Hősiesség, humor és jó szív a magyar véradók napján

Sörrel, kolbásszal vendégelték meg, és apró ajándékokkal lepték meg Debrecenben a véradókat.

Önkéntesen vért adókat ünnepeltek pénteken hazánkban. A Magyar Vöröskereszt Budapesten országos elismeréseket adott át. Hajdu-Bihar megyéből Husi Ferenc 133-szoros véradót Pro Vita-díjjal, az 5. Bocska István Lövészdandár véradóbarát munkahelyként és Szabó Lászlónét véradószervezésért tüntették ki.

– A vér legalább olyan fontos, mint az ivóvíz, talán fontosabb is. Mind a kettő elengedhetetlen az élethez. Jelenleg nem lehet olyan művért előállítani, amely teljes egészében tudná helyettesíteni az emberi vért. Nem anyagi megfontolásból előállított elemre épül tehát a gyógyítás, hanem egy pótolhatatlan folyékony szövetre, a vérre – szólt a véradás szépségéről Ányos József, a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója, aki a magyar véradók napjának arca volt a Magyar Vöröskereszt Hajdú-Bihar Megyei Szervezetének nosztalgia-véradásán Debrecenben, a Bem téri Vérellátó Állomáson - számolt be a vöröskeresztes szervezet az eseményekről.

November 27. a magyar véradók napja. Hagyomány, hogy az ünnep alkalmából különleges alkalmat szervez a megyeközpontban a Magyar Vöröskereszt hajdú-bihari és Debrecen Területi Szervezete. Idén november 25-én sörrel, kolbásszal vendégelte meg, és apró ajándékokkal lepte meg őket. Minden 20. véradó belépőjegyet kapott a debreceni Mediterrán Élményfürdőbe. A véradás után a nap véradói közül kisorsolták azt az 5 szerencsést, aki ajándékcsomagot vehet át a Vöröskereszt megyei irodájában.

Jókedvűen tettek jót

Negyedik véradásunk ez 2016-ban. Ötször lehet vért adni egy évben, s mi ezt céloztuk meg. Végül négyre volt lehetőségünk – mondta Nagy Lajos, aki 8-10 éve ad vért, s túl van a 16. alkalmon is. – Hogy miért teszem? Természetesen azért, mert utána a barátom mindig meghív ebédre – fordította tréfára a szót. Barátja, Kása Ferenc sem mulasztotta el, hogy jó kedvre derítse a környezetét: – Szívesen adok jó vért másoknak, hogy jó emberek legyenek, remélem, olyan jó kedvűek lesznek, mint én – a vidám szavak oldottabb légkört teremtettek a véradáson.

A két donor elmondta, nagyon fontosnak tartják, hogy segítsenek másokon. Családjuk, feleségük, gyermekeik iránti szeretet csak megerősítik őket ebben. Kárt nem okoz a véradás, sőt kicsit még jót is tesz. Másokat is biztatnának, hogy gondoljanak arra, saját maguknak vagy szeretteiknek bármikor szükségük lehet vérre, s – ha tehetik – menjenek el vért adni.

Új hősnő a csapatban

Először adott vért Szőke Mónika. Mint mondta, kicsit izgult a véradás előtt, de elmúlt a félelme. Mire a tűszúrás következett, rutinos véradónak látszott a fiatal hölgy. A segítőszándék vonzotta a véradáshoz. – Szeretnék segíteni, akinek csak tudok, s rendszeresen járok majd vért adni – jegyezte meg.

Szolgálja minden szinten

Családi szokás a véradás Ányos József otthonában. Minden családtag vért ad, amikor teheti. A vezérigazgató november 22-én a debreceni véradóünnepségen 30-szoros véradásért vett át elismerést. (Képünkön ezt az eseményt látják.) Az ünnepségre kisfiát is magával vitte, hiszen fontosnak tartja a példamutatást.

Vért 1974-ben adott először a katonasága alatt, de 1976-tól tekinti magát rendszeres véradónak. Édesapja szívbillentyű-operáción esett át ebben az évben. A műtéthez sok vérkészítményre volt szükség. Ezután nem csak a segítségnyújtás szándéka motiválta, hanem az, hogy viszonozza mások jótettét.

Vezérigazgatóként is szolgálja a véradás ügyét, hiszen a Debreceni Vízmű Zrt. rendszeres véradóhely. – Egyfajta példamutást szolgál ez is – jegyezte meg. Nagyon örül annak, hogy mindig van elegendő jelentkező a ’Vízműnél’. Biztatni szokta alkalmazottait, hogy adjnak vért.

– Látom, a kollégák büszkék, hogy találkozunk ezeken a véradásokon. Látom, hogy az egymással való találkozás is értékesebb, fontosabb nekik e nemes tett alkalmával, mint ha egy közösségi programon, például, egy futballmeccsen jönnének össze.

„A véradásban egyenlőek vagyunk"

Adományként is van szépsége és nemessége a véradásnak, mert kétely nélkül tudja az ember, hogy ezzel jó célt szolgál: gyógyításra, életmentésre fordítják a leadott vért – folytatta Ányos József. Hangsúlyozta, hogy ez a fajta jótett egyenlőséget teremt az adományozók közt is. Míg az emberek egy része jól él, s megteheti, hogy ad, sokan szívesen segítenének másokon, de anyagi körülményeik nem engedik meg. Ezzel zárta gondolatait: – A véradásban viszont egyenlőek vagyunk.