Kémia az orvosi képalkotásban

Az MRI-kontrasztanyagok kémiájáról és a jövőbe mutató molekuláris képalkotásról tartott előadást Jakab Tóth Éva vegyész, a CNRS Centre de Biophysique Moleculaire kutatóintézet tudományos igazgatója pénteken a Természettudományi és Technológiai Karon - számolt be az eseményről a Debreceni Egyetem portálja.

Jakab Tóth Éva 1990-ben végzett a Kossuth Lajos Tudományegyetem vegyész szakán, 1994-ben ugyanitt szerzett doktori címet. 1995-től az Université de Lausanne, majd az École polytechnique fédérale de Lausanne munkatársa. 2005 óta Franciaországban, Orléans-ban a CNRS Centre de Biophysique Moleculaire kutatóintézetében dolgozik, 2012-től annak tudományos igazgatója. Szűkebb szakterülete az MRI-kontrasztanyagok kémiája.

Orvosi képalkotó módszerek: hogyan látunk bele az emberi testbe a kémia segítségével? című előadásában Jakab Tóth Éva felidézte a test belső szerveit képi formában megjelenítő képalkotó módszerek történetét: a röntgen (1895), az MRI (1970), a CT (1972), az ultrahang (1975), illetve a nukleáris medicinák – PET, SPECT – (1990-es évek) feltalálását. Az eljárások – melyek hozzájárulnak a biológiai és patológiai folyamatok megértéséhez, a gyógyszerfejlesztések gyorsításához – kapcsán megfogalmazta azok közös jellemzőit: miszerint ne legyenek invazívak, viszont szolgáltassanak elég információt a szervek morfológiájáról, a metabolikus funkciókról, a biomarkerek jelenlétéről, a szövetek fizikai-kémiai jellemzőiről.

Az MRI-ről szólva elárulta, hogy a technológia működése a vízben lévő hidrogén atomok mágneses tulajdonságain alapul. Az eljárás előnye, hogy kiváló felbontású képet nyújt a test bármely szeletéről mélységbeli korlátok nélkül. A kontrasztanyag pedig a képalkotás minőségét javítja a jobb diagnosztikai eredmény érdekében. Erre a célra a ritkaföldfémekhez tartozó paramágneses fémiont, a gadolíniumot használják.

Jakab Tóth Éva kutatásainak célja az MRI kontrasztanyagok hatékonyságának növelése, a gadolínium helyettesítése egy biológiailag kompatibilisebb fémionnal, illetve molekuláris képalkotó módszerek fejlesztése, utóbbi jelentheti az orvosi képalkotás jövőjét.

- A molekuláris képalkotás révén lehetővé válhat a betegségek molekuláris jellemzőinek in vivo feltérképezése, a korai diagnosztika a morfológiai jelek megjelenése előtt, a gyógyszermolekulák követése a szervezetben és a személyre szabott kezelések. Ez egy interdiszciplináris folyamat, amihez a biológusok a biomarkerek azonosításával, a kémikusok a biomarker azonosítására képes célzott kémiai képalkotó ágensekkel, a fizikusok pedig a nagy érzékenységgel, felbontással rendelkező gépekkel járulhatnak hozzá – sorolta Jakab Tóth Éva.