Megújították a Semmelweis Egyetem innovációs szervezetét

- Egyetemi felső vezetésben részt venni nagyon szép kihívás minden olyan embernek, aki felsőoktatási intézményben dolgozik, hiszen ez tulajdonképpen a megkoronázása az addigi pályafutásunknak. Olyan lehetőséget kaptam, amely új távlatokat nyitott meg számomra – vallja dr. Molnár Mária Judit, a Semmelweis Egyetem tudományos és nemzetközi kapcsolatokért felelős rektorhelyettese a Kórház lap 7-8. számában a vele készült interjúban. A neurológus, klinikai genetikus professzor a saját szűkebb kutatási területét is megtartotta, hiszen szerinte fontos, hogy legyen olyan terület, amiben az ember el tud mélyülni, otthon tudja érezni magát.

Az „E pluribus unum" elv alapján megújították az SE pályázati és innovációs tevékenységért felelős szervezeti egységeit. A pályázati és innovációs folyamatok szervezését az elmúlt 10 évben több egyetemi tulajdonú kft. és egyetemi szervezeti egység látta el. Mindegyik szervezet különálló szakmai vezetés alatt állt, nagy önállósággal, saját célokkal, érdekeltségi rendszerrel. A szervezetek tevékenységei között jelentős átfedések voltak, a kitűzött célok sok területen versenyhelyzetet teremtettek közöttük, így az erők egyesítése nem történt meg. Az új vezetés 2012 őszén úgy döntött, hogy az innovációs és pályázati tevékenység hatékonyságának fokozása érdekében elkerülhetetlen az egyetemi struktúrában a váltás, egy egységes innovációs központ felállítása. 2013. július elsején megalakult a Semmelweis Egyetem Innovációs Központja, amely infrastruktúrájának kialakítását egy korábbi pályázati forrás teremtette meg az Üllői út 26. szám alatt. Így földrajzilag közel, egy emeleten dolgozik mindenki, aki innovációért, kutatás-fejlesztésért, technológia transzferért felelős.

Az egyetem innovációs stratégiájában a korábbinál sokkal intenzívebb közeledés jelenik meg a gyógyszeripari partnereik felé. Egy nemzetközi cég segítségével pharmaorientált stratégiai elemzést készítettek, hogy megértsék magyar, illetve nemzetközi partnereink fejlesztéseinek irányait. Az innovatív gondolkodás, a hatékony technológia transzfer feltétele, hogy egy akadémiai kutatóhely tudja azt, hogy mely szellemi termékei lesznek piacképesek, hol jelentkezik a legnagyobb igény, és hogy hol vannak a fehér foltok. Ma már a kutatás nem az elefántcsonttoronyba elzárkózva folyik. Fontos a jó gondolatok optimális hasznosítása, a piacképes termékek létrehozása. Tudni kell, merre halad a világ az elkövetkező húsz-harminc évben, melyek azok a fő irányok, amelyek leginkább mozgatják az egészségipart és az egészségügyi kutatásokat – fogalmaz Molnár Mária Judit.

Ma látható, hogy a gyógyszeripar nem tudja finanszírozni a korábbi nagyságrendben a preklinikai-klinikai kutatásait, hiszen egyre nagyobb ráfordításból egyre kevesebb originális gyógyszer születik. A biomedicinalis egyetemek hármas feladatrendszerének egyike a kutatás, a felsőoktatás és gyógyítás mellett. Tehát abban az esetben, ha egymásra találnak a közös célokban, akkor költséghatékonyabban születhetnek meg az innovatív termékek a rektorhelyettes vélemény szerint. A kutatás-fejlesztés területén ma a kollaboráció sokkal fontosabb, mint korábban volt. A modern technológiák egyre költségesebbek, a legtöbb szereplő pedig a finanszírozás szűkében áll, ezért nem versenyezni kell, hanem megosztanunk azt, amink van. Ha például az egyetemünknek van egy ötszáz millió forintos bázislaborja, akkor azt minél több kutatónak használnia kellene, legyen az ipari, akadémiai szereplő vagy akár a magánszektorból érkező. „Nem az a cél, hogy minél több azonos funkciójú drága műszert vásároljunk, hanem az, hogy a meglevőt maximális kapacitáson és jó minőségben működtessük" – teszi hozzá.

Ma is aktívan gyógyít, és azt mondja magáról, hogy neurológus volt és neurológus ma is. A betegek változatlanul mindennapjai középpontjában állnak, olyannyira, hogy még a mai napig van saját szakrendelése, s nem is tudná elképzelni az életét betegellátás nélkül.

– Egy klinikuskutató számára elengedhetetlen a beteggel való közvetlen kapcsolat, hiszen ez tölti fel energiával, lelkesedéssel. A kutatás egy izgalmas kaland, de vannak periódusai, mikor lelkesedést revitalizálni kell. Ilyenkor kell valami, ami átlendít a holtponton és erre legjobb az, ha az ember érzi, hogy szükség van rá, és mindarra, amire felesküdött. A minden nap feltett kérdés: „Tessék mondani, van remény, hogy gyógymódhoz juthassak?", és az őszintén, de szomorúan adott válasz, hogy „A tudomány oly gyorsan fejlődik, bízzunk benne, hogy a közeljövőben megszületik a megoldás", nagyon fontos mozgatórugó az életemben. Kutatóként az a célom, hogy új terápiákat, diagnosztikákat fejlesszünk ki. Ez pedig csak úgy megy, ha az ember pozitív visszacsatolást kap a hozzá segítségért fordulótól. A mai napig tanulok a betegeimtől. Sokan úgy érzik, kizárólagosan a modern technológiák hozzák a megoldást számos megoldatlan orvosbiológiai területen. Én úgy gondolom, hogy a technológia egy félkarú óriás. A beteg sokszor apró részletekbe menő kórtörténete, klinikai tüneteinek hosszmetszeti követése legalább annyira fontos, mint a modern technika. Az egyik a másik nélkül életképtelen. Ez különösen fontos egy olyan klinikusnak, mint én, aki a human genom rejtelmeinek megismerésére adja a fejét – fogalmaz az interjúban Molnár Mária Judit.

A teljes interjú a Weborvos Pro portálon olvasható.