Másnap reggel a gyógyítók is haza mennek, fáradtan, törődötten, hogy az ünnep morzsáiból, otthoni melegéből feltöltődjenek, és helyüket új csapatok veszik át.
Soha ilyen nehéz szívvel nem kezdtem még jegyzetet írni.
Karácsony az egész világ ünnepe. Szép, szelíd, békés, nagyon várt és nagyon szeretett ünnep. A keresztények a Megváltó megszületését ünneplik, de ennek az ünnepnek az üzenete a nem hívőket, sőt a nem keresztényeket is megérinti. Érkezik egy gyermek, aki felcseperedve a vállaira veszi a világ gondjait, próbálja még itt a földön megjavítani, küzd majd érte, tanításai és tanítványai kétezer éve hatnak az emberi kultúrára, magatartásra, gondolkodásra. Nélküle és hatásai nélkül nem lenne érthető a művészeti alkotások többsége, templomai a városok, az emberi települések legszebb épületei, amelyek évezredek és évszázadok féltett kincsei, menedékei, hová elcsendesülve, áhítattal lép be minden ember.
Karácsony napján (sajnos csak többnyire) elhallgatnak a fegyverek, az I. világháború egyetlen jó szívvel megnézhető fényképei azok, ahol a fronton, a lövészárkokban egymással szemben megbúvó, harcoló katonák előbújnak, koccintanak, megkínálják egymást cigarettával (bocsánat, akkor még nem voltak egészségvédők) és egyszerűen élvezik a fényt, a friss levegőt, a percnyi nyugalmat.
A gyógyítók Karácsonya
Amióta van modern, szervezett egészségügy, azóta a gyógyítók ilyenkor két csoportra oszlanak. Egy részük vállalja, hogy a többiekért, a lakosságért, a rájuk bízott betegekért, a megmentendő életekért szolgálatban maradnak. Nincs erre jobb szó. Lemondanak a Szenteste fényeiről, illatairól, ajándékairól, a család melegéről, hogy az összes többi ember békében, biztonságban ünnepeljen.
De a kórházak, a mentőállomások, az ügyeleti központok, mint emberi közösségek azért igyekeznek valamit megőrizni az ünnep hangulatából. Egy kis fenyőág, kevés dísz, egy-egy gyertya, néhány ünnepi sütemény, gyümölcs jelzi hogy közösségek ezek, nem csak rideg munkahelyek. Persze, itt is vannak frontok, amíg a mentőautóban újraélesztenek, amikor a műtőkben életmentő műtétek történnek, amikor az intenzív osztályokon küzdenek az elszállni próbáló lélek megtartásáért, akkor ott szigorú feladat van, és a külvilág percekre-órákra megszűnik létezni.
Másnap reggel ők is haza mennek, fáradtan, törődötten, hogy az ünnep morzsáiból, otthoni melegéből feltöltődjenek, és helyüket új csapatok veszik át. Hézagmentesen, mindenre ügyelve, a gyógyító szakma szabályai szerint. Remélem, még ma is élő szokás, hogy azokat a kollégákat, akiknek a családjába újszülött érkezett, a Szentestére mentesítik a szolgálat alól. A nagyon szigorú rendben működő Baleseti Intézetben, ahol soha sem volt túlságosan sok orvos, 45 éve, abban az évben, amikor a fiam megszületett, az idősebb kollégák léptek a helyemre, hogy azt a soha nem feledhető délutánt, estét, amikor a hét hónapos fiam először örült a Karácsony fényeinek, szeretteimmel tölthessem.
2020 Karácsonya
Soha nem látott, nem tapasztalt próbatétel. Az ismeretlen COVID 19 koronavírus járvány felborít minden szabályt, kiköveteli az emberfeletti teljesítményeket és nem kíméli a gyógyítókat sem. Betegeink, áldozataink már nemcsak a lakosságból kerülnek ki, hanem az értük dolgozó, küzdő gyógyítók sorait is ritkítják. Különös, nehezen érhető küzdelem ez az elmúlt hónapok hirtelen megemelkedő és egyre növekvő betegszáma és a véges erőforrásokkal, leginkább korlátozott számú gyógyító szakemberekkel rendelkező egészségügy között.
