Itt minden második kullancs fertőzött a Lyme-kórt okozó baktériummal

Az USA északkeleti részén a fekete lábú kullancs - más néven szarvaskullancs - csípése tavasszal, nyáron és ősszel jelenti a legnagyobb kockázatot. A Parasites and Vectors című szaklapban közzétett új Dartmouth-tanulmány szerint a kifejlett feketelábú kullancsok 50%-a hordozza a Lyme-kórt okozó baktériumot, míg a fiatalabb (nimfa) feketelábú kullancsok 20%-25%-a hordozza a kórokozót.

Az Egyesült Államok északkeleti részének egyetemeitől, egészségügyi minisztériumoktól és mezőgazdasági hivataloktól származó kutatókból álló csoport metaanalízist végzett arról, hogy 1989 és 2021 között hány feketelábú kullancs volt, és közülük hányan voltak képesek a Lyme-kórért és három másik kullancs által terjesztett betegségért felelős kórokozókat átadni az északkeleti területeken, többek között Connecticutban, New Yorkban, New Hampshire-ben, Vermontban és Maine-ben.

Maine-ben 1989-től kezdődően gyűjtötték az adatokat, míg a többi állam többsége a 2000-es évek közepén kezdte meg az adatgyűjtést. Massachusetts és Rhode Island nem képviseltette magát a tanulmányban, mivel nem állt rendelkezésre elegendő adat.

A Lyme-kórt először 1975-ben fedezték fel Lyme-ban, Conn államban. A tünetek a betegség stádiumától és súlyosságától függően változhatnak, de lehet láz, hidegrázás, fáradtság, izom- vagy ízületi fájdalmak és duzzadt nyirokcsomók. Ha nem kezelik, elhúzódó és súlyosabb tünetek alakulhatnak ki.

A Lyme-kórt a Borrelia burgdorferi nevű baktérium okozza. Néhány egér, mókus, madár és más kis állat hordozza a baktériumot a vérében, így „kompetens” gazdatestek. A feketelábú kullancsok nem születnek a Lyme-kór baktériumával fertőzöttnek. Amikor azonban a feketelábú kullancs fertőzött gazdaszervezeten élősködik, a kullancs megfertőződik a Lyme-kórt okozó baktériummal, majd a csípése révén potenciálisan átadhatja azt az embernek.

A feketelábú kullancsok kétéves életciklusuk során jellemzően három vérfogyasztást végeznek: első évük nyarának közepén, miután lárvaként kikelnek; nimfaként a következő késő tavasszal, gyakran májusban vagy júniusban; és kifejlett egyedként ősszel, valószínűleg szeptember és november között.

A kutatók elemezték a feketelábú kullancsok gyakoriságát, valamint a Lyme-kór baktériumok és más kórokozók jelenlétét, hogy meghatározzák, hogyan változnak időben és térben a feketelábú kullancsok és az általuk hordozott kórokozók. 

„A feketelábú kullancsok és a Lyme-kór elmúlt 30 évben tapasztalt, jól dokumentált terjedésével ellentétben nagyon kis változásokat találtunk a feketelábú kullancsok gyakoriságában, de úgy gondoljuk, hogy ez valószínűleg azért van, mert általában nem kezdünk el mintavételezni egy helyszínt a feketelábú kullancsok szempontjából, amíg azok már nem telepedtek meg” - mondja a vezető szerző, Jonathan Winter, földrajztudományi docens és a Dartmouthi Alkalmazott Hidroklimatológiai Csoport igazgatója. "Azonban azt találtuk, hogy megnőtt a Lyme-kór baktériumát hordozó feketelábú kullancsok aránya.”

Bár az adatok nagy része már a tanulmányt megelőzően is nyilvánosan elérhető volt, a kutatócsoport a felméréseket az egyes államokban egységesítette, létrehozva ezzel az Egyesült Államok egyik legátfogóbb kullancsszám- és kórokozó-prevalencia-adatkészletét, és ezzel megteremtve egy olyan alapot, amelyet a jövőben is fel lehet használni.

A kutatók egy másik tanulmányt is folytatnak, amely az éghajlatváltozás és a fekete lábú kullancsok és a Lyme-kór északkeleti elterjedtsége közötti kapcsolatot vizsgálja.

Forrás: https://www.news-medical.net/news/20250117/Study-reveals-high-prevalence-of-Lyme-disease-bacteria-in-Northeast-ticks.aspx