Mióma embolizáció: a kevéssé ismert alternatíva

Mérettől függetlenül, a tíz centiméternél nagyobb méhmiómák esetén is elvégezhető az embolizáció – ismertette az ezzel kapcsolatos eredményeket Dr. Bérczi Viktor, a Radiológiai Klinika igazgatója az egyetem honlapján annak kapcsán, hogy már 500-nál is több mióma embolizációt végeztek a klinikán. Mint az igazgató elmondta: jó hatékonyságú, biztonságos beavatkozásról van szó, mellyel a betegek döntő többsége elégedett, ugyanakkor tapasztalatai szerint még mindig nem elég széles körben ismert ez a módszer.

A mióma embolizáció lényege, hogy mindkét méhartériában lelassítják a keringést úgy, hogy 500-700 mikrométeres szemcséket juttatnak egy katéter segítségével az artériákba. Ennek következtében a mióma vérellátottsága csökken, elhal a miómás szövet és összezsugorodik a jóindulatú daganatos elváltozás, a méhizomzatot ellátó kiserekben ugyanakkor megmarad a keringés. Az életminőséget zavaró panaszok 80-90%-ban részlegesen vagy teljes mértékben csökkennek, megszűnnek. Átlagosan 50 százalékos térfogatcsökkenés érhető el.

A beavatkozást altatás nélkül végzik, és bár az első nap lehet fájdalom és kismedencei görcs, a műtéthez képest jóval kisebb megterhelést jelent a beteg számára az embolizáció, mely után a későbbiekben akár gyermeket is vállalhatnak az érintettek – hangsúlyozta Dr. Bérczi Viktor. Az igazgató hozzátette: az embolizáció a miómák legalább 90 százalékánál végrehajtható, a darabszám és a méret sem kizáró ok.

A Radiológiai Klinika adatai szerint a 10 centiméternél nagyobb miómák esetén sem szignifikánsan nagyobb statisztikailag a késői fertőzés miatt szükségessé váló méheltávolítás, ami a beavatkozás egyik kockázata: 10 centiméter alatt 1-3 százalék, 10 centiméter fölött 4-5 százalék ennek a veszélye. Az ezzel kapcsolatos eredményeket egy vezető európai intervenciós radiológiai szaklapban (CardioVascular and Interventional Radiology) tették közzé. Jelenleg azt vizsgálják, hogy az előzetes MR vizsgálat alapján mennyire lehet előre jelezni az embolizáció hatásosságát – mondta el Dr. Bérczi Viktor.

A klinikán egyébként évente 60-90 ilyen beavatkozást végeznek, bár kapacitás többre is lenne.

Mint azt az igazgató kiemelte: fontos feladatnak tartja a nőgyógyász szakmával való együttműködést. Minden esetben nőgyógyász is részt vesz a szakmai döntésben, hogy melyik kezelési mód a legalkalmasabb az adott betegnek. A mióma esetében szóba jöhet a gyógyszeres kezelés, a mióma eltávolítása műtéti úton és a mióma embolizációja, ez utóbbiban sok esetben kiváltható a teljes méh eltávolítása. Mint mondta, minden betegnél a nőgyógyász szakorvos véleménye meghatározó, hogy mi a legmegfelelőbb módszer a kezelésre, a szakirodalom szerint például amennyiben a várandósság a cél, akkor a miómagöbök műtéti eltávolítását javasolják, amennyiben ezt a méret és az elhelyezkedés lehetővé teszi. Az embolizáció ilyen esetben akkor merül fel, ha túl nagy a méheltávolítás kockázata.

Az igazgató hangsúlyozta: a végső döntést persze minden esetben a beteg hozza meg, fontos lenne ugyanakkor, hogy a méheltávolítás előtt a beteg mindig időben értesüljön az embolizációs lehetőségről is.

Az első mióma embolizációt francia orvosok végezték 1995-ben, Magyarországon Pécsett és Budapesten, a Semmelweis Egyetem Radiológiai Klinikáján végeznek nagyobb számban ilyen beavatkozást.