Értékes információ, de az érintettek számra csekély vigasz, hogy a fejlett országok is hasonló problémákkal küszködnek. Jelenleg csak két eszköz áll rendelkezésünkre a fertőzések gyakoriságának csökkentésére: a mozgások általános korlátozása, a lockdown, azaz a kijárási tilalmak, a bezárt iskolák, nagyáruházak, szórakozóhelyek rendszere, és a tömeges szűrések, a megfertőzött de a fertőzést továbbadni képes emberek célzott korlátozása, a karanténok rendszere. Érdemes figyelni, hogy a korábban keveset korlátozó országok milyen kemény lépésekre kényszerültek. Svédország és Hollandia sokáig büszkélkedett a nyitva tartott szórakozóhelyekkel, a maszk viselését az egyénre bízó megengedő magatartással. Az elmúlt napokban a legdurvább intézkedéseket vezették be. A szabadság és kontroll helyes arányát kereső Ausztria, a legnagyobb ellátó kapacitással rendelkező, magabiztos, még a szomszédaikat is segítő Németország ugyancsak bezárt. Dominánsan katolikus országok nem teszik lehetővé, hogy a polgárai részt vegyenek a hagyományos éjféli misén. Ilyen korlátozás a középkor nagy járványai óta soha, sehol nem létezett.
Rövid hivatalos teendőm miatt négy hét óta először ma mentem autóval a Belvárosba. Hatalmas közlekedési dugó, sehol egy parkolóhely, az utcán közlekedő hatalmas tömegek, az áruházak zsúfoltak. Maszkok ugyan vannak, de szociális távolságtartás nincs. Némán kiabáltam a kocsi védett magányában: Emberek! Gondoljatok magatokra, a családotokra! Gondoljatok arra, ha ez a sok ember megfertőzve, lázasan, a levegő után kapkodva bezúdul a kórházakba, akkor tényleg katasztrófa lesz.
Médiumainknak újra vetíteni kellene Bergamo, Manhattan és néhány más város rettenetes tavaszi képeit. Nem vagyok szociológus, társadalomkutató, nem tudom hogyan kell felébreszteni az egyes emberekben az életösztönt, az önvédelem reflexeit. De erre vannak a politikusok, a véleményvezérek, a megmondóemberek, a média szakemberek és műsorvezetők. Kiabálniuk kellene, ahogy a torkukon kifér.
Szigorítani kellene a szabályokon. Annyit már tudunk, hogy a szabadosság után jön a fertőzési hullám, a mozgások korlátozása, a bezárkózás után a hullám lecsendesedik. Ez tulajdonképpen ilyen egyszerű.
Ha a nagyon gazdag Svédország királya és miniszterelnöke megkritizálja a szabadosságot támogató epidemiológus ikont és drákói intézkedéseket vezet be, deklarálva hogy többet nem bír ki az egészségügyi rendszerük, akkor a mi hasonló nagyságú, sokkal szegényebb országunkban nincs sok lehetőség mérlegelni.
Mindeközben: változás
Az elmúlt hetekben sorra vettem az egészségügyünk gondjait-bajait. Kevés hatása volt, ha volt egyáltalán. A kormány két napja átadott közel 200 milliárd forintot egy szűkszavú jogszabály formájában a „gyógyító-megelőző kasszának”, amiről valószínűsíthetjük, hogy az orvosi béremelés fedezete. A felhasználás szabályairól még nem tettek említést. Tegnap kinevezték a megyei és fővárosi vezető kórházak főigazgatóit, akik a többi kórházat és gyógyító szolgálatot fogják irányítani 2021 január 1-től. Erről az MTI Országos Sajtószolgálatban jelent meg közlemény. Amíg hivatalos és részletes közlemény nem jelenik meg, jobb, ha nem kommentálom. Úgy látom, kiváló szakemberek maradtak hivatalban, de történt néhány meglepő személycsere, és legalább három poszt még betöltetlen.
Tisztelt Olvasóink!
Szinte napra pontosan 9 hónapja kezdtem el írni szombati jegyzeteimet. Nagyon sokan olvasták, kommentálták, kiegészítették. Markáns kép rajzolódott ki az egészségügyünk aktuális állapotáról, régi és új gondjairól. Köszönöm az együttgondolkodás élményét, a sok támogatást. Most az ünnepek idejére „leteszem a tollat”, de januárban visszatérek. Érdemesnek gondolom kiértékelni a mögöttünk hagyott évet, amit már nyugodtan nevezhetek „annus terribilisnak”, rettenetes évnek.
Minden kedves Olvasónknak fényt és örömöket hozó ünnepeket kívánok, Szerkesztőségünk nevében!
Az értünk küzdő gyógyítókra, orvosokra, ápolókra, mentősökre, gazdasági műszaki szakemberekre, gyógyszerészekre, hivatásos és önkéntes segítőikre szívünk minden melegével gondolunk, és aggódunk értük.
VÉDD AZ EGÉSZSÉGÜGYET!
TISZTELD AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN DOLGOZÓKAT, AKIK SAJÁT EGÉSZSÉGÜKET ÉS ÉLETÜKET KOCKÁZTATJÁK ÉRTÜNK
MINDEN ERŐDDEL ÉS ESZKÖZÖDDEL AKADÁLYOZD A JÁRVÁNY TERJEDÉSÉT!
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!