Cikksorozat a kelet-közép-európai országok egészségügyi ellátórendszerének változásairól és kihívásairól. 8. rész.
A magyar egészségügy változásai nem térnek el gyökeresen attól a fejlődéstől, amelyet a visegrádi országokban tapasztalni, de itthon is fel kell készülni a koronavírus járvány utáni helyzetre: a nagyobb társadalmi figyelemre, az elhalasztott egészségügyi ellátások miatt várható többletterhelésre – mutat rá cikksorozatunk, amelyet Ujhelyi Krisztina a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában végzett egészségügyi menedzser jegyez.
Az európai egészségügyi technológia gyártók szervezete, a Medtech Europe a közelmúltban fontos összefoglaló tanulmányt tett közzé. Ebben lényeges megállapításokat fogalmazott meg a technológiai szállítók egészségügyi teljesítményével kapcsolatban. Talán a legfontosabb az a nehezen elképzelhető számadat, hogy jelenleg több mint 500.000 egészségügyi technológiai megoldás, egészen pontosan: termék, szolgáltatás és megoldás áll rendelkezésre. A szervezet statisztikája szerint világszerte 5 másodpercenként kerül beültetésre egy sztent, 15 másodpercenként valósul meg egy csípőimplantátum beültetés, 20 másodpercenként helyeznek be pacemakert, és szintén 20 másodpercenként ültetnek be térdprotézist.
2019-ben az európai szabadalmi hivatal (EPO) több mint 14.000 orvostechnikai szabadalmat fogadott be, és a 32.000 európai egészségügyi technológiai vállalat, amelyek 95%-a kis- és középvállalkozás, több mint 730.000 embert foglalkoztat. A szektor gazdasági teljesítményére jellemző, hogy az európai orvostechnikai piac mérete megközelíti a magyar nemzeti összterméket, és eléri a 120 milliárd eurót.
Ezen a piacon, mind a technológiai gyártók, mind a felhasználás terén, egyre komolyabb a V4-országok szerepe és teljesítménye. Elsősorban a cseh és magyar egészségiparra jellemző orvostechnikai gyártók jelenléte, hiszen az ezredforduló óta több jelentős ipari fejlesztés, jellemzően nagy kapacitású, a világpiacra gyártó beruházások valósultak meg, elsősorban e két országban.
Az orvostechnikai ipar az elmúlt években felfedezte a kelet-közép-európai régiót, de ez nem jelenti azt, hogy a régió is felfedezte az orvostechnikai fejlesztések széles körű alkalmazását. Legalábbis, ezt mutatják a rendszerhatékonyságot elemző epidemiológiai adatok. Az Eurostat az egészségügyi ellátórendszer hatékonysága szempontjából két fontos mutatót vizsgál az uniós országokban. A kezelhető halálozás olyan haláleset, amely megfelelő orvosi ellátással, gyógyszerrel, gyógykezeléssel megelőzhető lett volna. A megelőzhető halálozás olyan haláleset, amely megfelelő orvosi és nem orvosi egészségügyi eljárásokkal, például egészséges életmóddal, megfelelő táplálkozással, rendszeres, szervezett szűréssel, a betegségek korai felismerésével, a szövődmények kialakulásának megelőzésével elkerülhető lenne.
Az európai statisztikai adatok azt mutatják, hogy a V4-országok előtt jelentős fejlődés áll. Mind a megelőzhető, mind a kezelhető halálokok esetében, a lakosságarányos mortalitás Magyarországon az uniós átlag kétszerese, Szlovákiában valamivel kedvezőbb a helyzet, Lengyelországban a megelőzhető és a kezelhető halálokok esetében a mortalitás az uniós átlag másfélszerese, Csehország pedig Lengyelországnál valamivel jobb helyzetben van. Gondoljunk bele: megfelelő prevencióval, hatékonyabb egészségügyi ellátórendszerrel, a modern technológiák használatával a megelőzhető és kezelhető halálozás felére lenne csökkenthető itthon. De mivel ez a mintázat nem csak Magyarországra jellemző, hanem a teljes poszt szocialista régióra, és Litvánia, Lettország és Románia Magyarországnál is kedvezőtlenebb helyzetben van, inkább a II. világháborút követő eltérő társadalom és gazdaságfejlesztési irányvonalakat okolható érte.
Az Eurostatban rendelkezésre álló legfrissebb adatok 2017-ből állnak rendelkezésre, nem tükrözik tehát az elmúlt évek régióban megvalósuló egészségügyi fejlesztési hullámjának eredményeit. Az egy évtizeddel ezelőtti adatokkal összehasonlítva az viszont világosan látszik, hogy mindegyik V4-országban jelentős a javulás. Arányaiban Csehországban és Szlovákiában valamivel jobb, Lengyelországon és Magyarországon visszafogottabb, de még így is jelentős a javulás – elsősorban a prevenciós törekvések fokozódása és a technológiai fejlődés eredményeként.