Az otthoni szakápolás hatéves fejlődése

1. Néhány szó a törvényi szabályozásról

Az otthoni szakápolást a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény iktatta be az egészségügyi szolgáltatások körébe. Az 1996. május 13-tól, hatályos törvényi szabályozás szerint, a biztosított térítés nélkül jogosult a „kórházi ápolást kiváltó otthoni szakápolásra". Az 1997. évi LXXXIII. törvény hatályba lépését követően, annak 14.§ (3) bekezdése tartalmazza az ellátási forma törvényi szabályozását
A finanszírozási és szakmai szabályokat külön rendeletek rögzítik.

2. Az ellátási forma hozzáférési lehetőségeinek fejlődése

A hozzáférési lehetőségek fejlődését leginkább az országos fedettség változásával és a hozzáférési esélyegyenlőséggel jellemezhetjük.
Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár az új szakfeladat ellátására szóló első szerződéseket 1996. októberében kötötte meg a szolgáltatókkal. A szolgáltatók számának alakulását az I. számú táblázat ismerteti.

A szakápolási szolgáltatók számának alakulása 1997-2002

 

 

 

 

 

I.sz. táblázat

A megyék otthoni szakápolási szolgáltatók általi fedettségét az 1. számú ábra mutatja.

1.sz. ábra

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az adatok azt igazolják, hogy 1997. végére a lakosság 74%-a számára volt elérhető ez a szolgáltatási forma, míg napjainkban a fedettségi mutató már eléri a 95,3%-ot.
Ez sajnos nem jelenti azt, hogy a lakosságnak a gyakorlatban is ilyen magas aránya juthat az otthoni szakápolás keretében végezhető ellátásokhoz. Reálisan csak azt jelenti, hogy a szakfeladatra szerződött partnerek által vállalt ellátási terület, az ország lakossága 95,3%-nak a lakhelye által meghatározott településekre terjed ki.
Ha megyénként vizsgáljuk az adatokat, láthatjuk, hogy míg 6 megyében 100%-os a fedettség, 7 megyében megközelíti a 100%-ot, addig Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez a lefedettség mindvégig 70 % körül mozgott.

A hozzáférési esélyegyenlőség tekintetében az ellátási forma hatéves tapasztalata azt is igazolja, hogy a vizitek jelentős része a városokban, illetve a szolgáltatók székhelyén, telephelyén teljesülnek. Ritka kivételtől eltekintve a kis- és közepes települések lakosai számára nem érhető el az otthoni szakápolás keretében nyújtható ellátás.

Ezért, az igazán elismerést érdemlő statisztikai fedettség és a funkcionális fedettség között komoly eltérések tapasztalhatók.

3. A szolgáltatók személyi feltételeinek alakulása

A szolgáltatók személyi állományát a foglalkoztatottak létszáma szerint elemezve, a 2002. év decemberi adatok azt igazolják, hogy az otthoni szakápolási szolgáltatók 30 %-a 1-3 főt foglalkoztat. Ebben a szolgáltatói körben a feladatot vállalók között kétharmados arányt képvisel a részmunkaidős foglalkoztatás.

Az otthoni szakápolás területén az ellátást végzők száma 1997. évben 2631 fő volt, a 2002. évben pedig 3175 fő vállalt feladatellátást. A foglalkoztatottak között 27,6 %-ot képviselnek a diplomások. Ebből a diplomás ápolók 5,6 %-os, míg a gyógytornászok 22 %-os arányban vannak jelen. A rendszerben feladatot vállalók között a nem diplomás egészségügyi szakdolgozók aránya 72,4%.
A szolgáltatók szakképesítés szerinti rendelkezésre állását a 2. számú ábra mutatja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2.sz. ábra

A foglalkoztatottak munkaidő szerinti jellemző adatait a II. számú táblázat mutatja.

A foglalkoztatási idő szerinti arányok

 

 

 

 

 

II.sz. táblázat

A fenti adatok azt igazolják, hogy az otthoni szakápolás rendszere még mindig csak kiegészítő jövedelemszerzést, és nem főállású feladatvállalást jelent az itt szerepet vállaló egészségügyi dolgozók jelentős része számára.
A jelenség egyik fő oka lehet az egészségügyi ellátórendszerben általában tapasztalható szakdolgozói hiány.
A részmunkaidőben foglalkoztatott ápolók főállású munkahely szerinti vizsgálata azt tükrözi, hogy dolgozók nagy része főállásban a fekvőbeteg szakellátásban, az alapellátásban illetve a járóbeteg-szakellátásban dolgozik.

