Az lenne a jó, ha ebben a fájdalmasan szétszakított, összezavarodott világban szeretetben és megértésben kutatnánk.
Hazai és külföldi pályatársak, kollégák, tanítványok tartottak előadást és köszöntötték 70. születésnapja alkalmából Dr. Tulassay Tivadart a tiszteletére rendezett ünnepi tudományos ülésen a Nagyvárad téri Elméleti Tömb dísztermében. A Semmelweis Egyetem rector emeritusa, az I. Sz. Gyermekgyógyászati Klinika egyetemi tanára, professor emeritusa, volt igazgatója zárszavában a tisztelet és a tudás fontosságáról szólt, és arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy keressék a bölcsességet - tudósított az eseményről az egyetem honlapja.
Egy nagyszerű tudós, iskolateremtő oktató, kiemelkedő egyetemi vezető, a művészetek értő pártfogója, egy igazi reneszánsz ember ünnepli ma születésnapját, aki kíváncsi gyermekből kíváncsi felnőtt, tanítványból igazi mester lett az elmúlt évtizedekben – hangsúlyozta köszöntőjében Dr. Merkely Béla rektor. Emlékeztetett arra, hogy Dr. Tulassay Tivadar 70 évéből eddig 46 évet a betegellátásban, ebből is 45 évet a Semmelweis Egyetemen töltött aktívan a gyógyításban, oktatásban, kutatásban. A Semmelweis Egyetem ereje elsősorban az itt lévő világszínvonalú emberi erőforrásban, az itt felhalmozódott tudásban rejlik. Ez a generációról generációra örökítődő erő és tudás az, ami megtartja az egyetemet a hazai egészségügyi ellátás, orvos- és egészségtudományi képzés, kutatás zászlóshajójának. Ennek a hajónak nemcsak munkatársa, hanem kapitánya volt Dr. Tulassay Tivadar kilenc éven keresztül – mondta Dr. Merkely Béla, hangsúlyozva, hogy az ünnepelt kitartó munkájának eredményei mind a szellemi, tudományos területen, mind az egyetem infrastrukturális fejlesztésében kiemelkedőek. „Az egyetem jelenlegi rektoraként az idén 250 éves egyetem küldetését a Dr. Tulassay Tivadar által kijelölt úton: a hagyomány, tudás, alázat mentén fogalmaztam meg” – jelentette ki Dr. Merkely Béla. Seneca szavait idézte az ünnepelttel kapcsolatban: „… a nagy ember mindig egy és ugyanaz marad, vagyis állandó. Ez az egyetlen igazi nagyság. Figyelmünket magára vonja, mi pedig jól látjuk, ahogy fényével bevilágítja a sötétséget.” Köszönetet mondott az ünnepelt családjának is azért a támogatásért, amelyet rajtuk keresztül a Semmelweis Egyetem kapott.
A tudományos ülés előadási után Dr. Tulassay Tivadar elsőként Dr. Szabó Attilának mondott köszönetet, hogy – mint fogalmazott – ez alatt a három óra alatt azt érezhette, hogy a terem megtelik szeretettel, ami annak köszönhető, hogy klinikai utóda összegyűjtötte azokat a kedves, egymást szerető, értékeket még valló embereket, akik itt megjelentek. Az ünnepelt, ahogy fogalmazott két „T”-ről szólt: a tisztességről és a tudásról. Előbbivel kapcsolatban József Attila Két hexameterjét idézte: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis”. Legyetek tisztességesek, ez az egyetlen járható út – hívta fel a jelenlévők figyelmét. A tudásról T. S. Eliotot is idézve szólt. Mint mondta, az ember élete során a megismerés három síkját járja be. Az első sík a világ megismerése, az információszerzés. Csak információt gyűjteni azonban kevés! A megismerés következő szintje, ami elvezethet a tudáshoz, az önmagam megismerése, az, hogy az általam összegyűjtött információ saját magamon keresztül szublimálva miként sugárzik a környezetemre – mutatott rá, hozzátéve, hogy ha valaki eljut idáig, már tanítványok gyűlhetnek köré. Ám ahhoz, hogy értelmet nyerjen az emberi élet, mondta Dr. Tulassay Tivadar, a megismerés harmadik síkjára is szükség van, ami annak a felfedezése, hogy mi a feladatom, mi végre vagyok a világon. Aki fel tudja tenni magának ezeket a legnehezebb kérdéseket, az közelít a bölcsességhez. De milyen tulajdonságokat birtokolva juthatunk el ehhez a bölcsességhez? „…a felülről való bölcsesség tiszta, békeszerető, méltányos engedelmes irgalmassággal és gyümölcsökkel teljes, nem képmutató” – idézte a Bibliából Jakab levelét. „Kedves Barátaim, az lenne a jó, ha ebben a fájdalmasan szétszakított, összezavarodott világban szeretetben és megértésben kutatnánk, a kutatást a homo ludens örömének fognánk fel és nem egy pénzszerzési versenynek, és ha úgy keresnénk az igazságot, hogy azzal megtaláljuk a szépséget is. Mert ami igaz, az mindig szép is. Ha ezt tesszük, talán rátalálunk a bölcsességre. Keressétek a bölcsességet!” – zárta köszöntőjét Dr. Tulassay Tivadar
A teljes tudósítás itt olvasható
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem