Az államosítás hasznos is lehet a kórhazaknak

A nyugat-dunántúli nagytérség központi intézménye, a győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház európai uniós forrásból megvalósuló fejlesztése, rekonstrukciós munkái a tervek szerint haladnak. A modern, új gyógyszertár és a hozzá tartozó laboratórium, a teljesen felújított Intenzív Osztály, Radiológiai Osztály és a helikopter-leszálló már üzemel, új helyre költözött a mellkas-sebészet. Az intézmény főigazgató főorvosával, Tamás László Jánossal a várható feladatokról, a remélt finanszírozási változásokról készül interjú a Kórház szaklapban.

Az egységes, állami irányítás mindenképpen hasznosnak, előremutatónak mondható főigazgató szerint. A régi rendszerben szinte intézményeként különbözött az informatikai rendszer, a kontrolling-szabályozás, a működtetés teljes logisztikai háttere, ami hátráltatta a kórházak közötti kooperációt, az esetleges munkamegosztást, a hatékonyabb működtetést. Az új szabályozás egységesíti, országosan azonossá teszi ezeket a rendszereket, ennek révén gyorsabb, hatékonyabb, szervezettebb lehet a gyógyító munka. Az egységesített és központosított energia-, anyag- és eszközbeszerzések lehetőséget adnak arra, hogy kórházak nagyjából azonos feltételekkel jussanak a működtetésükhöz alapvetően szükséges szolgáltatásokhoz. Ettől olcsóbbá, egyszerűbbé válhat a rendszer működtetése. Az pillanatnyilag még nem jelenthető ki, hogy az ilyen fajta „uniformizálás" csak pozitív hatásokkal jár, az viszont már ma is megállapítható, hogy az intézmények azonos rendezőelv alapján való működtetése haszonnal járhat.

A közös beszerzéseknek már most is látszanak az előnyei, természetesen veszélyeket is rejthet magában a rendszer, teszi hozzá a Tamás László János. Utóbbiak kiküszöbölésére talán beiktathatók lesznek a megfelelő fékek. A kórházak beszállítóinak szemszögéből nézve a központosításnak számukra is pozitív hatása lehet, mert hosszú távon biztonságos, kiszámítható és talán fizetőképes piacot teremt. Egyelőre inkább a várható eredmények elemzésénél, a különféle teóriák hatásainak mérlegelésénél tartanak, a változások gyakorlatban való megnyilvánulásaira még várni kell. A főigazgató abban reménykedik, hogy a később megmutatkozó eredmények kedvező hatással lesznek a hazai egészségügyi intézmények működésére.

A nagytérség a rendszer speciális egysége, amelynek élén az ellátás centrumaként a terület legmagasabb progresszivitási szintű kórháza áll, ehhez csatlakoznak a térségben működő kisebb fekvőbeteg-intézmények. Az adott térség betegeinek ellátása továbbra is a kisebb kapacitású városi, vagy az egykori megyei kórházakban történik, a centrumokban csak a magasabb felszereltséget, az alaposabb szaktudást igénylő eseteket látják majd el. A legmagasabb progresszivitási szintű kórház természetesen emellett ugyanúgy, mint eddig, ellát kevésbé komplikált eseteket is.

Győrben a kórház betegellátó kapacitásának körülbelül az öt százaléka igényli a legmagasabb szintű szolgáltatást. Ezek a betegek a saját problémáikra csak itt kaphatják meg az állapotuknak megfelelő ellátást. A nagytérségben természetesen működnek még olyan nagy kórházak, amelyekben bizonyos speciális szakmákat a 3-as progresszivitási szinten teljesítenek. Szombathelyen például nyolc, Zalaegerszegen és Veszprémben két-két szakmában. Ezeknek a szakmáknak a betegeit a megfelelő kórházba irányítják át. A kórházak betegforgalmi és egyéb, a gyógyítással összefüggő adatait egy-egy nagytérségen belül a GYEMSZI kihelyezett hivatalai, a TESZK-ek gyűjtik össze, és a helyi információk alapján tesznek majd javaslatokat.

Monitorizálják az egyes intézmények működését, betegforgalmát, ellátási paramétereit, forrásfelhasználásait és javaslatot tehetnek a fejlesztések irányára. A főigazgató reményei szerint mind a kisebb, mind a nagy intézmények esetében a menedzsment döntési önállósága, „autonómiája" szabályozott keretek között, de megmarad. A GYEMSZI várhatóan a szabályozást, ellenőrzést vonja hatáskörébe, illetve speciális menedzsmentdöntéseket.

A finanszírozásról szólva elmondta: minden intézményvezetőnek számolnia kell azzal a realitással, hogy az OEP-források valószínűleg sem ma, sem a közeli vagy a távolabbi jövőben nem gyarapodnak majd. Az is nyilvánvaló, hogy egy adott forrásból bizonyos kórházak ellátásának finanszírozása csak úgy javítható, ha másoknak kevesebb jut belőle. Kérdés, hogy a döntéshozóknak lesz-e elegendő elhatározása, ereje ahhoz, hogy a rendszerben jelenleg is fennálló finanszírozási aránytalanságokat megszüntessék. Ma vannak olyan térségek, amelyek intézményeiben az ott végzett szakmai munkához képest indokolatlanul magas a finanszírozás forrása, máshol pedig jóval alacsonyabb, mint amennyit az adott kórház valódi teljesítménye igényelne.

Némely kistérségben az egy betegre jutó kórházi, illetve járóbeteg-finanszírozás 2,5-3-szor magasabb, mint a más térségekben működő ellátóknál, holott ezt a különbséget semmi sem indokolja. Ha az új rendszerben sikerül megszüntetni ezeket az egyenlőtlenségeket, bizonyára lesznek olyan kórházak, amelyek a jövőben kisebb forrásból lesznek kénytelenek gazdálkodni, mások viszont a jelenleginél több támogatáshoz juthatnak. Vagyis, utóbbiak végre megkapják munkájukért azt a forrást, amelyért valójában megdolgoztak.

Február 23-án este landolt az első gép a győri kórház új helikopterleszálló-pályáján - fotó: Darázs Csaba

A finanszírozási rendszer átalakítása előtt alaposan megvizsgálandó, hogy vajon egy adott intézmény tartósan mire fordítja az OEP-től érkező támogatást. Többségében olyan fekvőbetegek gyógyítására, akik elláthatók volnának a progresszivitás alacsonyabb szintjén is, az egynapos vagy a járóbeteg-ellátás keretében, vagy pedig olyan pácienseket kezel, akik ténylegesen rászorulnak a kórházi bennfekvésre. Csupán ezeknek az adatoknak a részleteket is alaposan feltáró ismeretében érdemes változtatni a finanszírozás rendszerén a főigazgató szerint.

Nagyon fontos feladatnak tartja a nagytérségen belüli intézmények progresszivitási szintjének a meghatározását, majd ezt követően az abban foglalt elvek szigorú betartását. A szolgáltatás és a finanszírozás legfontosabb célja az, hogy a rendszerben minden beteg ott kapja meg a kezelését, ahol a saját állapota szempontjából a legmagasabb szintű ellátást kaphatja. Ez az érdeke az orvosnak és a betegnek egyaránt. Lehet persze, hogy a cél megvalósításánál el kell majd tekintenünk például olyan kényelmi szempontoktól, hogy a beteg otthonához mely intézmény van a legközelebb, de a magasabb színvonalú gyógyítás érdekében ezt meg kell tenni. Ezeknek az elveknek pedig egyenes következménye, hogy a magasabb szintű, tehát drágább ellátást nyújtó kórházaknak több OEP-forrás jár majd, mint az alacsonyabb progresszivitási szinteken dolgozóknak.

Az a gyakorlat tovább nem folytatható, hogy például egy hárommilliós életmentő beavatkozásért az esetet ellátó kórház csupán egymilliós OEP-térítést kap, mert ez tovább növeli az adósságállományt, és fékezi a jól felszerelt, minőségi ellátást nyújtó kórházak munkáját. Noha a konkrét elképzelések még ismeretlenek, feltételezhető, hogy a kórházi finanszírozás átalakításánál a HBCs alapú elszámolás mellett (esetleg helyette) megjelenik a tényleges teljesítményeket honoráló forrás. Ezzel az elvvel az ágazat szereplői közül szinte mindenki egyetért, fogalmazott Tamás László János.

A Petz Aladár kórházban a tulajdonosváltás nem változtatott az eddigi gyakorlaton, minden a korábbiak szerint működik. Abban reménykednek, hogy a jövőben a magas színvonalú szolgáltatásoknak (nem úgy, mint korábban) a teljes mértékű OEP-ellentételezése is megérkezik. A regionális központi kórház státuszhoz adottak voltak a körülményeink: nem kellett új osztályokat létrehozniuk, új épületrészeket megépítenünk. E kedvező adottságok ellenére úgy gondolja a főigazgató, hogy a kórházban van néhány szakterület, amelyre nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. Ilyen például a mellkas-sebészet vagy az intenzív részleg. Utóbbi fejlesztésre szorult, hiszen a hazai kórházak közül Győrben volt a legrosszabb az arány az aktív és az intenzív ágyak száma között. Amellett, hogy a szükséges kiigazításokon folyamatosan dolgoznak, nagy figyelmet fordítanak arra is, hogy megtartsák a szakembereinket.

Szépen haladnak a TIOP pályázattal, amelynek köszönhetően 11 milliárd forintos forrást nyertek. A beruházás első két üteme már megvalósult.

A teljes cikk a Weborvos Pro portálon olvasható.