Pécsi nővér kapta az első alkalommal kiosztott „Jó ember" – díjat.
Rideg Sándorné |
E kivételes elismerést azonban csak az veheti át, aki munkájával, mentalitásával hasonló értéket képvisel, mint néhai kollegánk. A most első alkalommal odaítélt kitüntetést Rideg Sándorné, Irma nővér kapta, aki kórházi munkája mellett létrehozta Baranyában a Szociális Háló Egyesületet, s megteremtette a baranyai hospice képzés alapjait.
Rideg Sándorné Debrecenben kezdte pályafutását, mindhárom lánytestvére az egészségügyben tanult és dolgozik. A tanulmányaihoz szükséges gyakorlati képzését már Pécsett folytatta, s ahogy megfogalmazza: rögtön a „mélyvízbe" került. A 400 ágyas klinika sürgősségi osztályán kezdett, ahol kollegáival megállás nélkül dolgozott. „Soha sem az órát néztük, hogy mikor jár le a munkaidő, de az sem volt téma, mennyit fizetnek érte, vagy mennyi éppen az aktuális túlóradíj"- emlékezett a kezdetekre a szakember.
Ez után az ortopédiai műtő következett, ahol évekig tevékenykedett, majd a járóbeteg-ellátásban helyezkedett el : a pécsi Lánc utcai rendelőintézet főnővéreként 1991-ben már az egészségügyi szakiskolában oktatott, majd 1994-től az idegsebészeti klinika ápolásvezető főnővére lett, egészen nyugdíjazásáig.
Az 1995-ös év azonban fordulópontot hozott életében, egy szakdolgozói kongresszus résztvevőjeként tudatosult az ápolásvezetőben: mennyi a megoldatlan probléma a hazai betegellátásban. E gondok különösen akkor hangsúlyosak, ha a kórházból kikerül a beteg, akinek további gyógyulása alapvető kritériumai hiányoznak.
Így például nem képes diétázni, képtelen önmaga az eszközöket használni, sőt sokszor kiváltani sem képes. Családja pedig nem tudja, vagy nem akarja a gondozást vállalni. Azaz: az egészségügyi és a szociális ellátás között olyan űr tátong amit be kell tölteni. Így aztán Irma nővér több mint egy évtizede ezt teszi, s ahogyan fogalmazza: „határtalan idealizmussal segíti a hiányzó láncszemben a kórházi ellátás és az otthon közötti hiány pótlását, azaz, a rendszeres ápolást."
Ezért döntött 1995-ben Szociális Háló elnevezéssel egyesület alapításáról. Azóta létrehozta segítőivel a házi gondozó szolgálatot, évente 4000 szakápolási vizitet végeznek, ellátott betegeinek száma évente megközelíti a félezret. Időközben elsőként elindították az ápolási intézetet Pécsett, jelenleg sellyei székhellyel. Magyarországon ez az egyetlen olyan szakápolói intézet, amely mögött semmilyen intézmény, egyház, egyéb támogató sincs.
Mára bővült az egyesület tevékenysége: az ápolás, a házi gondozás mellett kezdetét vette a hospice szolgálat is, melynek feladataira szakmai felkészítő tanfolyamokat szerveznek a jelentkezőknek. Rideg Sándorné szerint ez azért fontos, mert a halálosan beteg ember gondozásához nem elég a fizikai teendők tökéletes szakmai elvégzése, lelki erő is szükséges. Erre a feladatra nem mindenki alkalmas. Csak olyan ép pszichéjű emberek állhatnak a haldoklók ágya mellé, akik képesek leküzdeni saját szorongásukat , megfelelő türelemmel és empátiával képesek utolsó útján végigkísérni a haldoklót, közben vigaszt nyújtva a súlyos, gyógyíthatatlan, daganatos betegek családtagjainak.
Az ápoláshoz szükséges eszközök - például kórházi ágyak, szobavécék, kádliftek, betegtolókocsi, járókeret stb. – ingyenes kölcsönzését külföldi adományokból oldották meg. Az ápolási civil szervezet nem csak időseket lát el, hanem fiatal állandó gondozásra szoruló betegeket is.
Mindezek alapján döntött úgy a pécsi kuratórium elnöksége, hogy dr. Rideg Lászlóné, Irma méltó a Káplár Lászó Jó Ember Díj elnyerésére, melyet az újságíró születésnapján vehetett át a Zengőn, ahová Káplár Laci és családja rendszeresen kirándult.