 

 

 

 

 

 

 

3.sz. ábra

4. A finanszírozással kapcsolatos mutatók alakulása

Az adott évi költségvetési törvények által meghatározott keretösszegeket, és a felhasználás évenkénti mutatóit az alábbi III. számú táblázat foglalja össze.

Az otthoni szakápolásra fordítható keret összegei

 

 

 

 

 

 

 

 

III. sz. táblázat

*Az 1996. évi keret fel nem használás indoka az, hogy az ellátásra szóló első szerződések megkötése 1996. év októberében történtek. Az otthoni szakápolás finanszírozási technikájából adódóan az 1996. év utolsó negyedévi teljesítményeinek a kifizetése az 1997. évi költségvetési keretet terhelték.

Az adatok azt igazolják, hogy évente a csekély mértékben emelkedő kassza felhasználási mutatói évről évre jelentős arányban nőttek.

A kiadások szakápolási és szakirányú ellátásonkénti alakulását a 4. számú ábra mutatja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

4.sz. ábra

A szakirányú szolgáltatások között tapasztalható tendenciaváltozás azt vetíti előre, hogy az ellátási forma egy-két éven belül teljesen eltolódik az ápolási szükségletet kielégíteni nem képes szakirányú szolgáltatás (pl. gyógytorna) irányába, és az ápolási tevékenységek rovására.

A IV.sz. táblázat az otthoni szakápolás rendszerében az átlag ápolási napokat a teljesített vizitszámok és az ellátásban részesülő betegek száma, illetve 2001. évtől az ellátott esetszámok alapján mutatja. *
Az adatok azt igazolják, hogy - az ellátási időszak alatt felhasznált gyógyszer és gyógyászati segédeszköz Egészségbiztosítási Alapból támogatott költségét nem számítva - az egy eset átlag költsége 2002. évben kerekítés után 32 ezer Ft volt.

*A szakápolás rendszerébe történt felvételtől, azaz az első vizit teljesítésének napjától, az utolsó teljesített vizit napjáig nyújtott, folyamatos ellátás számít egy esetnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

IV.sz. táblázat

A 2002. évben kifizetett teljesítménydíj korcsoportonkénti és nemenkénti felhasználását az 5. számú ábra ismerteteti. Az ábra adatai azt támasztják alá, hogy a teljesítménydíj 76, 1 %-a a 60 év feletti lakosság ellátását szolgálta. Ennek alapján lehet azt mondani, hogy az otthoni szakápolás elsősorban az idős lakosság ellátását szolgálja.

 

 

 

 

 

 

 

 

5.sz. ábra

5. Az egészségügyi szakmai mutatók

Az otthoni szakápolás rendszerébe történő beutalást indokoló fődiagnózisokat az V. számú táblázat foglalja össze. A felsorolt betegségeket a BNO főcsoportokba illesztve megállapítható, hogy az ellátást leggyakrabban
- a bőr és bőr alatti szövetek -,
- az idegrendszer -, és
- a csont és izomrendszer betegségei miatt rendelik el.

LEGGYAKORIBB ELLÁTÁST INDOKLÓ FŐDIAGNÓZISOK

TOP 10
1997-2002. év

 

 

 

 

 

A finanszírozott ellátások között nem ritkák a hosszú ápolási esetek, melyeket elsősorban:
- felfekvés (nem ritkán a kórházi kezelés alatt kialakult) -,
- lábszár fekély betegségek,
- éber kómás állapot, valamint
- szülési károsodás és/vagy fejlődési rendellenességek indokolnak.

A finanszírozott ellátásokon belül a szakirányú szolgáltatások arányát a 6. számú ábra mutatja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6.sz. ábra

A diagram azt igazolja, hogy Győr-Moson-Sopron-, Csongrád -, Zala megyékben és a Fővárosban a teljesítmények 55-65 %-a szakirányú ellátás.
Országosan a szakirányú ellátáson belül a betegek önellátó képességét vizsgálva az állapítható meg, hogy az esetek 40 %-a teljes ápolásra szoruló. A megyénkénti jellemzőket az ábra jobb oldali tengelyén lévő mutatóból kiinduló vonaldiagram ábrázolja. Jól látható, hogy egyes megyékben a pusztán szakirányú ellátásban részesülőknek több mint a fele teljes ápolást igényel, akiknek az állapota által indokolt ápolási szükséglet nem biztosított.

