• nátha
    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

    • Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

      Tízből csak három magyar fújja ki helyesen az orrát

  • melanóma
    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

    • Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

      Orvosi bravúr került a Guinness Rekordok Könyvébe

  • egynapos sebészet
    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

    • Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

      Egynapos sebészet: új szakmai kollégiumi tagozata van a területnek

    • Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

      Megnyílt az egynapos sebészeti ellátás Csepelen

Érbeteg-ellátás: roadshow-ra indulnak az érsebészek

Lapszemle 2019.03.19 Forrás: medicalonline.hu
Érbeteg-ellátás: roadshow-ra indulnak az érsebészek

Nemcsak az orvoshiány, hanem a magasabb szakmai színvonal biztosítása is indokolja az érbeteg ellátás centralizálását.

Országjárásra indul a Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság (MAÉT). A februárban kezdődő, és három éven át tartó „roadshow” célja, hogy az ország valamennyi megyéjében feltérképezzék az érbeteg ellátás teljes spektrumát – mondta el a medicalonline.hu-nak dr. Kolossváry Endre, a MAÉT főtitkára.

Tavaly, egy tudományos kutatás eredményei kapcsán a MAÉT is felhívta a figyelmet arra, hogy Európában még mindig nálunk a legtöbb az érszűkület miatt végzett alsóvégtagi amputáció. Mi a rossz helyezésünk oka?  

Az amputációk száma, jellemzői „tükröt” tartanak az érbeteg ellátás egészéről. A kudarc, a végtag elvesztése nem pillanatnyi történést, hanem események láncolatát jelzi. A megnevezhető tényezők a betegek önpusztító, felelőtlen életmódja, a kialakuló érbetegség felismerésének késedelme, a gyógyszeres megelőzés, kezelés elégtelensége, valamint a szükséges, ismételt érátjárhatóságot biztosító érsebészeti, vagy intervenciós radiológiai beavatkozások elmaradása, és az ezt követő gondozás hiányossága. E tényezők területi egyenlőtlenségének okai várnak feltárásra. A kérdést nehezíti, hogy az egészségügyi rendszerrel csak közvetett kapcsolatban álló szocioökonómiai, kulturális háttér szerepe is feltételezhető. Ha mindezt megértjük és elfogadjuk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy nem egyetlen tényező tehető felelőssé a mutatók alakulásában. A kérdést összetettségében érdemes tekinteni és kezelni.

Mit mutatnak az amputációk számát tekintve a MAÉT említett kutatásának eredményei?

A kutatások nemcsak azt mutatták, hogy magas a boka feletti, potenciálisan járásképtelenséget eredményező amputációk számaránya, hanem más, szintén megfontolandó jellegzetességekre is fény derült. A lábszár amputációknál jóval több – nagyjából 30-70 százalékos az arány – a comb magasságában végzett amputáció, amikor a rehabilitációs lehetőségek is korlátozottak. Ráadásul a végtagvesztéssel járó amputációk több mint 70 százaléka úgy történik, hogy a beavatkozást megelőző évben nem volt semmiféle, a végtagmentést célzó érbeavatkozás. Ez az úgynevezett primer amputációs adat szintén elgondolkodtató, javítása fontos feladat. Egyébként 2015-2017 között mintegy tíz százalékos csökkenés volt megfigyelhető az amputációk számában, ami világszerte jellemző, de ennek megjelenése Magyarországon tíz évvel későbbre tehető.

Az érsebészek, vagy intervenciós radiológusok által végzett beavatkozások költségesek, speciális szaktudást és nagyfokú elhivatottságot igényelnek, fizikailag is igen megterhelők. A finanszírozás átgondolása járulékos eleme lehetne annak, hogy a műtéti és endovaszkuláris beavatkozások könnyebben elérhetővé váljanak. Magyarországon ezzel kapcsolatban is nagy területi eltéréseket látunk. A hazai trendek a nyitott érsebészeti beavatkozások számának valamelyes csökkenését, a katéteres beavatkozások jelentős emelkedését mutatják, ez a mintázat nemzetközileg is felismerhető, ám idehaza ugyancsak a már említett tíz éves eltolódással érzékelhető. Abban bízunk, hogy lassú, kitartó munkával csatlakozni tudunk ehhez az irányvonalhoz. A teljes interjú itt olvasható.

A témáról bővebben az Orvosok Lapja idei első számában olvashat

 

 

Legolvasottabb cikkeink