Hatékony családállítás?

Kedves levélíró!
Köszönöm, hogy figyel rám és valóban "leterhelt" vagyok. De ez azért nem ment fel, ha elkeverek egy-két levelet.
Nehezet kérdez.
Én a családállításról egy könyvet olvastam és láttam egy bemutatót, nézőként. Én pszichodramatikus vagyok, nyilván ez is benne van, hogy megragadott a módszer, pontosan azért, mint amit Ön is írt, mert nehéz megérteni, hogyan müködik.
Azért tudnia kell, hogy ez sem csodamódszer, mindíg vannak hirtelen, szinte üstökösként megjelenő módszerek, sokukra már néhány évtized múlva sem emlékeznek.
Attól tartok, hogy a családállítás is erre a sorsra fog jutni. Ne kérdezze, miért írom, ez csak egy intuitív betörés.
Nagyon nagy a különbség, hogy egy technika a szakembert ragadja el, vagy valóban gyógyít is.
A levelében arról ír, hogy komoly mentális zavarokkal küszködik. De nem tudom, hogy a gyógyításnak mi volt a fő ideodológiája. Döntően gyógyszeres, vagy döntően lélektanilag orientált?. Ez nagyon fontos. Magam részéről a családállítást csak akkor javasolnám Önnek, ha sok éves pszichoterápiás múltja lenne és ezért a családállítás nem összezavarná az elméjét, hanem kitisztitaná.
Ma a biológiai pszichiátria tündököl, szinte mindenki a gyógyszerektől várja a mentális zavarok irdatlan mértékü és súlyu, szinte járványszerü elterjedését.
És valóban vannak nagyon jó gyógyszerek  sajnos nem túl sok) és aki erősen hisz bennük, a gyakran tényleg meggyógyul.
Én féltem a világot a lélektani elsivárosodástól, ami számomra egy kultura (akár egy emberfaj) bukását vetíti ki elém.
A családállítás azért is tetszett, mert meggyözően bizonyítja, hogy igenis van lelkünk, olyan finom energia hálózatok kapcsolnak minket össze, amiről nagyon keveset tudunk.
De ez mégiscsak egy technika, pedig az igazi kérdés mindíg az, hogy akinek a kezében van, annak mi van a fejében. Én először a terapeutát szoktam megfigyelni és tudom, hogy vannak jó személyiségü, pozitív energiákat sugárzó, bölcs emberek,. akik körül kivirulnak az emberek és vannak nagyon nagy tudásu, nagyon jól képzett, jószándékú emberek, akiknek ez nem sikerül. Olyan ez, mint a pásztorok hosszú ostorának a csattogtatása, van akinek a vérében van, de van, akinek a kezében sohasem csattan az ostor.
Így vagyok a technikákkal. Arról most nem is írok, hogy minden terápia egy hosszú, gyakran évtizedes erőfeszítésen alapul és gyanakvó vagyok a "csodaszerű" gyógyulásokkal.
És a legnagyobb ellenérvem az, hogy én még nem próbáltam ki saját magam, pedig ez a legfontosabb.
Szóval szimpatikus, hozzám közel álló módszer, de nem örülnék, ha fejest ugrana belé.
Együttérzéssel: dr.Lajtavári László