A Debreceni Egyetem új MTA doktorai

Az intézmény új MTA doktorai közül ketten az emberi testben lezajló folyamatokat kutatják - tudható meg az egyetem tájékoztatójából.

Bay Péter
A PARP1 és PARP2 enzimeket eredetileg mint a genetikai anyagunkat - a DNS-t - folyamatosan karbantartó, ún. DNS-hibajavító fehérjét írták le. Kiderült, hogy gátlásukkal, azaz a PARP inhibitorok gyógyszerként történő alkalmazásával bizonyos daganatok jól kezelhetőek (pl. a BRCA génekben elváltozást hordozó emlőtumorok). Bay Péter a PARP1 és PARP2 enzimek funkcióját tovább és mélyebben vizsgálva számos új felfedezéssel gazdagította tudományterületét, amelyek az alábbi pontokban foglalhatóak össze:

Megállapította, hogy a PARP1 enzim hiánya vagy gátlása a barna zsírszövetben elősegíti a lebontó folyamatokat, és ezzel védelmet nyújt az elhízás vagy a 2-es típusú cukorbetegség ellen.

Feltárta annak molekuláris mechanizmusát, hogy a PARP enzimek gátlása milyen módon változtatja az energialeadás irányában a szervezet energia-háztartását. Kimutatta ugyanis, hogy a PARP1 enzimek gátolják a SIRT1 fehérje kifejeződését, és ebből következően igazolta, hogy a PARP1 hiánya a SIRT1 enzim aktivációjához vezet, ami a barna zsírszövetben, a harántcsíkolt izomban és a májban, a mitokondriális aktivitás fokozódását kiváltva, serkenti az energialeadást.

Sikerült kimutatnia egér modellállatban is, hogy a PARP2 hiánya csökkenti a fehér zsírszövet mennyiségét, és védelmet jelent az elhízással szemben.

Levezette, hogy a PARP2 enzim hiánya részleges védelmet nyújt a doxorubicin-tartalmú gyógyszerrel végzett daganatterápia sejtkárosító mellékhatása ellen.

Rurik Imre
Első vizsgálataiban időskorúak táplálkozási szokásait vizsgálta, keresve az életkori sajátosságokat és a nemek közötti különbségeket. Elemezte cukorbetegségben (diabetes) szenvedő betegek alapellátásban biztosított táplálkozási tanácsadásának és a magas cardiovascularis rizikójú betegek háziorvosi gondozásának eredményességét.

Felmérte a magyar háziorvosok elhízással kapcsolatos ismereteit, kezelési attitűdjeit. Egészségbiztosítói adatok alapján elemezte az elhízás és szövődményeinek kezelésére fordított hazai közkiadásokat. Az alapellátás bázisán megszervezte és lebonyolította az eddigi legnagyobb elemszámú hazai elhízásprevalencia-vizsgálatot, friss epidemiológiai adataiban összefüggéseket keresve a lakóhely, illetve az iskolázottság között is.

Vizsgálatai alapján Magyarországon a népesség körében az időskorig megfigyelhető legnagyobb mértékű testtömeg-növekedés a 30-50 éves életkorban jelentkezik, az idős személyek a legmagasabb testsúlyukat az 50-es vagy 60-as éveikben érik el.

A később diabetes kialakulását mutató férfiaknak 20 éves korukban legmagasabb a testtömegük. A fiatalkori testsúlyemelkedés férfiak körében inkább a diabetes, nők esetében inkább a magas vérnyomás kockázatát növeli.

Az elhízás és az iskolázottság között nincs szoros összefüggés, azonban a felsőfokú végzettségű nőknél kisebb az elhízottak aránya, míg a felsőfokú képzettségű férfiak gyakrabban túlsúlyosak. A regisztrált metabolikus (anyagcsere-) betegségek aránya szoros korrelációban van a testtömeggel, inverz korrelációt mutatva az urbanizáció szintjével. Az alacsonyabb iskolázottságúak és a falvakban élők körében nagyobb arányú a túlsúly/elhízás és a metabolikus betegségek előfordulása.

A teljes cikk az egyetem weboldalán olvasható