E.U.T.

Kedves E.U.T!
Tökéletesen érthető, amit ír és nagyon együttérzek Önnel.
Meg vagyok győződve aról, hogy nálunk a pánikbetegség "gyógyítása" rossz úton halad. Ebben nyilván sok minden közrejátszik, de tragikus, hogy az ember legősibb félelelme a XXI. században betegséggé válik és úgy terjed, mint a ragály.
Multkoriban néztem a TV-n az egyik csatornát (life-netz?) és bemutatták, hogy az USA-ban milyen módszerekkel próbálják kezelni a pánikot.
Kőkeményen. Nincs nyugtató, nem beszélnek betegségről, nem engedik az un. elkerülő magatartást. Egyrészt nagyon odafigyelnek a páciensre, másrészt a türéshatárig terjedő terhelést használnak. (pl. aki fél a repülőn, azt beültetik egy forgószékbe és elkezdik pörgetni). Még én is majdnem becsuktam a szememet, annyira kinlódott szegény páciens. De kibirta és elmült a félelem.
Én nem vagyok ilyen agresszív, de a félelelmet csak legyőzni lehet. Ha legyőzi, akkor felszabadul, boldog lesz és alkotó emberi életet él.
Nálunk sajnos a fordított megoldás az általános. Az emberek egyre betegebbek lesznek. És tömegestül.
Tudja a félelem olyan dolog, amivel elvből szembe kell nézni. Ha a félelem győz, akkor azt csinál velünk, amit akar.
Azt javaslom próbáljon olyan terapeutákat keresni, akik a félelem legyőzésével dolgoznak, de nagyon emberi módon, (az USA-ban hajlamosak a militáris megoldásra, nekem ez nem tetszik) Szóval győznie kell és ehhez keressen segítséget. Lehet persze gyógyszert is szedni, de csak átmenetileg.
Programok kellenének, amik a pánik legelső tünetei megjelenésétől segítenek a páciensnek. Nincsenek (vagy csak szórványosan) ilyen programok.
Marad az egyedi megoldás. Ha gyógyulni akar, akkor sokat kell olvasni a félelemről és a különböző terápiás módszerekről, meg kell keresni több szakembert is és ha valaki nem tetszik, attól meg kell szabadulni. Tudom, hogy kicsit kemények a soraim, de higyje el komolyan gondolom.
Ha több információt szeretne, keressen fel az elérhetőségeim egyikén.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László