Elmaradunk, elcsúszunk a háziorvos szerint

A háziorvoslásban kényszerítő erővel jönnek a változások, indokolja röviden, miért fogadja napi nyolc órában a betegeit rendelőjében, miért vállalja a sebellátást, vérvételt, EKG-vizsgálatot, infúziós kezelést. Dr. Mester Lajos zákányszéki háziorvos 1400 fős vegyes praxist visz a Szeged melletti kis faluban, nem akármilyen szervezettséggel, körülmények között. Nyáron vehette át címzetes egyetemi docensi kinevezését (alsó képünk) a Szegedi Tudományegyetemen, ahol tanít. A zákányszéki háziorvost az Orvosok Lapja 2014-es decemberi száma mutatja be.

Egy Phare-program keretében kétéves háziorvos-oktató MSc képzésre küldték ki az angliai Exeterbe 1996-ban. Az első két hónapban kollégáival magabiztosan megállapították, hogy sokkal jobb a magyar képzés, aztán ahogy telt az idő, és egyre többet láttak a kinti ellátórendszerből, leesett az álluk a döbbenettől. Jött az „aha" érzés, hogy ezt lehet sokkal jobban csinálni, s hogy az angolok fényévekkel előttünk járnak a háziorvoslásban s annak oktatásában.
Sok gondolatot, ötletet hozott, amit a saját elképzelései szerint a magyar viszonyokra alakítva igyekezett felhasználni. Így lett egy, a nevéhez kötődő Phare-oktató programja: egy orvos-beteg kapcsolatra kidolgozott kommunikációs tréning, amelyet a szegedi magatartástudományi intézet égisze alatt 8-10 fős társasággal végeznek ma is.

Háziorvosként 1998-ban kezdett dolgozni Zákányszéken, ahol a mai viszonyokhoz képest új szisztémát alakított ki a kinti tapasztalatokat, ötleteket a hazai körülményekbe átültetve.
A háziorvosi rendelőbe érkező beteget egy információs pultnál fogadják a várakozó helyiségben, s a betegek máris úgy érzik, hogy foglalkoznak velük, oldódik a feszültségük. A pultnál két adminisztrátor dolgozik: a páciensek ügyeit intézik, emellett figyelik a netes ügyeket, hiszen össze vannak kapcsolva a rendelést tartó háziorvossal. Mester Lajos megjegyzi: a két adminisztrátor fontos, s ezt Kozma Anna kitűnő domaszéki háziorvostól tanulta. Először mindenki azt gondolná, elég egy ember, de nem, mert ez „gyilkos" hely: ott csapódik le minden, ott kell azonnal reagálni, gyors megoldásokkal szolgálni.

Naponta nyolc órát rendel, és azt tartja egészségesnek, ha egy betegére legalább tíz perc jut. Például a kevésbé időigényes receptátadás nem igazi konzílium, más az időigénye, mondja. Naponta átlagosan 80 beteg fordul meg a rendelőben, ennyit regisztrálnak a rendszerben, ebből azonban a szervezésnek köszönhetően csak negyven kerül Mester Lajos elé, aki négyszemközt fogadja betegeit. Húsz beteg problémáját ugyanis már a pultnál el tudják intézni, s ugyanennyinek jellemzően elegendő az ápoló segítsége, aki egy másik helyiségben fogadja a betegeket az orvostól függetlenül. A munkatársaival hálózati kapcsolatban áll, s ha látja, hogy például egy receptért érkező beteg már régen volt benn nála, akkor szól, küldjék be hozzá. Ezzel a szisztémával külföldön találkozott, ahol szükség esetén a nagy forgalom miatt behívták az ügyeletes orvost, nővért is segíteni.

Az átlagostól eltérő, két helyiségben is ellátást nyújtó kis rendelői komplexumát folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően tudta kialakítani. Nélkülözhetetlennek tartja a több lábon állást: pályázatokra jelentkezik, rezidensei vannak, az egyetemen tanít, foglalkozik üzemorvoslással. Hangsúlyozza: nem az anyagiak a legfontosabbak számára. Szinte hetente hívják 100 fontos órabérért Angliába dolgozni, de nem megy. Neki az a fontos, hogy jól érezze magát a munkájában, jó kapcsolata legyen a betegekkel. „Egy orvos mindig orvos, olyan környezetet akar kialakítani, amiben tud gyógyítani", teszi hozzá.

Több olyan ellátást végez, amelyre – mint hangsúlyozza – még nem fizet az OEP, de majd fog, mert muszáj lesz, magyarázza optimizmusát. Úgy véli, érdemes erre felkészülni időben, hiszen nem lehet kitérni a változások elől, mert ezek jönni fognak kényszerítő erővel.

– Ha egy magyar háziorvos kimegy Németországba, öt év után jobb háziorvos lesz, mint a magyar, mert a kinti rendszer kikényszeríti, hogy megcsináljon sok mindent a sebellátástól kezdve az uh-vizsgálatig. Angliában teljesen más a kompetencia, a háziorvosnál veszik le a nőgyógyászati kenetet, gondozzák a diabéteszes betegeket. Sokkal több mindent megcsinálnak, mert meg is tudnak csinálni. A magyar orvos ehelyett mit csinál? Adminisztrálni tanul…, gyógyszercégek által szponzorált előadásokon marketing előadásokat hallgat… Elmaradunk, elcsúszunk fokozatosan – ad rövid kórképet a hazai viszonyokról. Ezen változtatni kell, és nem lehet kitérni előle, mert erre halad a világ véleménye szerint.

Úgy véli, a csoportpraxisoké a jövő, mert ezeket lehet gazdaságosabban üzemeltetni a közös háttér biztosításával – egy könyvelő, egy beszerzés, egy veszélyeshulladék-kezelés –, a helyettesítések megoldásával. Az élelmeseknek/túlélőknek ez lesz a megoldás, mert rentábilisabb a rendszer mind gazdaságilag, mind emberi erőforrás szempontjából.