Ne hagyjuk lerázni magunkat!

Hogyan kapta meg a betegséget?

Van egy kis szőlőnk. Gondolom, kora tavasszal ott csípett meg a kullancs. De az is lehet, hogy a Bázakerettyén, az erdőben, kirándulás közben történt. Sem piros foltom, sem látható kullancscsípésem nem volt. A tüneteim 2004 kora tavaszán kezdődtek, csak én akkor még nem tudtam, hogy ezek a Lyme-kór tünetei. Volt olyan, hogy éjszaka hidegrázásra ébredtem fel, ami olyan fokú volt, hogy több paplan alatt sem tudtam felmelegedni, csak a forró víz segített a fürdőkádban. Akkor naívak voltunk, nem tudtuk, hogy ez a Lyme-kór egyik tünete, talán ez lehetett az első megjelenése. Aztán elkezdett a bokám rettenetesen fájni, alig tudtam rálépni. De még akkor is jártam dolgozni, nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek, megpróbáltam a cipőimet úgy megválogatni, hogy ne fájjon, gyógyszert szedtem, viseltem a bajt egy darabig.

Mikor vált halaszthatatlanná a helyzet?

Május vége volt, szabadnapos voltam a munkahelyemen. Reggel fel akartam kelni, de egyszerűen nem bírtak el a lábaim, az ágy mellett összeroskadtam. A férjem azonnal orvoshoz vitt. Csípőtől lefelé miden ízületem nagyon fájt, alig tudtam lábra állni. A háziorvos megállapította, hogy sokízületi gyulladásom van. Ezzel a tünettel egészen szeptemberig kezeltek. Orvostól orvosig jártam, nem tudták megállapítani a bajomat, majd elkerültem egy neurológushoz, akinek rögtön az volt az első kérdése, hogy nézték-e a véremet Lyme-kórra. Mondtam, hogy nem, mert a háziorvosomnál nem merül fel a gyanú. Aztán pozitív lett a tesztem, megbizonyosodtunk róla, hogy Lyme borreliosis a betegség.

Hogyan valósult meg a terápia?

Elkerültem Szekszárdra a fertőző osztályra, kaptam antibiotikumot, de amikor elhagytam a kórházat, a laboreredményem még mindig pozitív volt. Az antibiotikum kezelés után hol csillapodtak, hol fellángoltak a tünetek. De nem tudtam rájönni, hogy mi lehet az oka: a hőmérséklet, az étkezés, vagy bármi más. Pár évvel később ismét készítettek szerológiai tesztet, ami szintén pozitív eredményt mutatott. Az orvos felírt doxycyclint, de a gyógyszertől állandó hányingerem volt, azt abba kellett hagyni. Jött a következő, a Rocephin infúzió, az sokat segített, de mivel az orvos szerint túl drága volt, leálltunk vele. Aztán 55 évesen leszázalékoltak pénztárosi állásomból, majd egy évre rá lett egy daganat a nyakamon, aztán kiderült, ez is egy bakteriális fertőzés következménye. Következő csapásként gyomorrákot kaptam, elvesztettem a gyomromat, azóta, öt éve, gyomor nélkül élek.

Mit tanácsol sorstársainak?

Örülök, ha akár 2-3 sorstársamnak segít a tanácsom. Talán az a legfontosabb, hogy ha ilyen súlyos, de nem ismert hátterű fájdalmak jelentkeznek, akkor azonnal menjünk orvoshoz, és ne hagyjuk lerázni magunkat! Amikor az én történetem játszódott, az orvosok talán kevésbé ismerték a Lyme-kórt, mint ma. Ha senki se tudja, hogy mi a bajunk, de a tünetek fennállnak, gyanakodjunk a Lyme-kórra, és végeztessünk megfelelő diagnosztikai vizsgálatot!