katinka40

Kedves levélíró!
Nyilván irta volna, hogy szed antidepresszanst, vagy antipszichotikumot (gyakran alkalmazzák a pszichiátriábnan) a nagyfokú súlygyarapodásnak gyakran ezek mellékhatása az oka.
De ettől függetlenül is lehet jó sok kg-t felszedni, hiszen a depresszió lényege az örömtelenség és nemcsak a lélek örömtelen, hanem a valódi depresszióban bizony a test minden sejtje bánatos, így nem csoda a fokozott súlygyarapodás, hiszen ez öröm testnek-léleknek egyaránt.
A gond nyilvánvalóan a depresszió és én mindig elkseredek, ha valaki azt irja, hogy az élete romokban hever. Miért? Mivel érdemelte ki ezt bárki?
Gondolom Ön becsületesen tette dolgát egész életében, úgy, ahogy a világ elvárja.
A 40-es évek különösen veszélyesek, pontosan a az életet komolyan vevő hölgyek részére. Bizonyára ismeri a "kapuzárási pánikot", amit szerintem rosszul értelmezünk.
Nekem van egy fantáziám, mintha ez lenne az a kor, amikor a személyiség legmélyebb, legemberibb belső én-je, rádöbbenne valamire és ettől lassan minden értelmetlenné válna. A hormonális változások csak felgyorsítják ezt a folyamatot
Én biztosan egy gyógyszeres és nagyon "profi" pszichoterápia kombinációjától várnék látványos eredményt.
Szerintem ez az életkor a legalkalmasabb a tudat határainak módosulására a mélyebb szintű belátásokra, a szabadság fogalmának átértelmezésére és az emberi szenvedés okain való töprengésre.
Furcsa lehet, amit irok, de aki ennyire tud szenvedni, az ugyanígy képes látványosan változni és változtatni is.
Üdvözlettel: dr.Lajtavári László