Sírni ér, feladni nem!

Harminchárom évesen már 84 százalékos az egészségkárosodásának mértéke. Ahogy mondja, nem sok marad a 16 százalék ép állapottal számára. Rengeteg kínlódás, orvostól orvosig járás, műtéti beavatkozás van már a háta mögött. Rendkívül hálás, hogy cikksorozat jelenik meg a Lyme borreliosisról, azt mondja, sziklafalak omlanak le azzal, ismertebbé válik a betegség, amelynek az évek során szinte szakértőjévé vált, annyira, hogy orvos is megkereste már útmutatást kérve tőle. Betegtársai körében ki ne ismerné Rassiga Nikit? Most az ő története következik.

Hol és hogyan kaphatta el a betegséget?

Vidéken éltünk, erdős terület közelében, rengeteg kullancscsípésünk volt, számtalan kullancsot szedtünk ki magunkból, egymásból. Sajnos egyetlen piros folt sem árulkodott arról, hogy fertőzést kaptam.

Milyen tünetei jelentkeztek?

Egy háromhetes hátfájás indította a vizsgálatok sorát 2009-ben. Vizsgáltak neurológusok, lumbálást is végeztek, de sajnos akkor nem is gyanakodtak Lyme-fertőzésre, így nem is végeztek erre vonatkozó vizsgálatot, pedig kimutatható lett volna. A hátfájás után a lábaim következtek, felnőtt létemre nem tudtam egyedül felvenni a cipőmet például, szóval egyértelműen mozgásszervi gondok jelentkeztek. Szteroid kúrát kaptam, ami időlegesen helyrehozott, ám tudom, hogy ez inkább tovább ronthatja a helyzetet Borrelia fertőzés esetén. Aztán bőrtünetek jelentkeztek, három centis piros foltok a lábamon, hasamon. A következő években szinte állandóan gipszben volt hol a karom, hol a lábam, ugyanis folyton kibicsaklott a térdem, a bokám vagy a csuklóm. 2013-ban alagút szindróma miatt műtöttek, és ekkor derült ki, hogy a csuklóm minden ínszalagját pótolni kell. Nem volt megállás, ízületi gyulladások, viszketés, arcdagadás, zsibbadás jelentkezett, amire újabb szteroidkúrákat kaptam, és újabb műtéteken estem át, gipszben éltem, fizikoterápiát kaptam, gyógytornára jártam. Nőgyógyászati bajaim is adódtak, majd szinte egyik percről a másikra pszichés problémáim jelentkeztek, agorafóbia, pánikrohamok. Végül is a betegtársaim körében jellemzően szégyellt pszichés gondjaim vezettek a helyes diagnózishoz, ami nélkül többek között a mai napig műtétek sorát kellene végigélnem. Így is sérült a hallásom, a beszédkészségem, a látásom is romlani kezdett.

Ki diagnosztizálta a Lyme-kórt?

Nem orvosok jöttek rá, hogy krónikussá vált, multiszisztémás Lyme fertőzésem van, hanem egy pszichés bajokkal foglalkozó Facebook-csoportban írt rám az egyik, számomra egyébként ismeretlen csoporttag, hogy ez lehet a bajom. Mások ajánlására jutottam el dr. Esztó Klárához 2016 februárjában. Többórás konzultáció után, temérdeknyi leletemet átnézve mondta ki végre orvos, hogy Lyme-kóros vagyok egyéb fertőzésekkel kísérve, hiszen a kullancsok más fertőzéseket is bejuttathatnak a gazdatestbe.

Hogyan valósult meg a terápia? Hányszor érezte, hogy talán meggyógyult?

Az első antibiotikum kúrám ötvennapos volt, s őszintén szólva nem is tudom pontosan, hány kúrán vagyok túl. Mivel a vénáim tönkrementek a sok infúziótól, port-katétert ültettek a mellkasomba a további kúrákhoz. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, hogy a kórokozók pusztulása is sok gyötrelmet okoz, hiszen méreganyagot juttatnak a szervezetbe, amely gyulladást vált ki egy időre. Minden Lyme-beteg ismeri a Herxheimer-reakciót. A kúrák és a toxinok távozása után egy ideig, három-négy hétig jól vagyok, aztán kezdődik újra. Elsőként a rettenetes éjszakai izzadással, ami miatt két-három pizsamát is váltanom kell, majd szép lassan visszatérnek a tünetek. A Covid miatt nem tudtam kórházba menni az antibiotikum infúzióért, ezért tablettában kaptam, ami hányáshoz, hasmenéshez vezetett, de az mondtam: ha élni akarok, csinálni kell, nincs opció! És megjegyzem: vannak nálam sokkal rosszabb állapotban lévők is.

Mit tanácsol sorstársainak?

Öt éve a szlogenem: Sírni ér, feladni nem! Ha csak egyetlenegy embernek is tudunk segíteni azzal, hogy a bajokról beszélünk, kérdésekre válaszolunk, tapasztalatainkat megosztjuk, akkor már tettünk valamit a többiekért, hiszen ennek révén előbb-utóbb eljutnak a betegséget ismerő szakorvoshoz. A megfelelő diagnózis után olyan terápiát kaphatnak, ami akár az életüket is megmenti, s mindenképpen javítja az életminőségüket.