Könyv a veseátültetések történetéről Langer professzortól

A Semmelweis Szalonban mutatták be Dr. Langer Róbert „Európai körkép az első veseátültetések történetéről…” című könyvét. A rendezvényen a szerző összefoglalta az európai vesetranszplantációk mérföldköveit, az úttörő magyarországi műtétre pedig Szántó László, az 1962-es első magyar élődonor személyesen is visszaemlékezett, aki testvére, Szántó István számára ajánlotta fel az életmentő szervet.

„Fantasztikus évfordulókat ünneplünk idén, hiszen 250 éves lett a Semmelweis Egyetem, ahol 25 éve önálló klinikát kapott a transzplantáció” – kezdte köszöntőjét Dr. Merkely Béla rektor. Mint emlékeztetett, a Semmelweis Egyetemen zajlottak az első sikeres magyarországi transzplantációk több szerv (szív, máj, tüdő) esetében. Magyarország 2013. július 1-jétől tagja az Eurotransplant hálózatnak, a csatlakozás előszerződését a Semmelweis Szalonban, a 20. Semmelweis Szimpóziumon írták alá 2011-ben, mások mellett Dr. Langer Róbert részvételével – ismertette a rektor. Tavaly az 505 Magyarországon történt transzplantációból 327-et a Semmelweis Egyetem valamely klinikáján végezték el – tette hozzá. Az egyetem európai szinten, az Eurotransplant tagállamai között is az elsők között van (szívátültetéseknél a második, a vese- és májtranszplantációkat tekintve pedig a negyedik, illetve az ötödik helyen), az alapítás 250. jubileumi évének egyik célja pedig, hogy a következő öt évben minden szervtranszplantáció vonatkozásában az első három között, legalább egy szerv esetén pedig az első helyen végezzen a Semmelweis Egyetem – mondta Dr. Merkely Béla.

A rektor kiemelte a team munka jelentőségét a transzplantációk során, ahol a műtétet végző orvos mellett fontos szerepe van például a szervet szállító sofőrnek, az asszisztenciát végző szakdolgozóknak, az utógondozással foglalkozó szakorvosoknak, és – élő donoros műtét esetén – a szervet felajánló személynek is. Dr. Merkely Béla külön köszöntötte Szántó Lászlót, az első magyarországi élődonort, aki testvérének, Szántó Istvánnak adományozott vesét 57 éve. Végül a rektor gratulált könyvhöz Dr. Langer Róbertnek, aki maga is hozzájárult a transzplantációs programok mai sikereihez.

Dr. Langer Róbert, a Transzplantációs és Sebészeti Klinika volt igazgatója elmondta, hogy komoly kihívásokkal nézett szembe, amikor 45 különböző szerző anyagait gyűjtötte össze a könyvhöz, aminek készítése során mintegy ezer emailt váltott másfél év leforgása alatt, ugyanakkor az elődök történeteinek megismerése feledtette a fáradságot. Mint mondta, nem véletlenül hasonlítják a szervátültetést az űrhajózáshoz, hiszen a transzplantáció a medicina ritka ága, ami az orvostudomány számos területét inspirálta további fejlődésre. Dr. Langer Róbert prezentációjában összefoglalta a veseátültetések európai történetét, kiemelve a fontosabb mérföldköveket.

Egyebek mellett olyan érdekességeket is megemlített, miszerint a világon az első sikeres veseátültetést a magyar származású Ullmann Imre demonstrálta kutyákon 1902-ben Bécsben, Erwin Payr magnéziumcsöves összeköttetésű technikájával. Az 1912-ben Nobel-díjjal kitüntetett francia Alexis Carrel az érvarratokra talált technikai megoldást, de mivel az immunológiai fejlődésére még várni kellett, csak 1954-ben tudott hosszú távú túlélést elérni a szintén Nobel-díjas Joseph Murray. 1962. december 21-én végezte el az első magyarországi veseátültetést Dr. Németh András Szegeden, Dr. Petri Gábor a szegedi egyetem sebészeti klinikájának igazgatója közreműködésével. A beteg a 26 éves Szántó István volt, aki végstádiumú veseelégtelenségben szenvedett, és akinek egyik testvére, Szántó László volt a donorja. 79 nappal az átültetés után a beteg elhunyt, mert az Angliából érkezett azathiopirin gyógyszert nem merték beadni a betegnek, mivel az nem volt törzskönyvezve Magyarországon. Az első hosszú távon is sikeres veseátültetést Dr. Perner Ferenc végezte el Budapesten 1972-ben.

Szántó László, az 1962-es első magyar élődonor visszaemlékezése során elmondta, nyolcan voltak testvérek egy összetartó, mélyen hívő katolikus családban, ő maga 21 éves volt, amikor bátyja kórházba került vesebetegsége miatt. Nővérük, Gabriella ügyvédként minden követ megmozgatott testvérük gyógyulása érdekében, így eljutott Dr. Németh Andráshoz, aki akkoriban tért haza tanulmányútjáról. Mindegyik testvér jelentkezett donornak, immunológiai szempontból végül Lászlóra esett a választás. „Ez az időszak volt az összefogás, az áldozat és az akarat szép példája a szegedi klinika munkatársai között” – mondta Szántó László. Kialakítottak egy steril szobát, megszervezték testvére ápolását, aminek során hét nővér váltásban, önkéntesként dolgozott, nem is mehettek haza, a klinikán éltek átmenetileg – idézte fel. A műtét napján elcsendesült a klinika, még a portások is lábujjhegyen jártak, a többi beteg is várta a híreket a műtőből – emlékezett vissza. Az első örömhírek után végül testvére elhunyt, de – mint azt Szántó László hangsúlyozta – ő azóta is egészséges, feleségét is a műtét révén ismerte meg, két gyermekük van. „Ha most megkérdeznének, hogy átadnám-e a vesémet, a válaszom természetesen igen lenne” – tette hozzá, és arra biztatta a résztvevőket, hogy hasonló helyzetben ők se hagyják cserben embertársaikat, mert túl azon, hogy nemes tettet hajtanak végre, egy megújított életet adnak.

Dr. Táncos László, a Semmelweis Kiadó igazgatója, a rendezvény házigazdája elmondta, hogy a könyv angol nyelvű kiadásának bemutatója Koppenhágában lesz.

Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem