Lyme neuroborreliosis - tünetek és diagnózisok

A Lyme-kórért felelős baktérium és a vele kapcsolatos fertőzés eljuthat akár a központi, a perifériás vagy az autonóm idegrendszerbe is. A Lyme neuroborreliosis egy olyan központi idegrendszeri diszfunkciót jelöl, melyet a Lyme-kór okoz. A fertőzés korai szakaszában a baktérium képes eljutni a központi idegrendszerbe és olyan tüneteket okozni, mint például arcbénulás, fejfájás, émelygés, hányás, vertigo, agyhártyagyulladás és nyakmerevség. A fertőzés előrehaladtával a baktérium és az általa kiváltott immunválasz is károsíthatja a perifériás és az autonóm idegrendszert, ami olyan tünetekhez vezethet, mint a zsibbadás/bizsergő vagy égő érzés a végtagokban, állás közben szédülés, izomgyengeség, kognitív zavarok stb.

Ön emlékszik kullancscsípésre?

A Lyme neuroborreliosist széles körben tanulmányozták Európában és az Egyesült Államokban egyaránt. A kutatók elemezték a betegség klinikai megjelenését, lehetséges diagnosztikai vizsgálatait és a kezelésre adott választ is. Az egyik legnagyobb kihívás a Lyme neuroborreliosis kapcsán a felismerés, akár akut esetben, mint például egy sürgősségi osztály, akár ambuláns klinikán, mint például neurológiai osztály. Akut esetben van esély arra, hogy a páciens fel tud idézni kullancscsípést vagy bőrtünetet a tünetek megjelenését megelőző időszakból, ami segítheti a diagnózist felállító orvost. Azonban számos késői stádiumú Lyme-kóros páciens nem emlékszik sem csípésre, sem bőrtünetre, különösen, ha a tünetek évekkel később jelentkeznek. Ráadásul a Lyme-kór neurológiai tünetei nem egyediek, így egy kullanccsal kevésbé fertőzött területen nem feltétlen merül fel a diagnózis lehetősége.

Neurológiai tünetek a fertőzés korai szakaszában

Az idegrendszeri tünetek általában a kullancscsípést követő 2-8 héten belül jelentkeznek. A fertőzés ilyen korai szakaszában inkább az általános tünetek jellemzők. A baktérium által kiváltott agyhártyagyulladást émelygés, hányás, fejfájás és nyakmerevség is jelezheti, de akár fényérzékenység és láz is előfordulhat. Fontos megjegyezni, hogy a Lyme-kór által kiváltott agyhártyagyulladás kevésbé súlyos, mint a legtöbb bakteriális fertőzés esetében, így könnyen vírusos agyhártyagyulladásként azonosíthatják.

Az agy gyulladása zavartságot, aluszékonyságot, hangulatingadozást, személyiségtorzulást és hallucinációkat is okozhat. Amikor az agyidegek is érintettek, egyik, vagy akár mind a két oldalt érintő arcidegbénulás (néha Bell-féle bénulásként említik) is kialakulhat, ami az arc megereszkedését okozza. Az agyidegeket érintő fertőzés megnyilvánulhat a szem becsukásának nehézségében, a száj akaratlan mozgásában és a homlok akaratlan ráncolásában is, de a látás és a szaglás is érintett lehet.

A radiculoneuritis a harmadik leggyakoribb idegrendszeri diszfunkció az akut neuroborreliosison belül. A „radikuláris” fájdalom követi az idegek lefutását és éles, nyilalló, szúró vagy égő érzéssel is jelentkezhet. A másik megnyilvánulása a radiculoneuritisnek a zsibbadás és bizsergő érzés az adott idegben. A fent említett idegrendszeri tünetek kezdetben jellemzően közel jelentkezhetnek a csípés helyéhez. Amikor a Lyme-kór által kiváltott idegi gyulladás motoros diszfunkciót okoz, izomgyengeség formájában jelentkezhet. Ha az alsó végtagoknál kezdődik és a később tovább terjed a felsőtestre, tévesen Guillain-é szindrómaként is diagnosztizálhatják.

