A tüdőgyógyászat gyönyörű szakma

Tizenegy évig vezette a Pulmonológiai Klinikát a 2018-as Semmelweis Napon arany pecsétgyűrűvel kitüntetett Dr. Losonczy György, akinek igazgatóként elsődleges célja volt, hogy a klinikán a betegellátás olyan etikai és szakmai normák mentén történjen, amelyek korábban is jellemzőek voltak, és ezeket tovább erősítse. Büszke a klinika személyi összetételére, és úgy érzi, az elmúlt tizenegy évben lelkileg jól összetartó, szakmáját szerető és annak fontosságát nap mint nap megélő konstruktív közösségnek volt a vezetője. A leköszönő igazgatóval az egyetem honlapja beszélgetett.

Dr. Losonczy Györgyöt régi családi kapcsolat fűzi az egyetemhez, már édesapja is itt volt adjunktus (most szobra áll az Országos Epidemiológiai Központban), ő maga 1971 óta az egyetem polgára. Dr. Hársing László támogatását élvezve a Semmelweis Egyetem elvégzése után 20 évig a Kórélettani Intézetben dolgozott, amit megszakított több éves egyesült államokbeli tanulmányúttal, ahol a magas vérnyomás, a veseműködés, a terhességi hipertónia területén kutatott. Fulbright ösztöndíjjal hosszabb időt töltött Denverben is, itt a terhességgel kapcsolatos immunológiai változások és az asztma mint immunológiai betegség kölcsönhatásával foglalkozott. 1999-ben került a Pulmonológiai Klinikára, az akkori igazgató, Dr. Magyar Pál hívására. 2007-ig intenzív klinikai tanulási fázis következett számára, letette a tüdőgyógyászat szakvizsgát, a klinikai onkológiai, illetve farmakológiai szakvizsgát – emlékszik vissza. A 90-es évek elején indult a Doktori Iskola, melynek képzéséből az első években hiányzott a pulmonológiai program, amit Dr. Magyar Pállal közösen dolgoztak ki – idézte fel a leköszönő igazgató. Dr. Losonczy György érkezése után két évvel már volt tüdőgyógyászati PhD-program – ami az országban ma is egyedülálló – tette hozzá.

2007. június 1-én vette át a klinika vezetését, mint fogalmazott „nagyon jó dolga volt”, hiszen Dr. Magyar Páltól egy számára is megfelelő értékrendet, ízlésvilágot örökölt, kitűnő munkatársakkal. Büszke rá, hogy vezetése alatt a klinika életében jelentős személyi változás alig történt, tizenegy évig változatlanul két igazgatóhelyettese volt, Dr. Müller Veronika (aki 2018. július 1-től a klinika igazgatója) és Dr. Horváth Gábor. Elsősorban az volt a célja, hogy a klinikán a betegellátás az addigi etikai és szakmai normák mentén történjen, illetve ezeket tovább erősítse – úgy gondolja, ez sikerült is. Tudományos teljesítménye közül kiemelte: többszöri pályázás után 2014-ben a klinika rendezte a Semmelweis Symposiumot, ahová az előadók a világ 12 országából érkeztek, garantálva a rendezvény szakmai színvonalát. Igazgatói pályafutása alatt három nagydoktori disszertáció született a klinikán, valamint ugyanennyi egyetemi tanári kinevezés is történt, emellett nőtt a docensi kinevezések, a PhD-fokozatszerzések száma is – ez az átlagot meghaladó személyi fejlődést jelent, amire szintén nagyon büszke. A klinika oktatási munkáját is sikeresnek értékelte, két nagy pulmonológiai szakkönyv szerzője, emellett több tankönyvfejezetet is írt, független idézettsége 2200, illetve még “adós” egy rövidebb tüdőgyógyászati könyvvel medikusoknak, amit pótolni fog – mondja. Sikerei közé sorolja azt is, hogy ez az országban az egyetlen tüdőgyógyászati tanszék, amelyiknek Európai Szakképzési Akkreditációja van 2014 óta.

Dr. Losonczy György kitért rá: a tüdőgyógyászat egy gyönyörű, de rosszul finanszírozott szakma, mégis úgy érzi, az elmúlt tizenegy évben sikerült lelkileg jól összetartó, szakmáját szerető és annak a fontosságát nap mint nap megélő konstruktív közösséget kialakítani a klinikán, amire szintén nagyon büszke.

A leköszönő igazgató felidézve pályája elejét – ami még a rendszerváltás előtti időkre nyúlik vissza – elmondta: mindig nagy dolog volt, ha valaki a Semmelweis Egyetemen dolgozhatott, ami még a legnehezebb időkben is jobban meg tudta védeni dolgozóit, mint más munkahelyek. Sokkal szabadabban élt az egyetem dolgozójaként 40 éve, mint amilyen szabadság egyébként Magyarországon egy munkahelyen lehetett – szögezte le, hozzátéve, hogy az egyetem őt mindig támogatta, újra és újra elengedték külföldre dolgozni, és mindig visszafogadták.

Nem „polgári” foglalkozás a miénk, ha valaki komolyan veszi a munkáját, akkor annak nincsen vége, éjjel-nappal csinálni kell – vélekedett. Ő is minden hétvégén dolgozott az elmúlt évtizedekben, estébe nyúlóan bent volt a klinikán. Reményei szerint ez most meg fog szűnni, nyugodt hétvégéket szeretne, este hat óra után „letenni a lantot” – mondta. A következő öt évben azt tervezi, hogy mint egyetemi tanár fog tovább dolgozni, illetve osztályvezető tüdőgyógyászként.

(Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem)