Ma búcsúztatják Debrecenben Kertai Pál professzort

Elhunyt Kertai Pál, a Debreceni Egyetem Népegészségügyi Karának Professor Emeritusa, Magyarország első tisztifőorvosa.Kertai Pál professzort a Debreceni Egyetem, a Népegészségügyi Kar, az Általános Orvostudományi Kar, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat saját halottjának tekinti.

Búcsúztatása 2016. június 8-án szerdán 11 órakor lesz a Debreceni Köztemető 2-es számú ravatalozójában.

Kertai Pál Professzor Úrtól búcsúzunk
2016. május 25-én a reggeli órákban mély megdöbbenéssel értesültünk arról, hogy Kertai Pál Professzor Úr váratlan hirtelenséggel távozott közülünk. Hallgatói szigorlatokat készített elő, kirakta az asztalra a tételeket, de a hallgatókat már nem hívta be a terembe…

A hír hallatán a döbbenet hitetlenkedéssel társult, hisz semmi nem utalt rá, hogy félbemaradnak nagy sikerrel kecsegtető kísérletei, elárvul a „kisház" dolgozói szobája, ahova olyan tisztelettel és szeretettel jártunk, s ahol mindig olyan kedves érdeklődéssel fogadott bennünket. Egy kiváló embertől, egy karizmatikus oktatótól, egy, a tudomány nyitott kérdései és új eredményei iránt mindig rendkívüli érdeklődést mutató kutatótól, egy hazánkban meglehetősen mellőzött szakterületet példaértékű felkészültségével, színes egyéniségével, lelkesedésével és elkötelezettségével felminősítő szakembertől kell búcsúznunk...
Kertai Pál nagy formátumú, lenyűgöző szakmai és kulturális műveltséggel bíró ember volt. Hibátlan? Óh, dehogy. A „hibátlan" emberek szürkék, unalmasak, nyomtalanul távozók. Akik hibáiról beszélnek azok konfliktuskerülést, túlzó aggodalmaskodást, eltúlzott szerénységet emlegetnek.

Konfliktuskerülő volt? Igen, érzékeny helyzetekben kerülte a konfrontációt – kivéve tiszti-főorvosként a népegészségügy jövőjét meghatározó kérdésekben, ezért két infarktussal fizetett –, egyébként mindig konszenzusra törekedett. Fontosnak tartotta a meggyőzést, azok meggyőzését, akikkel együtt akart élni, dolgozni.

Aggodalmaskodó volt? Igen, aggódott szeretteiért: az Ő feleségéért, az Ő lányáért, az Ő ÁNTSZ-éért. „Pályám emlékezeté"-ben mondta: „A tisztiorvosi rendszer összeomlott. Fogalmunk sincs, mit hoz a jövő, a jövőtől való félelem a keserűségem". Ugyanakkor említett szeretteire, azok teljesítményére, eredményeire volt igazán büszke is.

Eltúlzott szerénység? Ő annyi dicséretet kiérdemelt, hogy azok ellenkezés nélküli fogadásával a kreatív kritika „szerénytelenséggel" vádolta volna. Egy esetre emlékszem, amikor ünneplést nem hárított: 1994. április 24-én, a Népjóléti Közlöny azon különszámának, mely „A hosszútávú egészségfejlesztési politika alapelveiről szóló program (A népegészségügy prioritásai az ezredfordulóig)" című – azóta is Kertai-programként emlegetett – 1030/1994. Kormányrendeletet tartalmazta. Tortát szeltünk, pezsgőt bontottunk az intézet könyvtárában, s Ő felhőtlenül boldognak tűnt, s arra a bejelentésre, hogy a „népegészségügyi program megjelenését és Kertai Pált ünnepeljük" csak annyit mondott: „Köszönöm, nagyon köszönöm".

Kertai Pál rendkívüli intellektusú, nagy műveltségű, az emberek felé figyelemmel, jó szándékkal forduló, szerethető ember volt. Sokan keresték társaságát emeritusz professzorként is, s a Vele való társalgás – akár szakmáról, akár kultúráról, akár a mindennapok közéleti eseményeiről – mindenkinek nagy élményt jelentett. Élete, munkássága értelmezhetővé tette a kételkedők számára is Kosztolányi kitételét: „Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több…".

Élete utolsó pillanatáig dolgozott felejthetetlen, karizmatikus oktatóként, elkötelezett és eredményes kutatóként. A Debreceni Egyetem ikonikus oktatójaként generációk őrzik és örökítik át emlékét.

Ne búcsúzzunk Tőle, hanem fogadjuk meg magunkban, hogy ha kétkedünk, elbizonytalanodunk döntési helyzetekben, elgondolkodunk azon, hogy Ő most mit tanácsolna?

S ne feledjük, ami fontos volt Neki, annak újraélesztéséért felelősek vagyunk. Tegyünk meg mindent azért, hogy nyugodjon békében - írta róla Ádány Róza egyetemi tanár, a professzor utódja.

A teljes írást itt olvashatja