Hazai eljárással kimutatható az enyhe agyrázkódás

Az enyhe koponyasérülést szenvedett betegek eredményes kezeléséhez járulhat hozzá a mágnesesrezonancia-képalkotás új módszerein alapuló, speciális kombinált eljárás, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia–Pécsi Tudományegyetem Klinikai Idegtudományi Képalkotó Kutatócsoportja a tekintélyes Journal of Neurotrauma című folyóiratban tett közzé - adta hírül az MTA honlapja.

Az enyhe koponyasérülés, illetve agyrázkódás százezer emberből átlagosan százat-ötszázat érint évente. Leggyakrabban fiatal vagy középkorú felnőtteknél fordul elő, körükben jóval gyakoribb, mint a tumor, az epilepszia vagy a stroke. A jelenleg használatos diagnosztikus eszközök nem mutatják ki az enyhe koponyasérülés következtében fellépő elváltozásokat. A sérülést követően sok esetben a heveny – rövid eszméletvesztéssel, érzészavarokkal járó – tünetek elmúlása után egyes, a betegek életminőségét rontó panaszok (fejfájás, szédülés, elhúzódó hangulatzavarok, koncentrációhiány, depresszió) hosszú távon is megmaradhatnak.

"Az enyhe koponyasérülés gyakorisága a népbetegségekéhez hasonlítható – mutatott rá Dóczi Tamás akadémikus, az MTA–PTE Klinikai Idegtudományi Kutatócsoport vezetője. – Ám mindmáig nem áll rendelkezésre olyan módszer, amellyel képesek lennénk az enyhe koponyasérülést objektíven diagnosztizálni, vagy prognosztizálni, mely beteg igényel hosszabb távon kezelést. Sokszor maga a beteg sincs tisztában vele, hogy például depressziós tünetei hátterében a korábban elszenvedett agyrázódás áll, amely kezelést igényelne."

A kutatócsoport az elsők között állapította meg, és számolt be a szakirodalomban arról, hogy az MR-képalkotás újabban kifejlesztett módszerei, a DTI (diffúzióstenzor-képalkotás), az SWI (mágneses szuszceptibilitás-súlyozott képalkotás) rutinszerűen még nem alkalmazott speciális kombinációja révén megismerhető az enyhe koponyasérülés kórmechanizmusa és gyógyulása. Az eredmények alátámasztják a csoport munkahipotézisét, miszerint az enyhe koponyasérülést elszenvedett betegek közül kiszűrhetők azok, akik hosszú távon terápiára szorulnak a fellépő és elhúzódó hangulatzavarok, depresszió, koncentrációhiány miatt gyógyulásuk pedig objektíven ellenőrizhető. Mindez nagymértékben hozzájárul eredményes kezelésükhöz.

A kutatócsoport felfedezését a szakterület vezető amerikai lapjában, a Journal of Neurotrauma folyóiratban tette közzé. Az eredmény jelentőségét mutatja, hogy a szerkesztőség a magyar kutatók írásából választott illusztrációs anyagot a januári lapszám címlapjára.