álom

Kedves levélíró!
Szépen fejezi ki magát és szerintem minden lényegest, ami ezzel a helyzettel kapcsolatos nagyon érzékenyen volt képes megfogalmazni.
Bizzon Önmagában a szívéből jövő érzéseiben.
Nem kell követni egy rideg-hideg, sok szempontból érzéseit elfelejtő környezet tanácsaira.
Válogassa meg, kivel van jóban. Aki jó hatással van Önre, akiről érzi, hogy valóban segíteni akar, azokkal barátkozzon.
A régi időkben - amikor nagyrészt otthon haltak meg az emberek - ennek a kérdésnek jól kiépített " rituáléja" volt és a rokonság is sokat segített ebben. A modern (vagy más posztmodern) civilizáció létrehozott egy nagyon embertelen megoldást a halálra és ezzel a távozó és a maradó ember sorsa is csak nehezebbé válik.
Természetesek az álmaik. Vannak bölcsek, akik azt állítják,. hogy valóban nen is tudjuk, mikor álmodunk és mikor vagyunk ébren. Igy kimondva, persze durva és butaságnak hangzik,. de a szavak mögött huzódik egy nagy igazság, amire oda lehetne figyelni.
Mindíg a szívére hallgasson. Ha végleg elengedi a távozót könnyebb lesz ( lehet, hogy a távozónak is,(ki tudja ezt?) de Ön képes lesz folytatni az életét és büszke lesz magára, hogy megszenvedett ezért. Felejtse el ilyen helyzetekben a " betegség" szót. Kultúránk rossz irányban halad és hajlamos az ember természetes érzéseit megtagadni, a " józan ész" szavára hallgatni. Persze lehet ezen az uton járni, de egyszer mi is átlépünk az élet-halál szük mezsgyéjén, mert a halál szerves része az életnek.
Ne hallgasson a félelmeire, ne próbáljon menekülni. Nehéz helyzetekben érik az ember és ha sikerrel veszi az akadályt, büszke lesz Önmagára és egy szinttel feljebb lépett Ön is.
Drokkulok Önért!
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László