A Merényi Kórház a Semmelweis Egyetem tulajdonába került

November 1-től a Semmelweis Egyetem, az Országos Kórházi Főigazgatóság és a Dél-pesti Centrumkórház közötti megállapodás értelmében a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Merényi Gusztáv Kórház Telephelye a Semmelweis Egyetem tulajdonába került, az érintett területi ellátási kötelezettséggel együtt.

Ennek értelmében a traumatológiai ellátás a Gyáli úti címről a Semmelweis Egyetem Központi Betegellátó Épületébe költözött, közel azokhoz a társszakmákhoz (pl. intenzív ellátás, sebészet, képalkotás), amelyekkel szoros együttműködésre van szükség. A változással az egyetem portfóliója traumatológiai ellátással és képzési hellyel is bővült. A Semmelweis Egyetem újonnan megalakult Traumatológiai Klinikájának, valamint Traumatológiai Tanszékének vezetője dr. Bodzay Tamás sebész, traumatológus, ortopéd sebész, a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ korábbi orvosigazgatója lett.

A klinikaigazgató felhívta a figyelmet: az integrációval a Merényi telephely 564 ezer fős dél-pesti és délkelet-pesti ellátási területe is az egyetemhez került. A Merényin 107 ágy és 8 intenzív ágy működött, ugyanezt veszi át az egyetem is. A korábbi Merényi traumatológián közel 30 szakorvos, ortopédia és traumatológia szakorvosjelölt, valamint idegsebész kollégák is dolgoztak, akik a betegellátásban részmunkaidőben dolgozó külső munkatársakkal is kiegészültek – az egyetem ezt a struktúrát is átvette.

„Az ellátási feladatok a legbanálisabb sérülésektől kezdve a hármas progresszivitási szintig, azaz a legkomplexebb sérülésekig mindent lefednek” – emelte ki az új vezető, hozzátéve, hogy a közép-magyarországi régió, közte Budapest traumatológiai ellátásáért a Semmelweis Egyetem mellett a Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház, az Észak-budai Szent János Centrumkórház, valamint a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ felelnek.

Korábban a traumatológiai oktatás külső képzőhelyeken, főképp a Budapesti Uzsoki Utcai Kórházban, valamint a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban zajlott. Ezek mellett oktatásra akkreditált osztályként szerepelt még az Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház, az Észak-budai Szent János Centrumkórház, valamint a Dél-pesti Centrumkórház Országos Hematológiai és Infektológiai Intézet Merényi Gusztáv Kórház Telephelyének traumatológiai osztálya – foglalta össze dr. Bodzay Tamás.

Mint elmondta, most, hogy a Merényi telephely a Semmelweis Egyetembe integrálódott, az egyetem traumatológiai képzését fokozatosan tervezi átstrukturálni a képzés koncentráltabbá tételével, a képzőhelyek számának redukálásával, valamint az oktatási anyag standardizálásával. Az elsődleges feladat azonban az, hogy zökkenőmentesen vegyük át a feladatokat a Dél-Pesti Centrumkórháztól és probléma nélkül folyhasson a sérültellátás, immár az egyetem keretein belül – mutatott rá az új klinikaigazgató.

A zökkenőmentes betegellátás biztosítása mellett dr. Bodzay Tamás kiemelten fontosnak tartja az ellátás színvonalának további emelését, valamint az utánpótlásnevelést. „Vannak olyan speciális részterületek, amelyet egy átlagos képzettségű és gyakorlatú szakorvos nem ural teljes magabiztossággal – ez minden szakmában előfordul. Épp ezért szeretném, ha bizonyos testtájakra, bizonyos sérülésekre specialistákat nevelne ki az egyetem.

Szintén a terveim között szerepel, hogy olyan fiatal, pályakezdő kollégák csatlakozzanak a klinikához, akik a gyógyítás, a napi rutin mellett a kutatás iránt is affinitást éreznek” – mutatott rá. Mint elmondta, a jövőben szeretné kihasználni, hogy a Semmelweis Egyetemmel egy kutatás szempontjából is termékeny közegbe került, és fokozni szeretné az egyes intézmények közötti együttműködést is.

„Én sem érkezem azonban üres kézzel: előző munkahelyemen, a Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban egy olyan 3D nyomtató telepítése folyik, amellyel betegekre szabott implantátumokat – akár nagyméretű csonthiányok pótlására is – lehet előállítani. Ez a projekt az egyetemmel közös kooperációban zajlik majd tovább és számos kutatási, a későbbiekben pedig publikációs lehetőséget rejt magában” – fogalmazott.

Dr. Bodzay Tamás anyai ágon harmadik generációs orvoscsaládból származik, számos családtagja az egyetemi pályán helyezkedett el. Pécsett született, családjával együtt négyévesen költözött Nyíregyházára. Egyetemi tanulmányait a legközelebbi orvosképzőhelyen, a Debreceni Egyetemen végezte, ahol a kezdetektől fogva a traumatológia érdekelte a leginkább. Ez az egyik legnagyobb stresszel járó betegellátási forma, hiszen hirtelen kell gyors és fontos döntéseket hozni – őt pedig épp ez vonzotta benne.

