Az érszűkület kialakulásának kockázati tényezői, következményei, megelőzése

A perifériás verőérbetegség, közismert nevén alsóvégtagi érszűkület körülbelül 202 millió embert érint világszerte, akik közül közel 40 millió él Európában, a magyarországi betegek száma 400 000-re tehető. Az érszűkület kialakulásában fontos szerepet játszanak különböző módosítható és nem módosítható kockázati tényezők. Az érszűkületes betegek jellemzően egyidejűleg több rizikó állapottal is rendelkeznek, a legfontosabbak a dohányzás, a cukorbetegség, a magasvérnyomás és a magas koleszterin szint. Az érszűkület gyakrabban fordul elő férfiakban és a kor növekedésével.  (A legfontosabb nem módosítható, ill. módosítható rizikótényezők a táblázatban láthatók.)

Az atherosclerosis legfontosabb kockázati tényezői

Nem módosítható kockázati tényezők	Módosítható kockázati tényezők
Életkor	Dohányzás
Nem	Magas vérnyomás
Etnikum	Cukorbetegség
Genetikai háttér	Magas vérzsírszint
	Elhízás
	Mozgásszegény életmód
	Magas homocisztein szint
	Magas húgysav szint
	Krónikus vesebetegség

Az érszűkület két szempontból is veszélyesnek mondható. Köztudott, hogy az alsóvégtag vérellátását rontva akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése a végtag elvesztéséhez, amputációhoz vezethet. Az epidemiológiai kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az érszűkületes beteg számára a másik veszélyt a gyakran egyidejűleg, tünetek nélkül fennálló koszorúér- és agyi érbetegség jelenti. A statisztikák szerint az érszűkületes betegeknek, függetlenül attól, hogy a jellegzetes tünetek jelentkeznek-e, kétszer nagyobb az esélye egy szívinfarktus vagy szélütés bekövetkezésére, aminek következtében a betegség kialakulását követő öt éven belüli halálozás a 30 %-ot is elérheti.

 Bár az érszűkület jellegzetes tünetekkel járhat, gyakori, hogy a járáskor fellépő lábikra görcsöt, vagy gyengeséget a beteg a korral vagy ízületi panaszokkal magyarázza, és nem fordul orvoshoz. A felismerést nehezíti az is, hogy a betegség sokáig tünetmentes maradhat – gyakran a mozgásszegény életmód miatt - ebben a stádiumban csak szűrővizsgálattal tudjuk kimutatni. A romló alsóvégtagi keringés típusos tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság- vagy nehézségérzés, fájdalom, mely pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. Ez a tünetegyüttes az úgynevezett intermittáló sántítás. Jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom, szinte mindig ugyanolyan hosszú út vagy lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a romló vérellátás következtében a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet ill. a lábon nem gyógyuló seb, fekély is kialakulhat.

Az érszűkület megállapítása, tehát két szempontból is rendkívül fontos. A korai felismerés révén, az időben megkezdett gyógykezeléssel egyrészt megelőzhető lehet a mozgáskorlátozottságot okozó, az életminőséget rontó súlyos végtag keringési zavar és az amputáció, másrészt megelőzhető az olyan életet veszélyeztető állapotok kialakulása, mint a szívinfarktus és szélütés. A perifériás verőérbetegség megállapítása egyszerű. A jellegzetes panaszok esetén a betegség gyakran már fizikális vizsgálattal, vagyis az alsóvégtagi erek tapintásával és meghallgatásával megállapítható. A diagnózis alapja egy egyszerű műszeres vizsgálat, az úgynevezett boka-kar index mérése, mely tünetmentes esetben is alkalmas az érszűkület megállapítására. Ennek során vérnyomásmérő mandzsetta és ultrahangos Doppler mérőfej segítségével megmérik mindkét karon és mindkét lábon a boka magasságában a vérnyomást. Amennyiben az alsóvégtagban mért vérnyomás alacsonyabb, az érszűkület diagnosztizálható. Súlyos szűkület esetén további speciális vizsgálatokra lehet szükség az esetleges sebészi vagy értágító beavatkozás eldöntése céljából.

A betegség, ill. a szövődmények megelőzésének alapja a kardiovaszkuláris rizikó csökkentése. Ehhez szükséges a kockázati tényezők, társbetegségek felderítése, kezelése, lehetőség szerint eliminálása. A prevenció természetesen a megfelelő életmóddal kezdődik, sajnos általános tapasztalat, hogy ezt tudjuk a legnehezebben elérni betegeinknél. A nem gyógyszeres kezelésben a megfelelő táplálkozás és testsúly kontroll mellett, kulcs szerepe van a dohányzás felfüggesztésének és a rendszeres fizikai aktivitásnak, ez utóbbi perifériás verőérbetegekben jelentős szerepet játszik alsó végtagi kollaterális keringés fokozásában is. Magasvérnyomás, cukorbetegség vagy magas koleszterin szint esetén, a hatékony rizikócsökkentő kezelés részeként, általában gyógyszeres kezelés is szükséges.

Dr. Farkas Katalin PhD
profilvezető főorvos
belgyógyász, angiológus szakorvos
Szent Imre Egyetemi Oktatókórház
Angiológia Profil, Budapest

További részletek a témáról itt olvashatók