A késői stádiumú Lyme-kór neurológiai tünetei

Ha a Lyme-kórt vagy társfertőzéseit nem megfelelően kezelik, vagy elmarad a kezelés, akkor a baktérium folyamatos jelenléte, a gyulladás és az immunreakció együttesen számos neurológiai tünet kialakulását eredményezheti. Korábbi kutatások szerint a csípéstől számított 1 éven belül kialakulhatnak a perifériás idegrendszert érintő tünetek, valamint 2 éven belül kialakulhatnak a központi idegrendszert érintő tünetek, de ilyen időbeli határok megállapítása megkövetelné a fertőzés időpontjának pontos ismeretét, miközben Közép-Európában gyakori lehet a jóval korábbi fertőzés tüneteinek felerősödése vagy az újrafertőződés is. A baktériummal való érintkezés és a tünetek megjelenése közti jelentős időeltolódás mindenesetre hatalmas kihívást jelent neurológiai tünetek Lyme-kórral való összefüggésének felvetésében.

A neuropátia egy általános kifejezés az idegeket érintő betegségekre

A polineuropátia kifejezés arra utal, hogy több ideg is érintett a diszfunkcióban. A késői stádiumú Lyme-kór esetében a polineuropátia érzéketlenségben, bizsergő/égő érzésben nyilvánul meg, valamint jellemzően a végtagokat érinti. Kevésbé gyakori, hogy a krónikus neuropátia radikuláris fájdalmakhoz vezessen.

Az enkefalopátia egy általános kifejezés az agyi diszfunkcióra

Az enkefalopátia olyan tünetekkel járhat együtt, mint például a fejfájás, fáradtság, depresszió, ingerlékenység, beszéd-és memória zavarok. Amikor az eredendő kiváltó ok a Lyme-kór, ezeket a tüneteket gyakran a neurológiai Lyme-kórnak tulajdonítják. Azonban, a Lyme-kórral járó gyulladás – és más társfertőzések – akár a kórokozó központi idegrendszerben való kimutathatósága nélkül, közvetetten is okozhatnak agyvelőgyulladásos tüneteket. Az agyi képalkotás segítségével az enkefalopátiában szenvedő betegek esetében jól kimutatható, ha van olyan agyi terület, aminek csökkent vérellátása vagy anyagcseréje van; ezek fiziológiai elváltozásokra utalhatnak a tünetek mögött. Különösen a kiserek vérellátásának csökkenése okozhat olyan problémát, amit még a képalkotó eljárások sem mindig mutatnak ki, ha nem kifejezetten azt vizsgálják.

POTS, a székrekedés és a Lyme-kór

A POTS rövidítés annyit tesz; Postural Orthostatic Tachycardia Syndrome, azaz Poszturális Ortosztatikus Tachycardia Szindróma és egy olyan állapotot jelent, amiben a testhelyzet változtatásakor – például fekvésből való felüléskor, vagy ülésből való felálláskor – a pulzusszám ugrásszerűen megemelkedik. A POTS nagyon gyakori késői stádiumú Lyme-betegeknél, mivel az autonóm idegrendszer nem tudja már fenntartani a vérerek számára szükséges nyomást, azaz a vérnyomás lecsökken. Amikor a vérnyomás lecsökken, a pulzusszám megemelkedik, hogy kiegyensúlyozza a nyomáscsökkenést.

A hízósejt aktivációs szindróma, idegen szóval Mast cell Activation Syndrome (MCAS) egy másik, a POTS-hoz hasonlóan „láthatatlan” betegség, ami gyakran kerül kapcsolatba a Lyme-kórral. Ebben az esetben az immunrendszer egy fontos sejtes alkotója, a hízósejt nem tudja megfelelően ellátni a feladatát, pontosabban túlságosan aktív. A megnövekedett hisztamintermelés miatt ezt sokszor túlérzékenységi reakciók követik, fejfájás, bizonyos ételekre történő enyhe allergiás reakció, amelyet sokszor a „hisztamin-intolerancia” kifejezéssel illetnek, ám ez nem a hisztamin lebontásának, hanem túltermelésének problémája. Közös tünete a POTS-al a fáradékonyság, szédülés, émelygés, emésztési zavarok, koncentráció- és memóriazavar, alvászavar stb.

