• nátha
    • A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

      A nátha ellen a mai napig nem tudunk mit tenni

    • Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

      Két náthagyógyszert el kellene felejteni - tiltás lehet a végük

    • Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

      Tudományos bizonyítékok támasztják alá a húsleves gyógyerejét

  • melanóma
    • Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

      Drámai mértékben nő a melanomás esetek száma

    • Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

      Fényvédelem, önvizsgálat és tudás: együtt védenek a bőrrák ellen

    • A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

      A Szigeten is keresd a „rút kiskacsát”!

  • egynapos sebészet
    • Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

      Egynapos sebészet Pakson: hamarosan újraindulhat az ellátás?

    • A kecskeméti kórház orvosa lett az Egynapos Sebészeti Tagozat elnöke

    • Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

      Egy év alatt több mint 3000 műtét a kecskeméti egynapos sebészeten

Pincekórház múzeum a mentőpalota alatt

Regionális hírek Forrás: Weborvos

Múzeumi tárlattá alakulva nyitja meg újra kapuit 1956 legendás, életmentő pincekórháza.

Korhű eszközökkel, életmentő jelenteket felvillantó installációkkal, valamint multimédiás effektusokkal élethűvé tett Pincekórház állít emléket azoknak, akik mentőorvosként, mentőápolóként, sofőrként vagy civil önkéntesként szállították a sérülteket 1956-ban a mentőállomás pincéjében kialakított szükségkórházba, ahol azonnali műtéttel sok súlyos sérült életét sikerült megmenteni. A Kresz Géza Mentőmúzeum gyűjteményének részét képező "Pincekórház 1956" új állandó kiállítás a mai ünnepélyes megnyitó után látogatható a Markó utcai mentőállomás pincerendszerében. A Pincekórház múzeumot Dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszterrel közösen avatja fel az Országos Mentőszolgálat - tudatta az OMSZ közeménye.

1956. október 24-én, a forradalom másnapján a Markó utcai Mentőpalota pincerendszerében kezdte meg működését a mentődolgozók által csak „Pincekórháznak" keresztelt különleges szükségkórház. Életre hívását az indokolta, hogy 1956 őszén, a rövid idő alatt kibontakozó fegyveres összecsapások idején az Országos Mentőszolgálat szinte háborús körülmények közé került. Néhány óra leforgása alatt a sérültek tömegét kellett ellátni, és a továbbiakban számítani lehetett a harcok eszkalálódására és a sérültek számának emelkedésére - villantja fel a Pincekórház történetének részleteit a közlemény.

A helyzet súlyosságára való tekintettel a budapesti mentést személyesen Dr. Orovecz Béla (1909–1966), az OMSZ alapító főigazgatója irányította. Október 24-e reggelén – az éjszakai harcok láttán – elrendelte a Markó utcai légoltalmi pincerendszer üzembe helyezését és a várható sérültek tömeges ellátásához szükséges egészségügyi felszerelések beszerzését.

Az akkor mindössze nyolc éve alapított Országos Mentőszolgálat 1956-ban ismét felelevenítette azt a második világháborús gyakorlatot, amelynek során, a főváros ostromakor a Markó utcai épület pincéjében fogadták és látták el a környék sérültjeit. A több mint tíz évig használaton kívüli légópince helyiségeit most újra segélykórháznak rendezték be. Ismét itt helyezték el a sérülteket, és – mentőorvosok irányításával – végezték a betegellátást. Külön blokkban még műtőt is kialakítottak, ahol a legsürgősebb, gyakran életveszélyes esetekben azonnali beavatkozásokat végezhettek. A kórház elindítását megkönnyítette a főigazgató második világháborús légoltalmi tapasztalata.

Látva a harcok elhúzódását, az Egészségügyi Minisztérium a tartós betegellátás kívánalmainak megfelelően nagyobb egészségügyi szállítmányt utalt ki a mentőknek. A Fővárosi Autóbuszüzem önkéntes sofőrjei is felsorakoztak a mentésben segíteni akarók táborába: matracokat, kötszereket és gyógyszereket szállították autóbuszaikon a Pincekórházba. A Mentőszolgálat később több ízben is „csatasorba" állította a Fővárosi Autóbuszüzem buszait és dolgozóit: a legsúlyosabb harcok és tömegbe lövetések idején ők is segítettek a mentésben és a betegek szállításában. Ezekben a napokban így sok súlyos sérült életét sikerült megmenteni.

A mentők hozzáállását mindvégig pártatlan segítségnyújtás jellemezte. A Pincekórház orvosai a szabadságharcosok és járókelők mellett sérült szovjet katonákat is befogadtak, gyógykezeltek és operáltak. A harcokban feladatteljesítés közben mentődolgozók is megsérültek, sőt emberéletek is estek áldozatul. Szolgálatteljesítés közben halt hősi halált Rónafalvi Ödön mentőorvossegéd és Kecskés Sándor mentőápoló.

A folyamatosan duzzadó beteglétszám és a helyszűke miatt a Pincekórház betegeit időről időre továbbszállították a különböző kórházakba. Október utolsó napjaiban kezdődtek azok a tárgyalások a Mentőszolgálat főigazgatója, Orovecz Béla és a Budapest VI. ker. Szobi utcai – akkor szemészeti – kórház vezetője, Dr. Constantinovits Milán között, melynek eredménye végül a Pincekórház kiürítése és átköltöztetése lett.

A mentők átvehették az épületet, s így kialakult kórházuk, a „Mentőkórház", mely Magyarországon a sürgősségi betegellátás csírája lett. A Pincekórház emlékét a Szolgálat ma is őrzi, hiszen olyan emberi helytállásról, összefogásról tanúskodott rövid élete, amelyhez foghatót igen ritka pillanatokban produkál a történelem. A Kresz Géza Mentőmúzeum „Pincekórház 1956" új állandó kiállításának megnyitásával tisztelgünk az áldozatok, az itt gyógyított betegek és a Pincekórház minden egyes önfeláldozó dolgozója előtt! - áll a közeményben.