Debreceni elismerés Nagata professzornak

Shigekazu Nagata professzor eredményei mérföldkövet jelentenek a sejthalál program – apoptózis - megértésében. A sejtfelszíni molekulacsaládok egyikeként azonosította azokat a sejthalál receptorokat, amelyek aktiválásával a sejtek szabályozott elhalásra késztethetők. Kutatásai alapján lehetővé vált új terápiás stratégiák kidolgozása számos daganatos megbetegedés kezelésében.

Nagata professzor azt vizsgálta, hogyan lehetne az immunrendszer tumor ellenes aktivitását elindítani, és ennek során keletkeznek-e a daganatsejtek ellen antitestek.

E célból egereket daganatsejtek kivonatával oltott be, majd izolálta a kísérleti állatok összes B sejtjét, azaz az immunrendszer nagy mennyiségű specifikus ellenanyag termelésére képes sejtjeit. Azt találta, hogy ezen sejtek mindegyike más-más ellenanyagot termel válaszként.

Az ellenanyag termelő sejteket tovább tenyésztette, és vizsgálta az általuk termelt ellenanyagok daganatölő hatását. Két év kitartó munkája eredményeként talált egyetlen olyan ellenanyagot közöttük, amely tenyésztőedényben hatékonyan ölte meg a daganatsejteket. Ezt az ellenanyagot visszajuttatta az egerekbe. Az ellenanyag azonban nemcsak a daganatsejteket, hanem az állatokat is elpusztította néhány órán belül.

Ezeknek, az egereket órákon belül elpusztító antitesteknek a segítségével azonosította a számos sejt felszínén megtalálható egyik fehérjecsalád azon tagját, amely képes a sejthalál program elindítására mind egészséges, mind daganatos és vírussal fertőzött sejtekben.

A természetes sejthalál, az apoptózis genetikailag kódolt folyamat. Egészséges felnőtt szervezetben naponta 600 milliárd sejt pusztul és tűnik el szinte nyomtalanul. A sejtek folyamatosan halnak el és pótlódnak. Daganatok képződnek, ha az elhalásra ítélt sejtek nem pusztulnak el. Mai ismereteink szerint nincs olyan rosszindulatú daganat, amelynek kialakulásában ne az elhalás képességének elvesztése lenne az egyik meghatározó esemény.

Ezért Shigekazu Nagata professzor eredményei kiemelkedő jelentőségűek a sejthalál program kutatása területén, hiszen alapvetően járultak hozzá, hogy megértsük a sejthalál program egyedfejlődésben, a szövetek egyensúlyának fenntartásában, a vírusokkal és a daganatokkal szemben történő védekezésben betöltött szerepét. Az eredmények alapján lehetővé vált új terápiás stratégiák kidolgozása daganatok kezelésében.

A kitüntetett professzor életrajza:

Nagata professzor a díjjal

Shigekazu Nagata professzor Japánban született, és tudományos kutatómunkáját is főleg ott végezte 4 év Zürichben töltött posztdoktorális periódus kivételével. Tudományos pályáját a Tokiói Egyetemen kezdte, majd az Osakai Egyetemre került több fakultás kutató professzoraként és több intézet vezetőjeként. 2007 óta a Kyotói Orvosi Egyetem Orvosi Kémiai Intézetének igazgatója.

A kitüntetés:

Tizedik alkalommal kerül átadásra 2012. december 7-én a Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért kitüntetés. A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centruma 2003-ban nemzetközi díjat alapított azon kutatók, kutatócsoportok elismerésére, akiknek a munkája lényeges előrehaladást eredményezett a molekuláris orvostudomány területén. A díjra való jelölést a DE OEC kiemelkedő professzoraiból álló bizottság végzi.

A díjátadó ünnepséget 2003 óta minden év őszén rendezi meg a DE OEC. A ceremónián a díjazottak hagyományosan előadást tartanak tudományos munkásságuk legújabb eredményeiről.

Szöllősi János egyetemi tanár, tudományos centrumelnök-helyettes, Paragh György egyetemi tanár, centrumelnök, Professor Shigekazu Nagata, Fésüs László akadémikus, egyetemi tanár

A „Debrecen Díj a Molekuláris Orvostudományért" korábbi díjazottjai:

2011-ben Salvador Moncada, a University College London vezető professzora kapta meg a díjat. Ő mutatta ki elsőként, hogy az élő sejtek nitrogén monoxidot szabadítanak fel. A felismerés hatására világszerte eredményes kutatómunka indult el.

2010-ben Prof. Yosef Yarden izraeli kutató nyerte el a kitüntetést, aki a növekedési faktor hormonszerű molekulái tanulmányozásával hozzájárult annak felderítéséhez, hogy milyen szerepet játszanak a növekedési faktorok a rákos sejtek kialakulásában. Úttörő szerepe van számos növekedés faktor és receptoraik felfedezésében.

2009-ben Prof. Axel Ullrich vehette át a díjat. Axel Ullrich tudományos érdeklődésének középpontjában a jelátviteli folyamatok tanulmányozása áll, munkáiban a normál sejtek működésének megértése mellett azokat az elváltozásokat kutatja, amelyek az emberi betegségeket okozhatják. Az elismert szakember a világon elsőként kezdte felhasználni kutatásai során a géntechnológia eredményeit.

2008-ban Dr. Bruce Spiegelman – az anyagcserezavarok kutatása terén kiemelkedő eredményeket elért – harvardi professzornak ítélték oda a rangos kitüntetést. A professzor munkája során számos, a zsírsejtek kialakulását és funkcióit szabályozó kulcsfontosságú molekulát fedezett fel, ami elősegítette a zsírsejtek működésének megismerését és olyan, az anyagcserezavarokkal kapcsolatos betegségek terápiáját, mint az elhízás vagy a cukorbetegség.

A 2007. évi díjazott Dr. Alain Fischer professzor, fő kutatási területe az emberi immunrendszer fejlődése és működése, a veleszületett immunhiány betegségek molekuláris genetikája és ezen betegségek génterápiás kezelése. Több, korábban nem ismert immunhiány betegséget írt le, elsőként fejlesztett ki olyan génterápiás módszert, amely vírusvektorok alkalmazásával biztosítja súlyos, kezelés nélkül 1-1,5 éven belül halálhoz vezető betegséggel született immunhiányos csecsemők és kisgyermekek tartós túlélését.

A 2006. évi díjazott Dr. Ralph Steinman professzor, aki felfedezte az immunrendszer egyik legfontosabb sejttípusát, a dendritikus sejteket és igazolta, hogy a dendritikus sejtek karmesterei az immunitásnak. Nemcsak a kórokozókkal szembeni immunválasz szervezésében van szerepük, hanem az autoimmun folyamatokban is. Munkássága számos terápiás eljárás alapjául szolgál. Ralph Steinman professzort 2011-ben Nobel díjjal tüntették ki.

A professzorok a díjat 2005-ben Dr. Thomas A. Waldmann professzornak ítélték, aki úttörő munkát végzett az immunválasz szabályozása molekuláris mechanizmusának kutatásában, s akinek az eredményei alapján súlyos immunbetegségek, tumorok, fertőzések gyógyítására nyílik lehetőség.

A kitüntetést 2004-ben Professor Sir Philip Cohen angol kutató kapta, aki eredményeire alapozva létrehozta az élettudományi kutatásokra épülő biotechnológiai ipart is, melynek részesedése lakóhelyén a város gazdaságában 16 %.

A díjazott 2003-ban Professor J. Craig Venter volt, aki megfejtette az ember teljes örökletes információtartalmának, az emberi DNS-nek a nukleotidsorrendjét.