Operatív főigazgató a Semmelweis Egyetemen

A rektor és a rektorhelyettesek által megalkotott stratégiai döntésekből következő operatív feladatok szervezett, strukturált megvalósítása lesz az elsődleges feladata az operatív főigazgatónak, vagyis Verseghi-Nagy Miklósnak, aki július 1-től tölti be ezt a pozíciót – olvasható a Semmelweis Egyetem honlapján.

Az operatív főigazgatóság – a gazdasági főigazgatósággal, valamint a főtitkársággal együtt – egyfajta szolgáltató apparátusként működik majd. „Az új rendszer lényege, hogy az értékteremtő folyamatok elsősorban a rektor és helyettesei irányításával valósuljanak meg, ugyanakkor levegyük a vállukról a gyakorlati megvalósítással, az operatív tevékenységgel összefüggő feladatokat" – vázolta Verseghi-Nagy Miklós, hozzátéve, hogy mindezzel párhuzamosan rendkívül fontos átláthatóbbá tenni a rendszert és erősíteni a szolgáltató szemléletet az apparátus működésében.

Verseghi-Nagy Miklós eddigi karrierje során tapasztalatot szerzett a válság- és a változtatás menedzsmentben, mint mondta, sokszor kellett új pályára állítania olyan szervezeteket, ahol kusza, átláthatatlan viszonyok uralkodtak. 2007-ig összesen 17 éven keresztül dolgozott a versenyszférában, majd több projektalapú feladat következett. 2011-12 között egy éven keresztül nevelőként dolgozott a Szegletkő gyermekotthonban, ahol speciális nevelési igényű fiúgyermekekkel foglalkozott. „Ez is egyfajta válságmenedzsment volt, ugyanakkor végig az volt a célom, hogy semmilyen vezetői feladatot ne vállaljak, csak a gyerekekkel kelljen foglalkoznom. Egyfajta polgári szolgálatnak, karitatív tevékenységnek tekintettem" – mondta.

2013 elejétől a Semmelweis Innovációs Központ Kft. ügyvezető igazgatójaként dolgozott, a technológia transzfer iroda és egy informatikai projekt átláthatóbbá tétele is a feladatai közé tartozott.

Verseghi-Nagy Miklósnak új pozíciójában a versenyszférában eltöltött tizenhét évnyi tapasztalatához is vissza kell nyúlnia. Mint kifejtette, egyik feladata éppen az, hogy meghonosítsa az egyetemen azokat a pozitív dolgokat, amelyeket a versenyszférában tanult a hatékonyságról, a szervezésről és a költségtudatosságról. Kiemelte ugyanakkor, hogy e folyamat során nagy körültekintéssel, és az egyetem hagyományait, struktúráját szem előtt tartva kell dönteni arról, hogy mi hozható be a versenyszférából, és mi az, ami az itteni körülmények között nem állja meg a helyét.

A teljes cikk a SE honlapján olvasható.