Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

A Covid19 embert próbáló kihívás elé állította az egész társadalmat, de pillanatnyilag talán a legnagyobb teher az egészségügyben és a szociális szférában dolgozókra hárul. Munkájukra égetőbb szükség van, mint valaha, éppen ezért fontos, hogy nekik is legyenek megküzdési stratégiáik a kialakult krízishelyzet kezelésére. Mind a világjárvány képe, az azt kísérő félelem, szorongást, stresszt okoz, a sok esetben azt kísérő izoláció is komoly lelki terhet jelent. Hogyan észlelhetjük egymáson és enyhíthetjük a nyomást, oldhatjuk meg az esetleg ezt kísérő szimptómákat? A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum hívja fel a figyelmet: a dolgozók egymásra is ügyeljenek!

Krízishelyzetet él át a világ az elmúlt hetekben és még senki sem tudja megmondani, meddig állandósul ez az állapot. Az egészségügyi és a szociális dolgozókra számít leginkább a társadalom: az ő tanácsaikat, beszámolóit, megnyugtatását várja, végső soron pedig azt, hogy ők fogják majd a fertőzötteket ápolni és életeket menteni, illetve a szociális gondoskodást, a hajléktalan ellátásban most jelentkező krízis intervenciót, az otthonokban élőkkel való fokozott törődést stb. Sokszor elfelejtjük viszont, hogy számukra is új, teljesen váratlan a már kialakult helyzet, ami nemcsak fizikálisan hozott, hoz folyamatos megpróbáltatást számukra, de lelkileg is nagyon komoly teherrel kell számolniuk. Az egészségügyi és szociális vezetők, a különböző vezetői szinteken gyakorlatilag embertelen felelősséget viselnek.

A Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum ugyan elsősorban, bár nem kizárólag betegek érdekvédelmében dolgozik évtizedek óta, most viszont az egészségügyben és a szociális szférában dolgozók érdekében szólal meg: az összefogás, az egymással törődés fontos, ennek jó példája a megváltozott munkaképességűek hozzáállása is, akik most pl. védőmaszkokat készítenek a kórházban dolgozók számára (is).

A stressz, a szorongás, a fertőzéstől való félelem, a szomorúság, a düh, a frusztráció, de akár a bűntudat is mind-mind jelentkezhetnek. Mindez a szakdolgozókban komoly érzelmi krízisállapotot okozhat. Nekik is kell a lelki segítségnyújtás, persze ehhez a felismerés is. Ezek lehetnek pl. a saját és a szerettei egészsége iránti aggodalom, félelem, szorongás, depresszió, érzelmi labilitás, ingerlékenység, alvászavar. Folyamatos stressz és aggodalom azzal kapcsolatban, hogy mikor és hogyan jelentkeznek a betegség tünetei. Szomorúság, düh és frusztráció amiatt, hogy a szerettei kerülik a vele való kontaktust a fertőzésveszély miatt, bűntudat, mely abból származik, hogy nem tudja ellátni a munkáját és nem tud gondoskodni a szeretteiről. Nem kell persze pszichológushoz, vagy pszichiáterhez rohanni, de fontos, hogy legyenek megküzdési stratégiái, eszközei a betegek mellett dolgozóknak is, illetve legyenek egymás partnerei ebben.

És mik lehetnek az eszközök, amelyek jól jöhetnek mindenkinek, így az egészségügyben és a szociális területen dolgozóknak is? Fontos, hogy vállalják fel egymás előtt is, ha problémájuk van, ha nem bírják, ha valamelyik helyzet meghaladja a lelki, vagy fizikális erejüket.

1.      Az „itt és most” helyzetre fókuszálva erősítsék és támogassák a krízisben lévőt, hogy megóvják az aktuális helyzet negatív következményeitől és helyreállítsuk az egyén lelki egyensúlyát.

2.      Legyenek egymással megértőek, ez alapja a szorongás háttere megértésének és oldásának.

3.      Fontos, hogy ne engedjék egymásnak, hogy a bűntudat eluralkodjon rajtuk, most különösen tudatosítani kell, hogy menjenek el a végsőkig és ha a legjobb tudásuk ellenére sem tudnak mindenkit megmenteni, bár elmentek a falig, a falnál álljanak meg, mert ha nem, akkor ez a többi betegtől veszi el az energiát és a koncentrációt.

4.      Kell a hiteles, empatikus és támogató kommunikáció

5.      A figyelem, a tisztelet, a támogatás és a megértés egymás iránti kifejezése szükséges.

6.      Megfelelő tájékoztatás az új helyzet okozta bizonytalanság oldása érdekében, a helyzet megértésének elősegítése, hogy mi fog történni, mik a szabályok és lehetőségek, kapcsolattartás lehetőségeinek elősegítése.

7.      Az önhatékonyság erősítése: mit tud tenni, hogy szeretteit és saját magát is meg tudja védeni a fertőzéstől, milyen stresszoldó módszereket ismer és használ. Keressen erre szakirodalmat.

8.      Ha valaki izolációra kényszerül, fontos, hogy azt éreztessük, hogy az egy vállalt dolog, hiszen ezzel megvédi szeretteit és másokat a fertőzéstől

9.      Aktivitás és tevékenységek beépítése az életükbe (izoláció esetén) a tehetetlenség és az unalom okozta pszichés tünetek megelőzése érdekében

És mi az az 5 módszer, amit az Európai Beteg Fórum javasol?

1.      Korlátozza azt az időt, amelyet rossz, lehangoló dolgok olvasásával tölt és szűrje a ránk zúduló információkat! Ragaszkodjon olyan megbízható információforrásokhoz, mint az Egészségügyi Világszervezet, az ECDC és a kormányzati webhelyek!

2.      Tartson szünetet, ne lógjon folyamatosan a neten! A közösségi média leginkább függőséget okoz! Dolgozzon ki egy napi ütemtervet, és a kijelölt időn kívül némítsa le minden elektronikus készülékét!

3.      Maradjon kapcsolatban az emberekkel, találjon rá a régi ismerősökre, barátokra, akiket az időhiány miatt elveszített!

4.      Kerülje a kiégést és legyen aktív! Kell az otthoni edzés és ha lehet, menjen a természetbe! Emellett az egészséges és kiegyensúlyozott étrend csodákat tesz immunrendszere és mentális állapota szempontjából és igyon sokat!

5.      Maradjon pozitív! Örüljön az apró győzelmeknek is, és továbbra is lássa meg a szépet a világban.