Bumbi / pajzsmirigy és endokrinológia

Nagyon szépen köszönöm -magam és párom nevében is- a kielégítő, és nagyon precíz válaszát! Sokszor elgondolkodok azon, hogy mikor az ember döntési helyzet elé kerül -orvosi szempontból- akkor miért nem tudják ilyen világosan, emberi módon, és érthetően felvilágosítani az embert az adott helyzetről!? (Tisztelet a kivételnek!) (Jó, én tisztában vagyok azzal a szomorú ténnyel, hogy az orvosok túlterheltsége lehet az egyik ok, de íme az Ön példája tükrözi azt hűen, hogy lehet időt szánni emberekre és problémákra!) A legnehezebb dolog a jó döntést meghozni, főleg úgy, ha az ember nem jártas abban, amiben döntenie kell! Az egymással folytatott "értékezéseink" biztosan útmutatást fognak nekem nyújtani a közeljövőben, és biztos vagyok abban is, hogy válaszát helyesen fogom értelmezni. Remélem, hogy a döntésem helyes lesz, (az éppen adott helyzetben) miután túl leszek az endokrinológiai kivizsgáláson is, és ha konzultáltam az orvosokkal is. Biztosíthatom afelől is, hogy írni fogok még, sőt, olvasom is minden nap a különböző hozzászólásokat, mert nagyon érdekesnek találom őket. Bizony, amíg nem kerül az ember olyan helyzetbe, hogy kórházba kell mennie, vagy műtét esélye áll fenn, addig bele se gondol ennek az egész helyzetnek a komolyságába és fontosságába. Én eddig még soha nem voltam kórházba, nem is műtöttek -csak a mandulámat vették ki 4 évesen- és kezdetben "tragédiaként" fogtam fel, hogy most én is eljutok - 27 évesen- oda, hogy döntenem kell egy komoly kérdés felől. Talán Önnek köszönhetem leginkább azt, hogy eljutottam odáig, hogy most már nem aggódok úgy, inkább nem félek úgy, mint korábban, mikor legelőször írtam ide. Még egyszer nagyon szépen köszönök MINDENT, és még feltétlenül fogok írni és tájékoztatni Önt a fejleményekről. Munkájához továbbra is nagyon sok sikert kívánok!

Őszinte tisztelettel: Bumbi