Tudományos fórumot rendeznek Dr. Polony István emlékére

A Somogy Vármegyei Kaposi Mór Oktató Kórház vezetése az elmúlt 80-100 év kiemelkedő személyiségeire tudományos fórum keretei között emlékezik. A Dr. Polony István Tudományos Fórumnak a Kaposi Mór Oktató Kórház Dr. Rumi György Konferenciaterme ad otthont 2025. március 6-án Dr. Polony István munkássága – a kaposvári Fül-Orr-Gégészeti Osztály létrejötte utódja, Dr. Gimesi Mihály visszaemlékezése alapján. A program végén emléktábla avatására kerül sor.

Polony István 1912-ben született Nagykanizsán. Érettségi után a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerzett orvosi diplomát, majd a kötelező gyakorlat elvégzésére az esztergomi Városi Kolos Kórház Sebészeti osztályán helyezkedett el orvosként. Ezután Kassán az Állami Kórházban dolgozott, ahonnan közel 1000 önállóan végzett műtét után 1942-ben visszatért Budapestre a Fül-Orr-Gégészeti Klinikára gyakornoki, tanársegéd státuszba Dr. Tátrallyai Zoltán osztályára. A szakmai és emberi vonzalom miatt a klinika végleges munkahelynek tűnt, ahol nagy súlyt kapott a tudományos tevékenység és a teljesen egyéni személyes műtéti eljárások sokasága, amiket Tátrallyai professzortól tanult. Rehák Pál adjunktustól a gégészeti eljárásokat, műtéteket tanulta meg. A háború kezdetén a Klinika törzsgárdájának tagja volt, a klinikát a légi veszély indokán a Bár Madasba költöztették, és az ostrom után taligával végezték a visszaköltöztetést, röntgen filmmel „üvegezték” a romépületet. 

Szakmai terveit családi okok miatt kellett megváltoztatnia. A budapesti ostrom idején az egyéves gyermekük állapota aggasztóvá vált, sürgős, életmentő vidékre költözést ajánlottak nekik. Felesége a gyermekkel ifj. Polony Istvánnal /aki később a budapesti Péterfy Sándor utcai Kórház Fül-Orr-Gégészeti osztályának vezetője volt egészen nyugdíjba vonulásáig/ anyósáékhoz Pécsre ment 1945 tavaszán. Ezután vidéki álláslehetőségeken gondolkodtak, amikor a felesége Pécsett ún. élő híradást kapott – ugyanis hivatalos közzétételek, sajtó nem működött – hogy Kaposváron fül-orr-gégészt keresnek. Korábban a városban csak járó beteg rendelés volt. Frenyó Zoltán és Magyar Jenő látták el a fül-orr-gégészeti teendőket, akiket a háborús események elsodortak városból. Dr. Polony István vállalva a keserves vonatozást leutazott Kaposvárra tájékozódni a körülményekről. A kórházban megismerte Böszörményi Nagy Gézát. Gyorsan megértették egymást. Böszörményi ismertette a kórház fejlesztési terveit, amiben Fül-Orr-Gégészeti Osztály indítása is szerepelt. Több szakorvos is jelentkezett, de egyiküknek sem volt kórházi gyakorlata. 

