Úton hazafelé: külföldről visszatérő orvosok

Rengeteg oka van annak, hogy sok magyar orvos ment, megy külföldre dolgozni rövidebb-hosszabb időre. Így nincs univerzális recept arra sem, mivel lehet végleg hazacsábítani azokat, akikre itthon is nagy szükség volna. Sokkal inkább beazonosíthatók a visszatérést nehezítő tényezők, amelyek évtizedek óta mérgezik a magyar egészségügyet, és amelyek megváltoztathatatlanságát már nem akarják tudomásul venni azok, akik testközelből tapasztalták meg a valóban betegközpontú, hálapénzmentes rendszerek működését - írta a magyaridők.hu, megkérdezve három külföldet megjárt, majd hazatért orvost. A lappal Hegedűs Zsolt, Prodán Zsolt és Képosztás Zsolt osztotta meg tapasztalatait és véleményét.

Az orvoselvándorlás nem magyar probléma. Az Európai Bizottság adatait elemezve nemrég a Politico című brüsszeli hírportál is rámutatott: csak az EU-n belül 1997 és 2016 között több mint 72 ezer doktor vándorolt egyik országból a másikba, és nemcsak keletről nyugatra, hanem a nyugat-európai országokon belül is költöztek. A legnagyobb vérveszteséget Románia szenvedte el: 2009 és 2015 között kivándorolt az orvosainak fele, csaknem tízezer ember, de hazánknál jobban sújtotta az elvándorlás például Görögországot és Portugáliát is. Magyarországról a hivatalos adatok szerint majdnem 3500 orvos vállalt munkát valamely másik európai uniós tagországban a vizsgált húsz évben. (Összehasonlításként: a KSH adatai szerint 2016-ban 37 és fél ezren dolgoztak orvosként hazánkban, az üres állások száma pedig meghaladta az 1800-at.) (...)

Mindhárom riportalanyunkat megkérdeztük, szerintük kinek és mit kellene tenni azért, hogy minél többen térjenek haza a ma még külföldön dolgozó orvosok közül:

Hegedűs Zsolt: A feudális rendszer helyett demokrácia kellene az egészségügyben, és a minőségi, nem csak a szavakban megmutatkozó betegközpontú ellátást kellene az első helyre tenni. Ezzel szerintem haza tudnánk csábítani a kint dolgozókat. Mivel azonban az új szemlélettel is nehéz a régi struktúrába visszailleszkedni, olyan kórházakat kellene kialakítani, ahol a visszatérő orvosok akár egy csapatban dolgozhatnának egy új struktúrában. Ezek az osztályok, intézmények pedig ösztönzőleg hatnának a többiekre, katalizátorai lehetnének az egész magyar egészségügyre kiható változásnak. Nem szabad veszni hagyni azt a szellemi, gyakorlati és szemléleti tudást, amelyet az évek során a külföldön dolgozó magyar egészségügyi szakemberek megszereztek.

Prodán Zsolt: Nincs veszve minden, haza lehet csábítani orvosokat. Sokaknak kinti iskolába járnak a gyerekei, akiket nehéz onnan kiszakítani. Emellett olyan kötelezettségvállalásaik vannak, amelyeket a külföldi fizetésekre méreteztek, ami nagyon megnehezíti a visszatérést, főleg, ha valaki egy évtizednél is többet élt külföldön. Ha szakmailag nincs fejlődési lehetőség, hiába adnak több pénzt, az nem viszi előre a rendszert. Egy élhető alternatívát kell felkínálni.

Káposztás Zsolt: Nem egyszerű hazatérni a külföldi munka után, ahol a fizetések és a kollégáktól, betegektől kapott megbecsültség is érzékelhetően nagyobb, mint idehaza. Ilyen értelemben nem túl nagy a motiváció, hogy visszatérjünk, de mindenki elgondolkodik azon, hogy jó lenne hazajönni. Itt vannak a gyökereink, ide tartozunk. Hiszem, hogy az én generációmra vár kézbe venni a magyar egészségügy alakítását, előremozdítani a fejlődését. Egy-egy fecskének nehéz nyarat csinálni, a megmerevedett struktúrákba új szemléletet, új gondolkodásmódot behozni, ám ha ez mind kint marad, sosem lesz változás. Mindkét részről kell a nyitottság és az elfogadás. A teljes cikk itt olvasható