„Debreceni orvostanhallgatóként az ottani Ortopédiai Klinikán tanultam a sérültellátást, fehér köpenyes hallgatóként kezdetben csak gipszelést, sebek varrását végeztem el, de mivel elég kitartó voltam, egy idő után a műtőkbe is bemehettem, először csak megfigyelőként, majd később asszisztálni is elkezdtem. Lenyűgözött a sérültellátás, harmadévesen már nem volt kérdés, hogy a jövőben ezzel akarok foglalkozni. Annyira elkötelezett voltam, hogy hiába akart patológus nagyapám mindenáron lebeszélni erről, hajthatatlan voltam és a mai napig nem bántam meg a választásom” – emlékezett vissza.

Dr. Bodzay Tamás 1988-ban az akkori Országos Traumatológiai Intézetben kezdett el dolgozni. Pályakezdő korom óta jobban vonzott a súlyos, életveszélyes állapotú sérültek ellátása, mint a harmadlagos prioritású, funkciómentő végtagsebészeti ellátások végzése. Természetesen az ilyen technikát is elsajátítottam és gyakorlom is mind a mai napig, de továbbra is a súlyos sérültek ellátása áll hozzám a legközelebb – fogalmazott. Hozzátette: ennek keretében szerzett rutint a testüregi sérültek ellátásában, kiemelt specialitásának pedig a medencegyűrű és a csípőízületi vápasérülések sebészi kezelését tekinti. Ebben a témában írta és védte meg doktori értekezését a Semmelweis Egyetemen.

Az intézményhez ezután is szoros kapcsolat fűzte: miután az egyetem Traumatológiai Tanszékét és a Péterfy Sándor Utcai Kórház baleseti osztályát 2007-ben összevonták az Országos Baleseti Intézettel, külső oktatóként folyamatosan gyakorlatokat tartott magyar, angol és német nyelven is. Később tanszéki elődje, dr. Hangody László György felkérésére tartott tantermi előadásokat szakterületeiről.

Az oktatáshoz a posztgraduális képzésen keresztül is szorosan kötődik. „Magyarországon az ortopéd-traumatológia szakvizsgához két nemzetközi licencvizsgát kell elvégezni – ezeket az okleveleket a világon bárhol elfogadják, hiszen olyan tudás áll mögöttük. Európában négy ilyen ország van, ahol mindkét tanfolyam kötelező a sérültellátáshoz, a Magyar Traumatológus Társaság vezetőségi tagjaként, leendő elnökeként pedig különösen büszke vagyok, hogy hazánkban a szakorvosképzés ilyen magas színvonalú” – húzta alá.

A súlyos sérültek kórházi ellátásának első pár órájának protokollját oktató ún. ATL-es tanfolyam budapesti képzőhelyét a Magyar Traumatológis Társaság képviselőjeként szervezte meg, míg az AO (Arbeitsgemeinschaft für Osteosynthesefragen) nevű német szakmai csoportból alakult képzési rendszer hazai szervezetének elnökeként közel húsz éve vesz részt a képzésben oktatóként. 

A klinikaigazgató szerint ahhoz, hogy valaki jó traumatológussá váljon, nagyon komoly stressztűrő képességre, valamint gyors döntéshozatalra van szükség. Szintén fontos a fizikai állóképesség, a sérültellátás egy része ugyanis éjszakai zajlik, ami különösen megerőltető a munkavégzés szempontjából.

„Körülbelül harminc éve minden nap futok, öt maratont is teljesítettem már. A munkám megköveteli, hogy a monotóniát is jól tűrjem. Emellett ahhoz az életvitelhez, ami egy sérültellátót jellemez, megfelelően toleráns családi háttér is kell. A feleségem a korábbi munkahelyem oktatási osztályának vezetője, ő maga nem egyszer azt mondta, hogy ha nem ott dolgozna, nem feltétlenül értené, mit miért csinálunk és ez miként csapódik le otthon” – húzta alá.

Dr. Bodzay Tamás a Budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban közel tíz évig irányított különböző méretű munkacsoportokat. „Hitelesség és példamutatás – vezetőként ezek a legfőbb vezérelveim. Különösen fontosnak tartom ezeket az olyan, manuális szakmákban, mint a traumatológia. Gondoljunk A dzsungel könyvére: Akela addig falkavezér, amíg tavasszal képes az első őzbakot elejteni” – mutatott rá.

Mint elmondta, a traumatológia az elmúlt évtizedekben rengeteget fejlődött. A súlyos sérültek ellátásában például különösen hangsúlyossá vált a betegek véralvadási zavarainak gyors diagnosztikája – az adott vérellátási zavarra és betegre szabott célzott terápia jelentősen csökkentette az elvérzés miatti halálozások számát. Az elmúlt tíz-tizenöt évben az oszteoszintézis-technikák között mindenhol elterjedtek a szögstabil csavarlemez rendszerek, melyek lényegesen erősebb rögzítést adnak egy törött csontnak a gyógyuláshoz. De hasonlóan forradalmi változások zajlottak le a vállsebészet, az artroszkópos sebészet, a térdsebészet, gyakorlatilag minden mozgásszervi sebészet terén.

„Az orvostudomány folyamatosan fejlődik, egy orvos, így egy traumatológus életprogramja ennek megfelelően a lifelong learning, azaz az élethosszig szóló tanulás” – emelte ki. 

Fotó: Barta Bálint – Semmelwes Egyetem