Az érszűkület kialakulásának kockázati tényezői, következményei, megelőzése

Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Weborvos!

A betegség kialakulását követő öt éven belüli halálozás a 30 %-ot is elérheti

A perifériás verőérbetegség, közismert nevén alsóvégtagi érszűkület körülbelül 202 millió embert érint világszerte, akik közül közel 40 millió él Európában, a magyarországi betegek száma 400 000-re tehető. Az érszűkület kialakulásában fontos szerepet játszanak különböző módosítható és nem módosítható kockázati tényezők. Az érszűkületes betegek jellemzően egyidejűleg több rizikó állapottal is rendelkeznek, a legfontosabbak a dohányzás, a cukorbetegség, a magasvérnyomás és a magas koleszterin szint. Az érszűkület gyakrabban fordul elő férfiakban és a kor növekedésével.  (A legfontosabb nem módosítható, ill. módosítható rizikótényezők a táblázatban láthatók.)

Az atherosclerosis legfontosabb kockázati tényezői

Az érszűkület két szempontból is veszélyesnek mondható. Köztudott, hogy az alsóvégtag vérellátását rontva akadályozhatja mindennapi tevékenységünket, késői felismerése a végtag elvesztéséhez, amputációhoz vezethet. Az epidemiológiai kutatások arra hívták fel a figyelmet, hogy az érszűkületes beteg számára a másik veszélyt a gyakran egyidejűleg, tünetek nélkül fennálló koszorúér- és agyi érbetegség jelenti. A statisztikák szerint az érszűkületes betegeknek, függetlenül attól, hogy a jellegzetes tünetek jelentkeznek-e, kétszer nagyobb az esélye egy szívinfarktus vagy szélütés bekövetkezésére, aminek következtében a betegség kialakulását követő öt éven belüli halálozás a 30 %-ot is elérheti.

 Bár az érszűkület jellegzetes tünetekkel járhat, gyakori, hogy a járáskor fellépő lábikra görcsöt, vagy gyengeséget a beteg a korral vagy ízületi panaszokkal magyarázza, és nem fordul orvoshoz. A felismerést nehezíti az is, hogy a betegség sokáig tünetmentes maradhat – gyakran a mozgásszegény életmód miatt - ebben a stádiumban csak szűrővizsgálattal tudjuk kimutatni. A romló alsóvégtagi keringés típusos tünetei a járáskor a vádliban vagy a combban fellépő görcs, fáradtság- vagy nehézségérzés, fájdalom, mely pihenéskor rövid idő alatt megszűnik. Ez a tünetegyüttes az úgynevezett intermittáló sántítás. Jellemzője, hogy a görcs vagy fájdalom, szinte mindig ugyanolyan hosszú út vagy lépcső megtétele után lép fel. Súlyosabb esetben a romló vérellátás következtében a fájdalom éjszaka, nyugalomban is jelentkezhet ill. a lábon nem gyógyuló seb, fekély is kialakulhat.

Az érszűkület megállapítása, tehát két szempontból is rendkívül fontos. A korai felismerés révén, az időben megkezdett gyógykezeléssel egyrészt megelőzhető lehet a mozgáskorlátozottságot okozó, az életminőséget rontó súlyos végtag keringési zavar és az amputáció, másrészt megelőzhető az olyan életet veszélyeztető állapotok kialakulása, mint a szívinfarktus és szélütés. A perifériás verőérbetegség megállapítása egyszerű. A jellegzetes panaszok esetén a betegség gyakran már fizikális vizsgálattal, vagyis az alsóvégtagi erek tapintásával és meghallgatásával megállapítható. A diagnózis alapja egy egyszerű műszeres vizsgálat, az úgynevezett boka-kar index mérése, mely tünetmentes esetben is alkalmas az érszűkület megállapítására. Ennek során vérnyomásmérő mandzsetta és ultrahangos Doppler mérőfej segítségével megmérik mindkét karon és mindkét lábon a boka magasságában a vérnyomást. Amennyiben az alsóvégtagban mért vérnyomás alacsonyabb, az érszűkület diagnosztizálható. Súlyos szűkület esetén további speciális vizsgálatokra lehet szükség az esetleges sebészi vagy értágító beavatkozás eldöntése céljából.

A betegség, ill. a szövődmények megelőzésének alapja a kardiovaszkuláris rizikó csökkentése. Ehhez szükséges a kockázati tényezők, társbetegségek felderítése, kezelése, lehetőség szerint eliminálása. A prevenció természetesen a megfelelő életmóddal kezdődik, sajnos általános tapasztalat, hogy ezt tudjuk a legnehezebben elérni betegeinknél. A nem gyógyszeres kezelésben a megfelelő táplálkozás és testsúly kontroll mellett, kulcs szerepe van a dohányzás felfüggesztésének és a rendszeres fizikai aktivitásnak, ez utóbbi perifériás verőérbetegekben jelentős szerepet játszik alsó végtagi kollaterális keringés fokozásában is. Magasvérnyomás, cukorbetegség vagy magas koleszterin szint esetén, a hatékony rizikócsökkentő kezelés részeként, általában gyógyszeres kezelés is szükséges.

Dr. Farkas Katalin PhD
profilvezető főorvos
belgyógyász, angiológus szakorvos
Szent Imre Egyetemi Oktatókórház
Angiológia Profil, Budapest

További részletek a témáról itt olvashatók