Abigél

T. Doktor Úr!

A párom kisfiáról van szó aki 6 éves. Nem tudom mennyire normális az, hogy állandóan beszél. Egész nap ébredéstől elalvásig, bárhol, bármikor ...egyszerűen képtelen arra, hogy akár egy percig és szó szerint egy percig csendben maradjon. Rettenetesen idegesítő, zavaró és kellemetlen. Amikor megkérjük hogy csak öt percig ne beszéljen mert épp telefonálunk vagy megnéznénk pl. a híreket, akkor látszik rajta hogy stresszeli az hogy nem szólalhat meg, pislogni kezd, izeg mozog mondjuk azt egyébként is, soha nem áll le, az iskolaérettségi vizsgálaton is ez volt az egyik nagy baj, szóval szinte "betegesen" beszédmániája van. Ami most megijeszt, hogy már magában is beszél, ha épp nincs kihez szólnia. Egyébként okos, korának megfelelő intelligenciájú kisfiú. Valóban baj ez vagy mi tulajdonítunk ennek ilyen nagy jelentőséget? Köszönettel:
"Abigél" jeligére

Gondolom a gyermek csak ideiglenesen van Önöknél .Ha így van, akkor lehet, hogy a vele töltött rövid időben nem TV-t kellene nézni, hanem szívvel vele lenni. A kisfiú valószínűleg szeretné, ha vele foglalkoznának, ez pedig érthető. Ha valóban kóros lenne a viselkedése, akkor az iskola érettségi vizsgálatot végző pszichológus foglalkozást javasolt volna. Bár nem ismerem a körülményeket de nagyon sajnálom azt a kisgyermeket, akinek az édesapja párja "Rettenetesen idegesítő, zavaró és kellemetlen" -nek találja őt. Ne vegye sértésnek, de nem Ön az áldozat. Mindenesetre jó lenne pszichológust felkeresni.

Üdvözlettel dr.Sebő Zsuzsanna

T. Doktornő!

A párom szavait idéztem mikor azt írtam hogy idegesítő a beszédkényszere a gyereknek, én tolerálom sokkal jobban mint ő. A gyerek pedig állandóan velünk él mert az anyja lemondott róla. Sokat foglalkozunk vele de azért annyi szabadidő nekünk is jár hogy megnézzünk valamit a tévében, azt hiszem ez nem nagy bűn. Sokat foglalkozok vele, de szinte öt percnél tovább semmi nem köti le. Nem akarom hogy az iskolában ebből problémák legyenek. Köszönöm a válaszát. "Abigél"