Pincekórház múzeum a mentőpalota alatt

Korhű eszközökkel, életmentő jelenteket felvillantó installációkkal, valamint multimédiás effektusokkal élethűvé tett Pincekórház állít emléket azoknak, akik mentőorvosként, mentőápolóként, sofőrként vagy civil önkéntesként szállították a sérülteket 1956-ban a mentőállomás pincéjében kialakított szükségkórházba, ahol azonnali műtéttel sok súlyos sérült életét sikerült megmenteni. A Kresz Géza Mentőmúzeum gyűjteményének részét képező "Pincekórház 1956" új állandó kiállítás a mai ünnepélyes megnyitó után látogatható a Markó utcai mentőállomás pincerendszerében. A Pincekórház múzeumot Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterrel közösen avatja fel az Országos Mentőszolgálat - tudatta az OMSZ közeménye.

1956. október 24-én, a forradalom másnapján a Markó utcai Mentőpalota pincerendszerében kezdte meg működését a mentődolgozók által csak „Pincekórháznak" keresztelt különleges szükségkórház. Életre hívását az indokolta, hogy 1956 őszén, a rövid idő alatt kibontakozó fegyveres összecsapások idején az Országos Mentőszolgálat szinte háborús körülmények közé került. Néhány óra leforgása alatt a sérültek tömegét kellett ellátni, és a továbbiakban számítani lehetett a harcok eszkalálódására és a sérültek számának emelkedésére - villantja fel a Pincekórház történetének részleteit a közlemény.

A helyzet súlyosságára való tekintettel a budapesti mentést személyesen Dr. Orovecz Béla (1909–1966), az OMSZ alapító főigazgatója irányította. Október 24-e reggelén – az éjszakai harcok láttán – elrendelte a Markó utcai légoltalmi pincerendszer üzembe helyezését és a várható sérültek tömeges ellátásához szükséges egészségügyi felszerelések beszerzését.

Az akkor mindössze nyolc éve alapított Országos Mentőszolgálat 1956-ban ismét felelevenítette azt a második világháborús gyakorlatot, amelynek során, a főváros ostromakor a Markó utcai épület pincéjében fogadták és látták el a környék sérültjeit. A több mint tíz évig használaton kívüli légópince helyiségeit most újra segélykórháznak rendezték be. Ismét itt helyezték el a sérülteket, és – mentőorvosok irányításával – végezték a betegellátást. Külön blokkban még műtőt is kialakítottak, ahol a legsürgősebb, gyakran életveszélyes esetekben azonnali beavatkozásokat végezhettek. A kórház elindítását megkönnyítette a főigazgató második világháborús légoltalmi tapasztalata.

Látva a harcok elhúzódását, az Egészségügyi Minisztérium a tartós betegellátás kívánalmainak megfelelően nagyobb egészségügyi szállítmányt utalt ki a mentőknek. A Fővárosi Autóbuszüzem önkéntes sofőrjei is felsorakoztak a mentésben segíteni akarók táborába: matracokat, kötszereket és gyógyszereket szállították autóbuszaikon a Pincekórházba. A Mentőszolgálat később több ízben is „csatasorba" állította a Fővárosi Autóbuszüzem buszait és dolgozóit: a legsúlyosabb harcok és tömegbe lövetések idején ők is segítettek a mentésben és a betegek szállításában. Ezekben a napokban így sok súlyos sérült életét sikerült megmenteni.

A mentők hozzáállását mindvégig pártatlan segítségnyújtás jellemezte. A Pincekórház orvosai a szabadságharcosok és járókelők mellett sérült szovjet katonákat is befogadtak, gyógykezeltek és operáltak. A harcokban feladatteljesítés közben mentődolgozók is megsérültek, sőt emberéletek is estek áldozatul. Szolgálatteljesítés közben halt hősi halált Rónafalvi Ödön mentőorvossegéd és Kecskés Sándor mentőápoló.

A folyamatosan duzzadó beteglétszám és a helyszűke miatt a Pincekórház betegeit időről időre továbbszállították a különböző kórházakba. Október utolsó napjaiban kezdődtek azok a tárgyalások a Mentőszolgálat főigazgatója, Orovecz Béla és a Budapest VI. ker. Szobi utcai – akkor szemészeti – kórház vezetője, Dr. Constantinovits Milán között, melynek eredménye végül a Pincekórház kiürítése és átköltöztetése lett.

A mentők átvehették az épületet, s így kialakult kórházuk, a „Mentőkórház", mely Magyarországon a sürgősségi betegellátás csírája lett. A Pincekórház emlékét a Szolgálat ma is őrzi, hiszen olyan emberi helytállásról, összefogásról tanúskodott rövid élete, amelyhez foghatót igen ritka pillanatokban produkál a történelem. A Kresz Géza Mentőmúzeum „Pincekórház 1956" új állandó kiállításának megnyitásával tisztelgünk az áldozatok, az itt gyógyított betegek és a Pincekórház minden egyes önfeláldozó dolgozója előtt! - áll a közeményben.