Egy szintén gyakori tünet, amit az autonóm idegrendszer diszfunkciójával lehet kapcsolatba hozni a székrekedés. Az úgynevezett gasztroparézis, azaz székrekedés akkor jelentkezik, amikor a bélrendszeri izomösszehúzódás közvetítéséért felelős ideg sérül a baktérium és az általa kiváltott immunválasz következtében.

PANS/PANDAS és Lyme-kór

A PANDAS egy betűszó, mely a streptococcus fertőzésekkel összefüggésbe hozható gyermekkori autoimmun neuropszichiátriai rendellenességeket jelöli. Először 1998-ban ismerték fel és írták le streptococcus fertőzés következtében kialakult neurológiai tünetegyüttesként.  A PANDAS esetében a kórokozó, vagyis streptococcus ellen termelt antitestek nem csak a patogént támadják, hanem az idegsejtek receptorait is az agyban, ami ismétlődő viselkedéshez, csökkent koncentrációhoz, csökkent szociális kapcsolatokhoz, agresszióhoz, szorongáshoz, álmatlansághoz és fóbiákhoz is vezethet.

Az elmúlt 20 évben, mióta felismerték a PANDAS-t, más fertőzések esetében is azonosítottak olyan antitesteket, melyek károsíthatják az idegeket és hasonló tüneteket okozhatnak. Egy tanulmány szerint a késői stádiumú Lyme-kórral diagnosztizált páciensek 60%-ánál kimutathatók ilyen antitestek. Egy másik kutatásban azonosítottak egy fehérjét a Borrelia baktériumon, ami hasonló struktúrájú, mint a streptococcus fehérje-antigénjei, így lehetséges, hogy ez okozza a Lyme-kór során a PANDAS-hoz nagyon hasonló tüneteket és idegrendszeri károsodást.

Dr. Amir Katz neurológus javasolta az ANDAL betűszó bevezetését – mely a Lyme-kórral összefüggő autoimmun neuropszichiátriai rendellenességeket jelölné, vagyis azt az állapotot, amikor a Lyme-kór által kiváltott immunválasz során termelt antitestek károsítják az idegeket. Az ANDAL tünetei ugyanazok, mint a PANDAS tünetei. Az ANDAL diagnózisa speciális Lyme teszteket és a Cunningham-panelt foglalja magába, melyből az utóbbit kifejezetten a PANDAS diagnózisának elősegítése érdekében fejlesztettek ki. Dr. Katz elvégzett egy tanulmányt, mely során a Cunningham-panelt használta arra, hogy Lyme-kórral diagnosztizált gyermekeknél azonosítja az ANDAL-t és azt találta, hogy 91%-uk pozitív eredményt produkált. Azonban mivel számos gyermek és felnőtt esetében eredményez pozitív tesztet a korábbi streptococcusnak való kitettség, ezért elengedhetetlen, hogy más fertőzések is felmerüljenek a neuropszichiátriai tünetek vizsgálatakor.

(Szerkesztői megjegyzés: A Cunningham-panel egy egyszerű laborvizsgálat, mely során a vérben keringő olyan antitestek mennyiségét mérik, amik kapcsolatban állhatnak valamilyen neurológiai vagy pszichiátriai tünetegyüttessel. A vizsgált antitestek emelkedett szintje azt jelzi, hogy a probléma eredete valószínűleg egy fertőzés, nem pedig neuropszichiátriai rendellenesség.)

A neurológiai Lyme-kór diagnózisa

Az első lépés a Lyme-kór és társfertőzéseinek diagnózisa felé egy speciális vérteszt, melyet arra megfelelő laborban végeznek el. A leggyakrabban használt tesztek (az ELISA és a Western Blot) érzékenysége sajnos alacsony a biztos diagnózishoz.