6. Az ellenőrzés tapasztalatai

A hosszú ápolási esetek engedélyezése során végzett betegszintű ellenőrzések tapasztalatai azt igazolják, hogy a betegek többsége elégedett a szolgáltatással.

Az elszámolt esetek finanszírozására kifizetett összegek évenkénti visszavonási arányait a. VI. számú táblázat foglalja össze.

 

 

 

 

 

 

Ellenőrzés miatti visszavonás évenkénti mutatói
Az adatok alapján kijelenthető, hogy a házi szakápolásban az ellenőrzés miatti visszavonások kifizetésekhez viszonyított értéke csekély mértékű.
A visszavonások legfőbb oka az volt, hogy az ápolási dokumentációban rögzítettek szerint a szolgáltatók a szerződés szerint nem elszámolható ellátást jelentettek finanszírozásra. (pl. az orvosi elrendelés nélküli, illetve elrendeléstől eltérő ellátások nyújtása, az ápolási dokumentáció komplett hiánya, a háziorvosi ellátás keretében ellátandó feladatok végzése)

7. A közeljövő megoldásra váró feladatai

A közeljövő megoldásra váró feladatai az alábbiakban foglalhatók össze:

- A vizitszám keret jelentős emelésével a több, mint 3/4-es arányú részállású foglalkoztatás csökkentése, amelynek elérésével minőségi javulás lesz kimutatható.
- A statisztikai és funkcionális fedettség között tapasztalható eltérések csökkentése.
- A beteg centrikus ellátás irányába történő elmozdulás.
- A dokumentációs fegyelem javítása.
- Az ellátási forma keretében nyújtható tevékenységek újragondolása.

8. Javaslatok a problémák megoldására

a) Az ellátási forma jelenlegi formájának megtartása esetén a jogszabályok módosításával rendezni javasolt területek a következők:

a./ A szolgáltatók személyi állománya minimális létszámának és képzettség szerinti összetételének meghatározása a folyamatos és minőségi ellátás érdekében.
b./ A normatív keret meghatározásánál, a hátrányos helyzetű településeken élők ellátására álljon rendelkezésre magasabb összeg.
c./ A szolgálatoknál a szakmai koordinálási feladatot csak főállású szakdolgozó végezhessen.
d./ A biztosítottak otthonában nyújtható tevékenységek átgondolása, pontosítása , kiegészítése úgy szakmai, mint finanszírozási szempontok alapján, egyrészt a költség- hatékonyság, másrészt a komplex ellátás érdekében.
e./ Kívánatos lenne a rendszerben hosszú ápolási eseteket jelentő, kialakult állapotú betegek ellátási igényének megfelelő tevékenységek-, azok betanítási idejére térítésmentesen igénybe vehető vizitszámok-, illetve az adott betegség stádiumától függő ellátási szint meghatározása.
f./ A jogszabály módosításokat követően szükséges az idős lakosság ellátási szükségleteit költség-hatékonyan kielégíteni tudó szakfeladat kasszájának jelentős fejlesztése.

b) A komplex ellátást biztosítani tudó ellátási forma kialakítása

A komplex ellátás felölelné a háziorvosi szolgálat feladatkörébe tartozó ápolási ellátásokat, a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás kiváltását célzó szakápolási feladatokat, valamint a szociális alapellátás köréből a házi segítségnyújtás területét érintő szolgáltatásokat.

A komplex ellátást biztosító ellátási forma biztos pozitív értékei a következőkben foglalhatók össze:

- Költség-hatékony ellátás, mely biztosítja az állapot által indokolt ellátási szinten az ápolási szükséglethez legjobban igazodó ellátást.
- A feladat meghatározástól függően nőhet az ápolók prevencióban betöltött szerepe.
- Az ápolók megbecsülésének növelése.
- Nagymértékű hozzájárulás az őszülő társadalomban jelentkező ellátások kielégítéséhez.
- Jelentős előrelépés az egészségügyi és szociális ellátások összehangolásának irányába.

Ennek megvalósításához természetesen a források egyesítésén túl, forrásátcsoportosítás és bizonyos esetekben az ellátásra jogosultak anyagi hozzájárulása is szükséges.
Az otthoni ápolási-gondozási ellátásnak a kialakítandó ápolásbiztosítási rendszer egyik fő pillérévé kell válnia.

Végezetül itt is fontos kiemelni a hatékonyságot és minőséget előtérbe helyező Országos Egészségbiztosítási Pénztár vásárlói szerepének erősítését, amely többek között az otthoni szakápolás fejlődéséhez is nagymértékben hozzájárulna.