A cél, hogy a hozzátartozók olyan ismereteket kapjanak, amelyek elősegítik a harmonikusabb családi életet.
Heti egy, meghatározott tematikára épülő csoportos foglalkozás segíti a különböző függőségekben szenvedő, öngyilkosságot elkövető vagy megkísérlő, skizofrén vagy épp demenciával küzdő betegek hozzátartozóit. Az egy, másfél órás találkozókat egy szakorvos és dr. Irinyi Tamás, a csoport megálmodója, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinika egyetemi okleveles ápolója vezeti.
A klinikán fekvő betegek számára évek óta heti rendszerességgel tartunk edukációt különböző témakörökben. Gyakorta felmerült a betegek részéről, hogy jó lenne, ha a hozzátartozók is hallanák az itt elhangzottakat. Ezen visszajelzések és a külföldi jó példák ösztönöztek arra, hogy kifejezetten a hozzátartozók számára is legyen lehetőség tematikus edukációs csoporton való részvételre.
A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Pszichiátriai Klinikáján 2023. október 5-én indult útjára ez a projekt és egyre többen érdeklődnek iránta, amelynek nagyon örülünk, hiszen tájékoztató jellege mellett, prevenciós jellege is van ezeknek a találkozóknak. A foglalkozásokra heti egyszer kerül sor, mindig csütörtökön 16 órai kezdettel. A cél, hogy a pszichiátriai betegek hozzátartozói kapjanak olyan ismereteket és információkat, amelyek elősegítik a harmonikusabb családi életet, az esetleges konfliktusok csökkenjenek, a beteg és a hozzátartozók életminősége pedig ezáltal jelentősen javuljon – mondta dr. Irinyi Tamás.
Ismertette: a beszélgetések hétről-hétre egy adott tematikára épülnek, ezen tematika keretében a hozzátartozók megismerhetik családtagjaik, rokonaik betegségére vonatkozó legfontosabb tudnivalókat. – Minél többet tudnak a hozzátartozók az adott páciens betegségéről, annak kezeléséről, következményeiről és a lehetőségekről, annál kisebb az esélye annak, hogy az adott páciens visszaesővé válik, esetleg újra akut ellátásban kelljen részesíteni.
Erre egyébként az 1940-es évek elején, az Egyesült Államokban jöttek rá. Itt először a betegek számára történt edukáció, majd ezt kibővítették a családtagok számára is. Európában csak jóval később kezdték el alkalmazni ezt a módszert. Magyarországon rendkívül kevés helyen van kizárólag a családtagok számára meghirdetett tematikus edukációs csoport – emelte ki a szakértő. Mint elmondta: a találkozók időpontjáról és témájáról a Pszichiátriai Klinika dolgozói értesítik a betegeket, az erre vonatkozó információk így jutnak el a hozzátartozókhoz.
Öt foglalkozáson vagyunk túl, beszéltünk a szorongásról, a hangulati zavarról, az alkoholizmusról, az öngyilkosságról és a demenciáról is. Az e heti témánk pedig a skizofrénia lesz. A foglalkozások általában egy, másfél órát vesznek igénybe és maximum 25 hozzátartozó vehet részt rajta. Ez az a létszám, akiknek az adott szakember megfelelő módon ismertetni tudja az adott téma, azaz betegség tudnivalóit. A legideálisabb nyilván az lenne, ha minderre a páciensek otthonaiban kerülhetne sor heti egy alkalommal, több héten keresztül, ám erre Magyarországon sajnos még nincs lehetőség – mesélte dr. Irinyi Tamás.
Kiemelte, a hozzátartozók nagyon hálásak a csoport létrejöttéért, a legtöbben közülük egy-egy foglalkozás után megkönnyebbülve távoztak, hiszen egyrészt kiventilálhatták magukat, másrészt megbizonyosodhattak arról, hogy nincsenek egyedül, hogy vannak még rajtuk kívül olyan családok, ahol az említett betegségek, függőségek egyike jelen van. Sőt, voltak, akik egy azon helyzetből kiindulva egymást jótanácsokkal is el tudták látni.
A szegedi Pszichiátriai Klinikán már hosszú évek óta nagy hangsúlyt fektetünk az edukációra. A fekvő és a járóbeteg osztályon is zajlanak heti rendszerességgel foglalkozások, ám ilyen jellegűre, amelybe a hozzátartozókat is bevonjuk, még nem volt példa eddig, igény viszont volt rá. Ez volt az apropója annak, hogy összefogtunk a kollégákkal, és útjára indítottuk a csoportot. A gyógyulásban mindemellett nagy szerepet játszik és hatékonyabbá is teszi az ellátást, például a reggeli torna, a különböző kézműves foglalkozások, vagy a kisebb séták, amelyeket a kollégák ugyancsak önként, hivatástudatból vállalnak magukra – mesélte az ápoló.