Ferjem sajnos sokat iszik

Kedves levélíró!
Sajnos nincs egyedül. De nagyon jól látja a lényeget (a férjem ekkor iszik, ha meg kellene oldani valami problémát) és azt hiszem ez a lényeg. Tudom, hogy most tehetetlennek érzi magát, de ez nem lesz mindig így. Ha szereti a férjét segítenie kell. Nem bántással, veszekedéssel, hanem azzal, hogy sokat beszélnek egymással és amikor úgy érzi, hogy a férje nyitottá válik, akkor szóba hozni az ivást. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor sok ember képes a változásra. (végülis a jó orvos, úgyanezt az utat követi) Ne hagyja magára a férjét de ne is dicsérje ha lerészegedik. Mindent meg kell beszélni.
Lehet, hogy keresni kell egy szakembert, aki valóban jó és azt javaslom, hogy oda is együtt járjanak. Nemcsak az örömben kell együtt lenni, hanem a bajban is. ( "jóban és és rosszban") Nálunk olyan mértékben rekesztik ki a társadalomból azokat, akikről elterjed a hír, hogy iszik (inkább suttogják egymás fülébe), hogy az egyébként is utat tévesztett ember mégjobban elmagányosodik és végleg utat (és életet) téveszt.
A tömeges előitéletekkel nehéz mit kezdeni, fel kel készülnie arra, hogy Ön is egy ideig magányosabb lesz ( "miért nem hagyod ott?" stb. az egyetlen tanács - sajnos) Segíteni, megoldani, legyőzni, szembefordulni - ezek legyenek a vezérszavak. Ha most segít a férjének és sikerrel, egy életre boldoggá fogja tenni. Másként marad egy emberi roncs és egy csalódott, meggyötört asszony. Ez nem jó út, gondolom, ebben egyetértünk.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László