Ahhoz, hogy bizonyítsák a központi idegrendszer akut érintettségét a Lyme-kór esetében, számos protokoll egy párhuzamos vér és gerincvelői mintavételt is szükségesnek tart, hogy közvetlenül a gerincvelői folyadékot is megvizsgálhassák. A vizsgálat során IgM és IgG antitesteket keresnek a Borrelia baktérium ellen mindkét mintában, emellett a liquor mintában megpróbálhatják kimutatni a kórokozó DNS-ét úgynevezett PCR (polimeráz láncreakció) vizsgálattal. Ha a kórokozó direkt kimutatása pozitív eredményt mutat, az már egyértelmű jele a fertőzésnek. A szerológiai vizsgálatok értelmezéséhez összehasonlításra van szükség. Ha a két mintában együttesen megtalálhatóak (hasonló típusú) antitestek, akkor a Lyme neuroborreliózis egyértelműen bizonyított. Nem hagyható azonban figyelmen kívül az a tény, hogy a gerincvelői mintavétel egy nagyobb megterhelést jelenthet és nem is kockázatmentes. Emellett a szerológiai vizsgálatok érzékenysége a legtöbb esetben nem éri el az 50 százalékot, így a negatív eredmény nem jelenti a neuroborreliózistól való mentességet. A gyakorlatban a Lyme neuroborreliózis megállapításához elegendő az idegrendszeri érintettség (lehetőleg neurológus szakorvos általi) igazolása és a fertőzés tényének bizonyítása a vérből történő direkt kimutatással, esetleg ennek hiányában pozitív szerológiai eredmény. Végső esetben a Borrelia fertőzés lehetőségének és tüneteinek klinikai megállapítása is elegendő a diagnózishoz.

(Kieg.: Nem csak a Lyme neuroborreliosis diagnózisához nem elegendőek az általános immunológiai tesztek, mint például az ELISA és a Western blot, hanem általánosan véve a Lyme-kór jelenlétéről sem adnak mindig egyértelmű információt. A gerincvelői folyadék vizsgálata nélkül is lehet azonban megbízható Lyme-tesztet végezni, ilyen például a DualDur, mely egy egyszerű vérvételből áll, egy speciális vérvételi folyadék és előkészítési módszer segítségével, automata mikroszkóppal)

A fehérvérsejtek emelkedett száma a gerincvelői folyadékban – másnéven pleocitózis – szintén egy olyan jel, mely segítheti a diagnózist. Azonban fontos megjegyezni, hogy nem minden neuroborreliosisban szenvedő páciens esetében találunk emelkedett fehérvérsejtszámot a gerincvelői folyadékban, ráadásul mivel pleocitózis más központi idegrendszert érintő betegségek esetén is fennállhat, nem feltétlen kell, hogy felmerüljön a Lyme-kór gyanúja.

Egy kemokin , a CXCL13 jelenléte a gerincvelői folyadékban fontos jelzés lehet a Lyme neuroborreliosis diagnózisában. Egy 2018-as tanulmányban, https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/30083887/   olyan Lyme neuroborreliosis-os pácienseket vizsgáltak, akiknek az emelkedett fehérvérsejtszám mellett nem találtak anti-Borrelia antitesteket a gerincvelői folyadékában, 73 százalékuknál mutattak viszont ki emelkedett CXCL13 szintet. A cikk írói szerint a CXCL13 szintje 160 pg/mL mennyiség fölött egyértelmű jele a Lyme neuroborreliosisnak, ugyanakkor ez a kemokin más súlyos betegségek jelzője is lehet.

Az oligoklonális sávok jelenléte a gerincvelői folyadékban a szklerózis multiplex diagnózisának egy fontos lépése. Tanulmányok kimutatták, hogy a Lyme neuroborreliosis esetén is megtalálhatók ezek az oligoklonális sávok a gerincvelői folyadékban, így ez önmagában nem csak a szklerózis multiplex diagnózisát sejteti.

Forrás: drtoddmaderis.com