Tudnivalók a SARS-járványt okozó vírusról

A WHO szervezésében együttműködő virológiai laboratóriumok kutatási eredményei alapján a WHO május 5-én tette közzé a SARS kórokozójának tulajdonságaira irányuló alábbi információkat:

 
• A vírus a székletben és a vizeletben szobahőmérsékleten legalább 1-2 napig kimutatható. Hasmenésben szenvedő beteg székletében viszont akár négy napig is életképes marad.
• A váladékban lévő vírus műanyag felületen, szobahőmérsékleten legalább két napig, 30-37°C-on tárolva legalább 1 óráig életképes marad.
• A folyamatosan szobahőmérsékleten tárolt víruspartikulák száma 2 nap alatt csak egy nagyságrenddel csökken.
• A 21 napig +40 ill. -80°C-on tárolt víruspartikulák mennyisége csak kismértékben csökken.
• 56°C-on 10000 víruspartikula 15 perc alatt pusztul el.
• A vírust az általában használatos fertőtlenítőszerek (5% Na-hipoklorit-90) és fixálók (aceton, 10% formaldehid/paraformaldehid, 75% etanol, 2% fenol) szobahőmérsékleten 5 perc alatt elpusztítják.

Egy Hongkongban elkészített tanulmány szerint, 20 beteg vizsgálatának adatai alapján bizonyítottnak látszik, hogy a beteg a vírust légúti váladékával, székletével és vizeletével is üríti, de mivel még nem ismert az infektív dózis, ezért nem állítható az, hogy a fenti eredmények megváltoztatják a betegség terjedésének módjára vonatkozó eddig szerzett tapasztalatokat. E szerint ugyanis a domináns terjedési mód változatlanul a légúti váladékkal szoros kontaktus révén történt fertőzés. Egyes járványügyi események felvetik a lehetőségét a szennyvízzel történt kontamináció révén való terjedésnek is, de ennek a bizonyítása még folyamatban van.

Esetdefiníció
Miután ma már van mód arra, hogy a beteg vizsgálati anyagából ki lehessen mutatni a vírust ill. az ellene termelődött specifikus ellenanyagokat, a WHO május 1-jén ennek figyelembe vételével az alábbi formában aktualizálta az esetdefiníciókat. A Kínán kívüli területekre vonatkozóan a meghatározás az alábbi:
 
Gyanús eset
1. 1. Olyan személy, akinél 2003. február 1-jét követően
- - 38°C-t meghaladó láz
ÉS
- - köhögés vagy légzési nehézség lépett fel
ÉS egy vagy több körülmény az alábbiak közül a tünetek jelentkezését megelőző 10 napban:
- - szoros kontaktus olyan személlyel, akit a betegség gyanús vagy lehetséges esetének nyilvánítottak,
- - utazás olyan területre/tartózkodás olyan területen, ahol a betegség helyi terjedését észlelték.
2. 2. Olyan személy, aki 2003. február 1-jét követően ismeretlen kórokozó által előidézett akut légzőszervi tünetek következtében meghalt, de nem történt kórbonctani vizsgálat
ÉS egy vagy több körülmény az alábbiak közül a tünetek jelentkezését megelőző 10 napban:
- - szoros kontaktus olyan személlyel, akit a betegség gyanús vagy lehetséges esetének nyilvánítottak,
- - utazás olyan területre/tartózkodás olyan területen, ahol a betegség helyi terjedését észlelték.

Lehetséges/valószínűsíthető eset
1. 1. A gyanúsnak megfelelő eset pneumóniára vagy respirációs distressz-szindrómára utaló radiológiai eltérésekkel a mellkas röntgenleletén.
2. 2. Gyanús eset, amelynél egy vagy több módszerrel elvégzett coronavírus vizsgálat pozitív eredménnyel járt.
3. 3. Gyanús eset, amelynél az elvégzett kórbonctani vizsgálat lelete megfelel a respirációs distressz-szindrómának, és más etiológia nem állapítható meg.

 
Az eset átsorolása
A súlyos, akut légzőszervi tünetegyüttes diagnózisa továbbra is indirekt, kizáráson alapuló diagnózis, a beteg esetdefiníció szerinti besorolása a betegség lefolyása, kivizsgálása során folyamatos felülvizsgálatot igényel.
1. 1. Egy korábban gyanús vagy lehetségesnek minősített esetet törölni kell a súlyos, akut légzőszervi tünetegyüttesben szenvedő betegek listájáról, ha más alternatív diagnózis merül fel, amely más kórokozó etiológiai szerepét támasztja alá.
2. 2. Egy korábban gyanúsnak minősített esetet lehetségesnek kell átminősíteni, ha a betegség lefolyása, és a vizsgálati eredmények alapján a lehetséges eset feltételei is teljesülnek.
3. 3. Azt a gyanús beteget, akinek vizsgálata során a mellkasröntgen nem mutat eltérést, a megfelelő terápiában kell részesíteni, és hét napig klinikai megfigyelés alatt kell tartani.
4. 4. Azon gyanús eset, amely gyógyulással végződik, de a laboratóriumi vizsgálatok más kórokozó etiológiai szerepét nem igazolták, továbbra is a betegség gyanús esetének minősül.
5. 5. Ha a SARS-gyanús beteg meghalt és nem végeztek kórbonctani vizsgálatot, „gyanús" eset marad. Ha azonban ennek az esetnek epidemiológiai kapcsolata (valószínűsített esettel bizonyított kontaktusa) volt, át kell minősíteni lehetséges esetté.
6. 6. Ha kórbonctani vizsgálat történt, és a lelet nem felel meg a respirációs distressz-szindrómának, az esetet törölni kell az e betegségre gyanús vagy lehetséges esetek listájáról.
7. 7. A betegségre gyanús azon személyeket, akiknél a specifikus virológiai vizsgálatok a vírus jelenlétét vagy a betegség átvészeltségét igazolták, és a vizsgálati eredmény minőségbiztosítási eljárás során megerősítést nyert, lehetséges esetté kell átminősíteni.
8. 8. A virológiai vizsgálatokkal alátámasztott és alá nem támasztott lehetséges eseteket közös nyilvántartásban kell regisztrálni. (A korábban is alkalmazott klinikai és epidemiológiai feltételek ugyanolyan súllyal értékelendők, mint ezelőtt).
9. 9. Ha egy gyanús vagy lehetséges eset laboratóriumi vizsgálata negatív eredménnyel zárul, az nem jelenti azt, hogy az esetet törölni kell a betegek listájáról, mivel a negatív eredménynek több oka is lehet (más a megbetegedés kórokozója; „fals negatív" eredmény; a beteg coronavírus által okozott súlyos, akut légzőszervi tünetegyüttesben szenved, de a vizsgálati mintában még nincs jelen/a kimutatáshoz még nem megfelelő mennyiségben van jelen a kórokozó).

