Óvd meg a kutyád a vérszívóktól!

A kullancsok nem tesznek különbséget egy puha bundájú tibeti masztiff és egy aranyos keverék fajta között. Nem ínyencek és nem is válogatósak. És természetesen az sem érdekli őket, hogy a kutyád ugatása csaholó, üvöltő, vagy éppen morgó. A kullancsok számára, ami csóválja a farkát, az egyszerűen csak egy ízletes étel.

A kullancsok négy életszakaszon keresztül fejlődnek ki. Először is, peteként kezdik, amikből lárvák kelnek ki, amelyekből nimfák fejlődnek - a kullancsok tinédzserei és mint a tinédzsereknek, az étvágyuk is csillapíthatatlan. A vér kiszívásához a kullancsok éles, ollószerű szájszervükkel lyukat vágnak a kutya bőrén, majd egy kis, szúrós, szalmaszálszerű szerkezetet helyeznek bele. A kullancs nyálat is ürít, amely megakadályozza a véralvadást, és érzéstelenítőként hat, így a kutya észre sem veszi, hogy valami történik - nincs viszketés, nincs fájdalom... semmi. 

A kullancsok táplálkozás közben megnagyobbodnak, egyes kifejlett fajok a leválás előtt akár 600-szorosára is megnövelik a testsúlyukat. A vér nélkülözhetetlen az egyes életszakaszokban való előrehaladáshoz, és a nőstény kullancsoknak vérre van szükségük a peték lerakásához.

A kullancsokkal kapcsolatos tévhitek és mítoszok évről évre visszatérnek, és erősebben megragadnak, mint ezek a kártevők. Továbbra is keringenek történetek arról, hogy a kullancs eltávolítása után a hátrahagyott szájszervek új testet fejlesztenek. Vagy gyakran hallani olyan állításokat, hogy a levágott fej továbbra is vért szív. Ezek a borzalmas nyolclábú, lapos, ovális testű paraziták lehet, hogy förtelmesek, de nem zombik. Ne próbáljuk meg vazelinnel, körömlakkal vagy égő gyufával eltávolítani egy kullancsot a kutyából, mivel ezek a módszerek ronthatnak a helyzeten. Ezek a módszerek irritálják a kullancsokat, és olyan reakciót váltanak ki, amely még több nyálukat engedi kedvenced bőrébe, vagy a bélrendszerük tartalmát a kutyád véráramába löki.

Félreértések övezik azt az elképzelést, hogy ha egy kullancs elég sokáig tapad a kutyához, akkor petéit a házikedvencedre rakja. Ezek a kis kártevők hátborzongatóak, de nem ennyire hátborzongatóak.

Az az elképzelés is téves, hogy csak az emberek fertőződhetnek meg Lyme-kórral; a betegség sok állatot, köztük kutyákat is érint.

Egy másik elterjedt mítosz azt sugallja, hogy a kullancsok miatt nem kell aggódni, hacsak nem járunk mélyen az erdőben. A valóság az, hogy beszivárogtak a városainkba, és éhesek. A városi parkokban és hátsó udvarokban tanyáznak, gyakran megtalálhatók a levélkupacokban, a vízforrások, a magas fű és a bokrok közelében. Számuk az időjárás melegedésével növekszik, de egész évben kellemetlenséget okoznak.

Egyes kullancsok átlagosan két évig élnek, és hacsak nem akadnak rá egy télre délre tartó kutyára, nem vándorolnak el. A telet úgy vészelik át, hogy inaktívvá válnak, és a levélhulladékba vagy egy korhadó fába fúrják be magukat. A szarvas kullancsok például aktívak lehetnek, amint a hőmérséklet 4°C fölé emelkedik, így télen is találhatunk kullancsokat.

Nem minden, a magas fűben és bokrokon megtapadó kullancs fertőzött Lyme-kórral vagy más baktériummal. Ezek a fertőzések akkor következnek be, amikor a kullancsok fertőzött gazdaszervezeten táplálkoznak, majd a fertőzést továbbadják az embereknek és az állatoknak, amikor ismét táplálkoznak. Egyes kullancsok által terjesztett betegségek nagyon súlyosak lehetnek, így kutyatulajdonosként is fontos a kullancsok elleni védekezés. 

Forrás: https://www.theweathernetwork.com/en/news/nature/outdoors/how-to-protect-your-dog-from-ticks