden eddiginél kritikusabbá vált. A kullancscsövek - olyan eszközök, amelyek az egereket atkaölővel ellátott fészekanyaggal látják el - a kullancsok elleni védekezés egyik lehetséges eszközeként jelentek meg. Hatékonyságuk azonban nem konzisztens, ezért továbbfejlesztett stratégiákra van szükség.

Egy új tanulmány, amely a Journal of Medical Entomology című folyóiratban jelent meg, a kullancsirtó csövek hatékonyságának növelését célozza. A kutatás, amelyet Erika T. Machtinger, Ph.D., a Penn State University rovartani docense vezetett, a kullancscső elhelyezésének optimalizálását vizsgálja.

„Oktatóként gyakran tartok előadásokat a kullancsok elleni védekezésben rendelkezésre álló lehetőségekről” - mondja Machtinger. „A kullancscsövek egyike azon keveseknek, amelyeket a háztulajdonosok bátran használhatnak. A korábbi tanulmányok azonban nem túl erős hatékonyságról számoltak be.”

Néhány tanulmány áttekintése után Machtinger és csapata észrevette, hogy a telepítés általában csak évente kétszer történik. Emellett a kullancscsöveket gyakran olyan területeken használták és tesztelték, ahol jelentős mókuspopulációk voltak, amelyek bár nem használják a vattát fészekanyagként, mint az egerek, mégis a kullancsok által terjesztett betegségeket okozó kórokozók hordozói.

„Röviden, a csöveket úgy helyezték el, hogy az entomológiai kockázatra reagáljanak, de nem feltétlenül vették figyelembe a rezervoár-gazdatestek ökológiáját” - mondja Machtinger.

A csoport azzal a céllal, hogy egyértelműbb iránymutatásokat adjon a kullancskezelési stratégiák javításához, két évig vizsgálta, hogy a különböző tényezők - például a telepítés, a vatta cseréjének gyakorisága és a csövek közötti távolság - hogyan befolyásolják a kullancscsövek hatékonyságát. A nemrégiben közzétett tanulmányuk egyértelmű ajánlásokat tartalmaz a kullancsirtó csövek használatának optimalizálására.

Szezonális, folyamatos gyakorlatok

„A kullancsirtó csövek hatékonyan csökkentették az egerek kullancsterhelését a kihelyezést követő egy évszakon belül, függetlenül attól, hogy mikor helyezték ki őket eredetileg” - mondja Machtinger. Az adatok alapján a csapat mégis azt javasolja, hogy a csöveket kora tavasztól őszig helyezzék ki, és havonta cseréljék őket. „Volt, hogy a csövek kevesebb mint két hét alatt kiürültek” - mondja. Ráadásul, amikor a csapat novemberben is kihelyezte a csöveket, a csövekkel ellátott parcellákon tavasszal kevesebb kullancs volt, mint azokon, ahol nem voltak, ami azt jelzi, hogy az előző év késői kihelyezésének jótékony hatása volt az év elején.

Bár a kezdeti alkalmazás időzítése fontos, a folyamatos és hosszú távú használat hatékonyabbnak bizonyul, mint az adott évszakra való összpontosítás. A tudósok kiemelték a csövek belsejében lévő vatta rendszeres cseréjének fontosságát, mivel a gyakoribb cserét jobb kullancskontrollal tudták összefüggésbe hozni. „A kullancscsövekből származó vatta felhasználása szeptember végén és októberben volt a legmagasabb, ami egybeesik az egérpopulációk csúcspontjával és a fészekanyagok iránti fokozott igénnyel” - mondja Machtinger.

Eközben a szakértői csapat úgy látta, hogy a kullancscsövek közötti távolság - amelyet 10, 20, 30 és 40 méteres távolságban teszteltek - nem befolyásolta jelentősen a kullancsirtás teljesítményét, ami arra utal, hogy más tényezők döntőbbek lehetnek. Mégis, mondja Machtinger: „Még ha nem is volt különbség a távolságok között az egérpopulációk növekedése esetén, a közelebbi távolságok hagyhatnak némi ütközési teret, így nem használták fel gyorsan az összes vattát”.

Kutatási reflexiók és jövőbeli irányok

„Azt hiszem, a legmeglepőbb eredmény az volt, hogy az adatok mennyire tiszták voltak” - mondja Machtinger. „Minden évszakban, amikor csöveket helyeztünk ki, a következő befogási körben minden alkalommal jelentős különbség mutatkozott a kullancsok számában a gazdaállatok esetében. A terepen gyűjtött adatok általában sokkal rendezetlenebbek szoktak lenni!”

Elismeri azonban, hogy a vizsgálat nem mérte a fertőzött vagy kereső kullancs nimfák sűrűségét, így bár a csapat a fehérlábú egereken a kullancsok számának jelentős csökkenését tapasztalta, nem tudják megerősíteni, hogy a kullancscsövek egész éves használata befolyásolja-e a kullancsok fertőzési arányát is. Ezért a kutatócsoport most további vizsgálatokba kezd, hogy megvizsgálja, hogyan befolyásolják az említett ajánlások szerint alkalmazott kullancsirtó csövek a kullancs nimfák sűrűségét és a kórokozókkal való fertőzöttségi arányt. Kiemelik továbbá, hogy szélesebb körű, különböző régiókban végzett vizsgálatokra van szükség ezen eredmények érvényesítéséhez.

„Az ökológia lokális” - mondja Machtinger. „A mi kezelési területünkön kevesebb mókus él, mint más élőhelyeken, így a helyi hordozó populációtól függően az eredmények nem biztos, hogy azonosak lesznek.”

Machtinger szerint a tanulmány megállapításai, amelyek a csövek cseréjének havi emlékeztetőjét teszik szükségessé, segíthetnek az embereknek abban, hogy észben tartsák más kullancskezelési stratégiák fontosságát  is, például a repellens szerek viselését.

„Mivel [a csövek] egyike azon kevés lehetőségnek, amelyet a háztulajdonosok használhatnak, reméljük, hogy ez bizalmat ad nekik, hogy bekapcsolódjanak a kullancsok elleni védekezésbe” - mondja Machtinger - „ideális esetben egy integrált terv részeként, amely magában foglalja a terepmódosítást és a személyes védekezést”. 

Forrás: https://entomologytoday.org/2024/10/10/tick-control-tubes-consistent-long-term-use-improves-effectiveness/