A kórházigazgató nagyon örült Dr. Polony István jelentkezésének, végigvezette a kórházon, megmutatta a Gyermekosztály feletti üres emeletet, ahol az eljövendő gégészetet szándékozta elhelyezni. Böszörményi a maga részéről írásban adta, hogy az osztály felállításával, majd vezetésével megbízza Dr. Polony Istvánt, aki a főnökével és családjával kívánta megbeszélni a végleges lépést, elvben elvállalva a munkát. Tátrallyai professzor hozzájárult a kaposvári megbízatás elfogadásához, szabadságolva, de változatlanul a Klinika keretében belül tartva tanársegédként. Dr. Polony István hamarosan leutazott Kaposvárra 1945 nyarán. Lakást bérelt a családnak, és ezután megindult az önálló tervező-szervező, osztályt kialakító munka. A fiatal lelkesedés legyőzte a háború utáni nehézségeket, lelemény és találékonyság az akadályokat. Össze kellett szedni innen-onnan a legszükségesebb gépeket, eszközöket, műszereket, bútorokat a műtő, a kezelő és a betegszobák számára. Az igazgató nagyra értékelte az elvégzetteket, és minden támogatást megadott, de a nincstelen világban a legkisebb beszerzés is küzdelembe került, csak személyes, régi kapcsolatok segítettek. Műszaki vonalon több szakember működött közre, de szakmai téren teljesen önmagára volt utalva, csak saját kórházi /kassai és budapesti/ tapasztalataiból meríthetett. Sikerült az osztályt úgy kialakítania, hogy a legkülönbözőbb műtétek és kezelések számára alkalmassá vált, így sokak meglepetésére 1945 őszén megindulhatott az intenzív gyógyító munka. A kezdeti ágyszám 17 volt, ami a későbbiekben 46 lett. A városban „téma” volt az új osztály, a helybeliek büszkén emlegették, és a környékbeliekkel együtt örültek annak, hogy műtétek miatt nem kell Pécsre utazni. Akkor vált az új fiatal főorvos igazán ismertté, amikor a város egyik köztiszteletben levő polgárát, Fenyvesi könyvkereskedőt operálta, akinél idült középfülgyulladás szövődményeként kialakult agytályog társult a betegségéhez, és eszméletlen állapotban szállítottak az osztályra. Műtét után pár nappal már a folyosón sétált. Ebben az időben már működött a közigazgatás és a hivatalos híradás. Dr. Böszörményi kiírta a fül-orr-gégészeti főorvosi pályázatot. A pályázatra 15-en jelentkeztek az ország minden részéből /az elcsatolt Felvidék és Erdély volt főorvosai közül többen/. A pályázatot Budapesten tudományos és szakmai bizottságok osztályozták. Az őáltaluk megadott sorrend első három helyezettjéből a somogyi Főispán nevezte ki a főorvost. A pályázók közül egyetemi klinikai múltja csak Polony Istvánnak volt, és ez nyomott a latban. 1946. február 5-én Vidovics Ferenc főispán aláírta Dr. Polony István kinevezését. Sokáig egy alorvossal végezte a munkát, az ápolási teendőket a Szt. Vince nővérek végezték nagy megbízhatósággal, empátiával. Mikor a politika elküldte őket, teljesen új gárdát kellett találni és betanítani. Az 1945 évi betegforgalom szerint az összes kiírt beteg az év folyamán 283, halálozás nem volt, az ágykihasználás 35%, az ápolás átlagos tartama 7 nap volt. 

Az osztály megnyitása után került át a belgyógyászati osztályról Dr. Szeberényi György, aki igen széles érdeklődésű, színes egyéniség volt. Az évek során az ellátott betegszám állandóan növekedett. A szakmai munkát az ún. klasszikus fül-orr-gégészeti tevékenység jellemezte. Nagy számban végeztek mandulaműtétet, melyek local- ill. aether-narcosisban történtek. A fülműtétek zöme mastoidectomia és az ún. radicalis műtét, valamint gyermekeknél az antrotomia volt. A műtétek zömmel helyi érzéstelenítésben történtek. Arcüreg megbetegedés esetén az alkalmazott műtét a Luc-Caldwell szerinti arcüreg feltárás volt. Az orrműtéteknél a submucosus septumresectio, valamint a polypectomia volt a jellemző. Gége polyp eltávolítást ülő helyzetben levő betegnél, felületes nyálkahártya érzéstelenítés után, indirect gégetükrözéssel végeztek. Nyelőcső idegentestek esetén is helyi érzéstelenítés után ülő helyzetben levő betegnél történt az oesophagoscopia. A jelentkező nagyszámú beteget, a társadalombiztosítás általánossá válása után az osztály régi helyén már nem lehetett ellátni, ezért szükségessé vált egy korszerűbb elhelyezés. Az új helyet az ún. sebészeti épület második emeletén 1959-ben adták át 46 ággyal. A betegek elhelyezése a mai megítélés szerint nem volt betegközpontú, hiszen 10 ágyas kórtermek voltak, közös fürdőkkel és WC-vel. Az osztályon egy kezelő volt, két vizsgáló székkel. Ebben a kezelőben történt az ambulanciára érkező betegek vizsgálata, valamint az osztályos betegek kezelése. Rosszul levő beteget lefektetni csak a folyosóról behozott tolókocsira lehetett, fekvőbeteg vizsgálata is hasonló módon történt. A műszerek használat utáni tisztítására, elmosására nem volt külön mosogató, a sterilizálás is a kezelőben lévő hőléggel történt. Az osztály egy műtővel rendelkezett, műtőraktár, műtősnői tartózkodó az osztály folyosóról leválasztott részén volt. A műszerek sterilizálása részben ún. hőlégben, valamint „főzéssel” történt. Az osztály nem rendelkezett altató géppel, ha gépi narcosisra volt szükség, úgy azt az anaesthesiológus hozta magával.  A műtétek zöme local érzéstelenítésben történt. A gyermek mandulaműtétek aether altatásban /melyet a műtősnő végzett/, ülő helyzetben történtek. A beteget a műtősfiú fogta ölben, a megfelelő fejtartást a műtősnő biztosította. Ügyeleti időben az asszisztenciát az osztályon dolgozó nővérek adták.

