Szenior Akadémia: Fókuszban a neuroesztétika

A Szenior Akadémia 2020-as őszi online szemeszterének utolsó alkalmán dr. Nagy Zoltán, a Semmelweis Egyetem professor emeritusa, a kurzus szakmai vezetője az esztétika és az agykutatás találkozási pontjait járta körül. Előadásában szó esett a formák, színek és a befogadás pszichológiájáról és neurobiológiájáról, valamint a neuroesztétikáról is - számolt be a rendezvényről az egyetemi portál.

Neuroesztétika: az esztétika és az agykutatás találkozási pontjai című záróelőadásában dr. Nagy Zoltán, a kurzus szakmai vezetője hangsúlyozta: az esztétika a művészet elmélete; szociális, institucionális, történeti, ismeretelméleti összefüggésben vizsgálja a műalkotások keletkezésének és befogadásának folyamatát. Ezzel szemben a neuroesztétika a művészi alkotásnak az alkotóban, befogadóban lejátszódó kognitív neurobiológiai eseményeket, a műalkotás hatására kialakuló agyi folyamatokat elemzi az érzékeléstől, annak pszichofiziológiájától kezdve a kognitív pszichológián át az agy funkcionális morfológiai elemzéséig.

Szólt a befogadás pszichológiájáról is: mint mondta, nemcsak a színek, hanem a kép struktúrája is érzelmi hatást vált ki a befogadóban. Kitért rá, hogy a látással kapcsolatos pszichofiziológiai kutatások a vizuális érzékelést tágabb összefüggésben elemzik, így vizsgálják az érzékelésen túl az észlelést, az ehhez kapcsolódó figyelmi működést, a tanulást, jutalmazást, emlékezést és a folyamatot kísérő érzelmi színezet alakulását, végül az ehhez kapcsolódó döntéshozatal folyamatát is.

Rámutatott, hogy a vizuális esztétikai élmény hatása vizsgálható pszichofiziológiai, illetve képalkotó módszerekkel, mint a funkcionális mágneses rezonancia, vagy a nagyfelbontású elektro-enkefalográfia (EEG). Ismertetett olyan kutatási eredményeket is, melyek szerint a magyarázat nélküli képek szemlélése magasabb agyi elektromos aktivációval jár, az ábrázoló művek megfigyelése pedig kiterjedtebb agykérgi elektromos aktivitást eredményez, mint az absztrakt festmények. Felhívta a figyelmet, hogy a modern képalkotó rendszerek nyújtotta új módszertani lehetőségre támaszkodva 2004-től egyre több tanulmány született a műtárgyak befogadására, esztétikai hatásának neurobiológájára vonatkozóan.

Sorra vette, hogy a vizuális ingerek feldolgozása az agy mely részeiben történik, majd kitért a képi befogadást szabályozó agykérgi területekre is; szólt a festmények befogadásában szerepet játszó rendszerekről, valamint a hálózatkutatásról, illetve a tükörneuronokról, melyeken keresztül egy képi ábrázolás megtekintésénél az élmény feldolgozása történik. A teljes beszámoló itt olvasható

(Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem)