Támadnak a pollenek

Aligha érzik jobban magukat az allergiás náthában szenvedők, ha megtudják, hogy évek óta velük zokog az egész Európa Parlament. No nem csak azért, mert egyre képviselőt találni, aki mentes az egyre gyakoribbá váló szénanátha tüneteitől. Azért is, mert a betegek számának, s így a kezelés költségeinek rohamos növekedése miatt ma már nemzetközi összefogást, egységes szemléletet és kemény szankciókat sürget a tekintélyes testület, amely teljes ülésszakot szentelt az allergiának, mint elsőszámú népbetegségnek Európában.

Míg régebben az olyan betegségeket mint például a szénanátha csak egyszerű kellemetlenségnek tartották, mára ez az álláspont megváltozott, hiszen aligha lehet semmibe venni olyan tüneteket, melyek minden harmadik embert érintenek, súlyosan befolyásolják az életminőséget, a munkavégzés hatékonyságát, s amelyeknek terápiája magas költségekkel jár mind a betegnek, mind az egészségügynek. Márpedig az ilyen kórformák megelőzésében olyan sok tényező kellene együttesen befolyásolni, hogy ezt csak összehangoltan, akár nemzeti, akár nemzetközi programokban tartanak lehetségesnek. A csatlakozásra váró Magyarországon a szakorvosi becslések szerint a lakosság 20-25 százaléka küszködik az allergiával, a Medinfo-munkacsoport elemzése szerint az egészségbiztosító évente négymilliárd forintot költ az allergia gyógyszereire, további kétmilliárdot pedig maguk a betegek hagynak a patikák pénztáraiban.

Mivel a pollenek és spórák, – amelyek a leggyakoribb okozói a szénanáthának és az asztmának – nem állnak meg a nemzethatároknak, még azoknak az országoknak is van mitől tartaniuk, amelyek sikerrel vették fel korábban a harcot a betegítő gyomokkal. Mondhatni, diplomáciai bonyodalmakat okozhat a tény: Ausztriában az évente megejtett tíz-tizenkétszeri parlagfűírtással sikerült megtisztítani a tájat és a levegőt, tőlünk viszont minden szezonban átfújja a szél a kórt a kiváltó anyagokat. Persze ez fordítva is igaz, a hazai pollencsapdákban olyan növények virágporát is megtalálták már, amelyek az egyenlítői Afrikában tenyésznek csak, s hiába viszik az asztmás gyerekeket a kontinenstől távol, a pollenfelhő utoléri őket még az óceán közepén is.

Veszélyes mutánsok
Miközben a politikusok nemzetközi összefogást sürgetnek, az orvosok pedig újabb és újabb lokális szerekkel, illetve immunterápiával próbálják felvenni a harcot az allergia ellen, a kutatók még az eddigieknél is riasztóbb eredményre jutottak. Dr. Major Tamás immunológus-allergológus tüdőgyógyász szerint ugyanis a friss német kutatások bebizonyították, hogy nem csak a levegőben keringő pollenek mennyisége emelkedik, hanem bizonyos környezeti-vegyi hatásokra megváltozik a szerkezetük is. A Bergmann vezette vizsgálat bizonyította, hogy ugyanannak a növénynek a nagyvárosban, forgalmas utak mentén, illetve a tisztább levegőjű vidékeken szedett példányaiban más-más a pollenek fehérjeszerkezete, s ez a magyarázata annak is, hogy a növényekben szegényebb városokban élők körében mégis magasabb az allergiás asztmások száma, mint a zöldellő vidékeken. A további kutatások tanúsága szerint a változásért a kipuffogó gázokban lelt anyagok, így az ózon, a kéndioxid, s még a dizelmotorok kibocsátotta szennyeződések is okolhatók, amelyek egyébként önmagukban is allergizálnak, mert fellazítják a hörgők és az orr nyálkahártyáját, ami megkönnyíti a pollenek hordozta betegítő anyag bejutását a szervezetbe.

Allergiára születtek
Az allergia kialakulásában és terjedésében szerepet játszó környezeti hatások olyannyira károsították mára az emberi szervezetet, hogy az immunrendszer téves reakciója már beépült a genetikai programunkba: az allergiára való hajlam örökölhetővé vált. Dr. Erőss Erika genetikus-pszichiáter véleménye szerint az
allergiára való hajlamot vélhetően több gén együttesen befolyásolja, s ezek közül többet már ismerünk. Mindet azonban még nem, ezért nem tudjuk szűrni vagy ellenőrizni előre, vajon hordozza-e a hibás géneket a gyermek. Ma még – hasonlóan több más, genetikai meghatározottságú betegséghez – annyit lehet biztonsággal állítani, hogy ha a gyermek egyik szülője allergiás, akkor 15-20, ha pedig mindkettő, akkor 40 százalék körüli az esélye a betegségre. Ám a szülők élettörténetét, szokásait ismerve megkereshetők azok az allergének, amelyek a
család életében, táplálkozási szokásaiban a legnagyobb veszélyt jelentik a gyermekre és kellő gondossággal elkerülhető a betegséget kiváltó tényezőkkel való találkozás.
Az allergiára hajlamos gyermeknek ne adjanak olyan ételeket, amelyek (másoknál is) gyakorta okoznak allergiát, például a mogyoró, a szója, csecsemőkorban a tehéntej, s kerüljék a tartósítószert tartalmazó élelmiszereket. Ne tartsanak tollas-szőrös állatokat és otthon is bánjanak csínján a kemikáliákkal, részesítsék előnyben a természetes tisztítószereket.

Kampányoló gyermekek
Bár az utóbbi években egyre több önkormányzat kezdeményezi vagy támogatja a lakossági parlagfűírtási mozgalmakat, s ennek hatása már érzékelhető, mégis a honpolgári buzgalomban néhány súlyos hibát is elkövetünk. Elfelejtjük ugyanis, hogy a veszélyes gyomot a virágzása előtt kell kihúzgálni a földből, hogy a lelkes környezetvédő se találkozzon a pollennel, mert hiába kaszáljuk le virágával együtt, a virágpor az elfeküdt növényből ugyanúgy tovaszáll. Ráadásul már az is bizonyított, hogy nem csak a virágpor, hanem maga a növény is képes az ember immunrendszerére hatni.

Nagy baj, hogy sokszor gyerekeket, még óvodásokat is bevonnak ezekbe az akciókba, – hívja fel a veszélyre a figyelmet az Allergia Egészségvédelmi Alapítvány, mert a kisebbeknél már ez is kihozhatja a tüneteket, illetve a sokszori találkozás az allergénnel megnöveli az allergia kialakulásának kockázatát. Ennek elkerülésében még az sem biztos támpont, hogy voltak-e a gyermeknek korábban allergiás tünetei. Egy, a tünet- és panaszmentes középiskolások körében végzett felmérés bebizonyította ugyanis hogy a kutatásba bevont 14-18 év közötti fiatalok 38 százaléka a szakorvosi vizsgálat szerint allergiás volt, anélkül tehát, hogy tudott volna róla. A kutatók szerint a születendő gyermekek 10-15 százalékánál akkor is megjelenhet az allergiára való hajlam, ha egyik szülő vagy nagyszülő sem volt beteg, ezért nagyon csínján kell bánni azokkal az elkerülhető tényezőkkel, amelyek bizonyítottan szerepet játszanak a betegség kialakulásában.

Ilyen veszélyt rejt némely ma oly divatos gyógynövény alapú gyógyhatású készítmény, krém és tea, amelyek ugyancsak a fűfélék leveles vagy virágos részéből készülnek, így alkalmazásukkal folyamatosan bombázzuk a szervezetet, aminek hatására kijöhetnek vagy fokozódhatnak a panaszok. Már arra is volt példa, hogy egy a köhögés ellen adott gyógynövényszirup azért nem gyógyította meg a panaszok egyre makacsabbnak bizonyultak.

Az allergiák kísérői: a lelki problémák
Nemzetközi és hazai vizsgálatok egyaránt igazolták, hogy az allergiás megbetegedésekhez legalább 20-40 százalékban társulnak pszichés zavarok, ám enyhébb, átmeneti lelki problémák még ennél is nagyobb arányban jelentkeznek.

Ha csak a mindennapi tapasztalatokat soroljuk, megfigyelhetjük, hogy az allergiás emberek gyakorta panaszkodnak ingerlékenységről, fáradékonyságról, álmosságról és koncentrációs zavarokról panaszkodnak, hangulatingadozásaik mellett az alvászavarok és tartós fájdalom tünetei is megjelenhetnek. Azt is megfigyelték, hogy e kísérő jelenségeken túl a stressz, valamint a szociális feszültségekből és munkahelyi vagy magánéleti konfliktusokból fakadó problémák közvetlenül elmélyítik magukat az allergiás tüneteket, sőt, szerepet játszhatnak magának a betegségnek a kirobbanásában is. Sok beteg beszámol arról, hogy az allergiás panaszok megjelenése előtt közvetlenül átélt valamilyen erősen negatív életeseményt, például válást, munkahely változtatást, gyászt.

A társult pszichés problémák azonban nem csak a súlyos rohamokkal, hosszabb kórházi kezeléssel
együtt járó gyakori allergiás betegségeknél vagy az asztmánál jelentkeztek, hanem a szénanáthánál, ekcémánál vagy éppen az ételallergia esetében is.

Éppen ezért az allergiás betegségeket kísérő pszichés problémák felismerése és kezelése a lelki tünetek csökkenésén túl magukra az allergiás tünetek súlyosságára vagy gyakoriságára is hatással van. Olyannyira, hogy a megfelelő pszichés kezelés mellett csökkenthető az antiallergiás gyógyszerek mennyisége, a lélekgondozás szerepet játszhat a betegség rosszabbodásának vagy a szövődmények kialakulásának kivédésében. A kezelés segíthet abban is, hogy az allergiások könnyebben megbirkózzanak a betegségekkel járó mindennapi kellemetlenségekkel. Az allergia és az asztma, valamint az ezekkel társuló pszichés megbetegedések összefüggései jelenleg is kutatások tárgyát képezik.

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének kutató arra keresik a választ, vajon vannak-e olyan közös háttértényezők, amelyek az allergiára és a szorongásra egyaránt hajlamosítanak. Abból indultak ki, hogy mindkét betegségre jellemző a hiperaktivitás, tehát az, hogy a szervezet erőteljesen válaszol még az ártalmatlannak tűnő ingerekre is. Az eddigi adatok alátámasztották a felismerést, hogy a stressz és az erős érzelmek ronthatják, míg a relaxáció javíthatja az asztmások, illetve a krónikus allergiaformákban szenvedők állapotát. A szezonális náthával küszködőknél ilyen összefüggést nem találtak.
Az ország hét allergiacentrumában vizsgálták a már kezelt betegek esetében a pszichés problémák jelentkezését és a feltérképezett esetek meglehetősen nagy számában valóban találtak valamilyen pszichés problémát, alkalmazkodási vagy szorongásos zavart, depressziót, illetve pánikbetegséget. Figyelemre méltó adat, hogy az így kiszűrt betegek közül mindössze néhányan szedtek
valamilyen pszichotrop gyógyszert, s még ennél is kevesebb pácienst gyógyítottak az állapotának megfelelően.

Tudta-e, hogy...
• a fűfélék kilencezer faja borítja a föld felületének 20 százalékát, és ezek
pollenjei váltják ki leggyakrabban a szezonális rhinitis, azaz a szénanátha tüneteit...
• a parlagfű a növényi eredetű allergiás megbetegedések legalább negyven
százalékáért felelős...
• egyes vélemények szerint a századforduló körül, mások szerint az I. világháború után, gabona szállítmányokkal kerültek a parlagfű magvai az őshazából, Észak-Amerikából Európába...
• A növény, – amely még 80 évvel ezelőtt is botanikai ritkaságnak számított – első hazai leírása 1922-ből való, ekkor bukkantak rá az ország délnyugati részén, ám a hetvenes évekre már átvándorolt az észak-keleti vidékekre is, s mára a leggyakoribb gyomnövény hazánkban...
• a ma már a nagyvárosok belső kerületeiben is tenyésztő parlagfű allergiát kiváltó pollenjét a szél akár a tizedik emeletig felviszi...
• egyetlen növény egy idényben több, mint nyolcmilliárd virágporszemcsét termel...
• A legmagasabb pollenkoncentrációk a Dél-Dunántúlon, az Alföld déli részén és a fővárosban mérhetők, mert itt kezdődik leghamarabb a virágzás és itt a leghosszabb a szezon...
• becslések szerint a lakosság egynegyedének, azaz csaknem 2,5 millió embernek
vannak a pollenszezonban panaszai: tüsszögés, könnyezés, szemviszketés, orrfolyás, köhögés és az ezekből következő rossz közérzet…
• nem a településszerkezet, hanem a tulajdonviszonyok játszanak leginkább szerepet abban, hogy melyik terület fertőzött parlagfűvel, s melyik nem. Egyes számítások szerint a mezőgazdasági-üzemi területeken 360-670 ezer hektár, közutak mentén 25 ezer hektáron nő a betegítő dudva...