 
Új adatok a klinikai képről, a lappangási időről, a halálozási arányról
Eddig két összefoglaló tanulmány született a súlyos, akut légzőszervi tünetegyüttes egyes járványügyi jellemzőiről: Hongkongban április 28-ig regisztrált 1425 beteg, a kanadai Torontóban március 7. és április 10. között észlelt 144, kórházba felvett beteg demográfiai, klinikai és járványügyi adatait foglalták össze.

A vezető tünet – az esetdefinícióból következően – mind Hongkongban, mind Kanadában a láz volt (a betegek 94 ill. 99%-ában volt jelen). A hongkongi betegek 72%-ánál influenzaszerű tünetek jelentkeztek, 50%-uk köhögött, 51%-uk számolt be myalgiáról, és 27% hasmenésről. A torontói esetek 69%-a jelzett improduktív köhögést, 49%-uk myalgiát, és 24%-uk hasmenést.
Megjegyzendő, hogy a kanadai betegek 34%-át – mielőtt a súlyos, akut légzőszervi tünetegyüttest diagnosztizálták volna – az első orvosi vizsgálatot követően hazabocsátották, mert ezen időpontban nem feleltek meg az esetdefiníciónak. A betegek 25%-ának a felvételkor normális mellkasröntgen-lelete volt, míg további 11%-uknál a láz, a járványhoz tartozó esettel történt kontaktus mellett a mellkasröntgen-felvétel ugyan tüdőinfiltrációt mutatott, de légzőszervi tünetük nem volt.

Ezek az eredmények azt sugallják, hogy gyors és megbízható laboratóriumi vizsgálati módszer hiányában a betegség gyanújának felállításához meg kell elégedni a láz, a prodromális tünetek és a járványhoz tartozó beteggel történt kontaktus tényével, függetlenül attól, hogy a légzőszervi tünetek vagy a mellkasröntgen elváltozások jelen vannak-e.

57 olyan beteg adatainak alapján, akik csak egyszeri, korlátozott expozíciónak voltak kitéve, a hongkongi tanulmány szerint a megbetegedés első tünete az expozíciót követően, átlagosan 6,4 nap múlva jelentkezett (95%-os megbízhatósági intervallum: 5,3-7,7 nap). Ez hasonló a korábban publikált kanadai adatokhoz, amelyek szerint 42 gyanús vagy lehetséges eset adatai alapján a lappangási idő középértéke 5 nap (terjedelem 2-10 nap). A 144 beteg adatai alapján a középérték 6 nap, a terjedelem 3-10 nap. Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján a maximális lappangási idő nem több 10 napnál.

A hongkongi tanulmány parametrikus megközelítési módot alkalmazva a 60 évesnél fiatalabbak halálozási arányát 13,2%-ra (95%-os megbízhatósági intervallum: 9,8-16,8%), a 60 éves vagy idősebbek letalitását 43,3%-ra becsülte (95%-os megbízhatósági intervallum: 35,2-52,4%). Nem parametrikus módszert alkalmazva a fiatalabb korcsoportban a halálozási arányt 6,8%-ra, az idősebbeknél 55%-ra becsülték. Az egyetlen olyan járvány során, melyben már minden eset kimenetele ismert, Vietnamban az átlagos halálozási arány 7,9%-nak bizonyult (5/63), itt azonban a járványhoz tartozó esetek többsége fiatal, korábban egészséges egészségügyi dolgozó volt. A vietnami adatok sem tartalmazzák az index beteg és azon esetek adatait, akik Vietnamban fertőződtek meg, de nem Vietnamban haltak meg (ezen betegek adatait a halálozásuk helye szerint értékelték).

Hangsúlyozni kell azonban, hogy a halálozási arány számításához csak a kórházban kezelt betegek adatait vették figyelembe. A letalitás lehet a becsültnél magasabb és alacsonyabb is, attól függően, hogy az esetek virológiai vizsgálata után hogyan sorolják be azokat. Ha több könnyebb lefolyású esetet a szerológiai laboratóriumi eredmények alapján törölnek az esetek közül, akkor emelkedhet a letalitás értéke, ha viszont nagyszámú, könnyebb lefolyású esetben igazolódik a betegség gyanúja, akkor csökkenhet a halálozási arány.
(Forrás: www.eurosurveillance.org)