Az ágyszám bővüléssel nőtt az orvos létszám is. Dr. Szeberényi György a rendelőintézetben a járó betegrendelést vezette. 1960-ban került az osztályra Dr. Kereszti Gedeon, aki Szegeden végezte tanulmányait- és már medicus korában bejárt az Egyetem Fül-Orr-Gégészetére. Két év múlva került az osztályra Dr. Hönigschmied Ervin, majd Dr. Kovács József. Ebben az időben kapta az osztály az első operációs mikroszkópot, valamint ekkor alakították ki a hallásvizsgáló helyiséget az ún. süketszobát, ahol igen modern audiometerrel /Peters/ lehetett hallásküszöb vizsgálatokat végezni. A hallásvizsgálatokat autodidakta módon tanult kezelős nővér, Tomasek Anna végezte nagy megbízhatósággal és szorgalommal. 1966-ban az osztály két főre fogyatkozott, a szakvizsga megszerzése után Dr. Hönigschmied Ervin a rendelőintézetbe távozott, míg Dr. Kovács József külföldön vállalt munkát. Az osztályon megüresedett helyeket Dr. Katona Péterrel és Dr. Gimesi Mihállyal, mint frissen végzettekkel töltötték be. A betölthető állásokat az egyetemeken lehetett olvasni és pályázni. Kaposváron két Fül-Orr-Gégészeti állást hirdettek, amire Dr. Gimesi Mihály és Dr. Harsányi Miklós jelentkezett, a kórházi visszajelzés alapján mindkét pályázatot elfogadták, ám az állás elfogadásakor mindkettejüknek urológiai állást ajánlottak fel, amit csak Harsányi fogadott el. Az újonnan érkezetteknek a szakma elsajátításához sok segítséget adott Dr. Kereszti Gedeon, aki módszeresen megtanította a szakma gyakorlati vizsgálati módszereit. 

A műtéti repertoár gyorsan bővült, a szakvizsgára már nagyszámú ún. gégészeti alapműtéttel mentek. Dr. Kereszti Gedeon a szakmán kívül a szakmai kapcsolatok kiépítésében is sok segítséget adott. Kereszti az új műtéti technikák meghonosításában is élen járt, a mikroszkópos fülsebészetet ő vezette be az osztályon. A microchirurgiás eszközöket kézi műszerek átalakításával, kórházi műszerész segítségével /Lökös István/ hozta létre. A mikroszkópos sebészet, a tympanoplasztikák ekkor váltak általánossá. A beavatkozások célja már nem csak a betegség szanálása volt, hanem lehetőség szerint a funkció javítása is. A fülészeti microchirurgia elsajátításban tanítómester volt Dr. Bauer Miklós és Dr. Z. Szabó László professzorok, akik nemcsak hazai, hanem nemzetközileg is elismert fülsebészek. A fül-orr-gégész mindennapos jelenlétét igényelte a Gyermekosztály, és a gyermekgyógyász osztályvezető Dr. Halka Sándor javaslata alapján 1972-ben Dr. Kereszti Gedeont, majd távozása után 1974-ben Dr. Gimesi Mihályt nevezte ki gyermek-fül-orr-gégész főorvosnak a kórházigazgató. Önálló fül-orr-gégészeti részleg kialakításáról is volt szó, de ez az elképzelés nem valósult meg. 

1973-ban jött Kaposvárra Dr. Kőnig Mária a pécsi Fül-Orr-Gége Klinikáról, a Rendelőintézetben a 2. sz. szakrendelést vezette, férjét, Dr. Kopa Jánost (†) ekkor nevezték ki az Idegsebészeti, Ideggyógyászati és a Pszichiátriai osztály élére. Az osztályon keletkezett létszámhiányt Dr. Totth Lászlóval (†), aki frissen végzett, valamint a baleseti osztályról átvett, két szakvizsgával rendelkező Dr. Csók Imre (†) pótolta. 1976-ban került az osztályra Dr. Bárdos Éva, majd Dr. Baumann Mária és később Dr. Kardos Margit és Dr. Kővári Tünde. 

1977-ben egy új kormányrendelet alapján 65 éves korában nyugdíjazták Dr. Polony Istvánt, aki 31 évig vezette az általa létrehozott önálló Fül-Orr-Gégészeti Osztályt. A beteg érdekeit mindig legfontosabbnak tartó, az új eljárások irányába elkötelezett oktató, kutató, egyenes, korrekt vezető 1982-ben hunyt el.