Most kell bevezetni az összes olyan intézkedést, ami lassítja a fertőzés terjedését. Mindet.
Egy hete még csak 4 jó állapotban lévő fertőzött személyt említhettem Magyarországon. Ma reggel már 39 van, továbbá egy gyógyult és egy halott honfitársunk, és súlyos beteget is kezelnek. 159-en vannak karanténban- Szerintem még keveset szűrünk (eddig 1236). Nem tudom az okát. Lehet hogy kevés a reagens, eddig kevés (egy) volt a vizsgáló labor. Eddig bizonytalannak tűnt a protokoll is, kiket kell gondolkodás nélkül szűrni. Lehet, hogy ma már nem a protokollal van baj, megjavították és sok új laboratórium kezdhet vizsgálni. Eddig baj volt a tájékoztatással, az információkkal, a szigorú megelőzési szabályokkal és a fegyelemmel.
Egy hét után már nem az információ hiánnyal van baj, azaz az nem kevés, hanem követhetetlenül, olvashatatlanul, felfoghatatlanul sok. Éppen ezért rendezetlen és nehezen használható. Írom ezt én, az elmúlt 2 hét tapasztalatai alapján, aki lassan két évtizede szakmai és szakmai alapon tájékoztató médiumokat szerkesztek, és ehhez rengeteget olvasok. De azért ezen a területen is óráról órára változik a kép.
Érthető, gyakorlatias tájékoztatás
Elképesztő mennyiségű, jó minőségű és többnyire magyarul is olvasható az elérhető, de már rendszerezettebb nemzetközi irodalom. Egyre számosabb, helyi tapasztalaton alapuló beszámoló jelenik meg, főleg Olaszországból, érthető, gyakorlati tapasztalatokkal, és ezeken alapuló javaslatokkal. Ezek nekünk még riasztóak, de ha mellé tesszük a hivatalos híreket az egyes országok adatairól, az európai országok különféle fázisban lévő drákói intézkedéseiről, és a betegszámok exponenciális, brutális emelkedéséről, akkor azért még a leglezserebb, legoptimistább lélek is megrezdül. Fokozatosan, de végre nálunk is megjelentek a könnyen érthető, gyakorlatias tájékoztatók, információs táblák. Ezeket három napja mi is rendszerezve közöljük.
Egyelőre senki nem tud mit kezdeni az alacsony IQ-val rendelkezőkkel, de a szegénység, a nyomor által sújtottakkal, a demencia különféle fokozataiba zárt embertársainkkal, de tartok tőle, hogy a masszív alkoholistákkal se. Ők nem látszanak a közösségi médiumokban, de a járvány terjesztésében nagyon veszélyesek lehetnek. Nem kis részben miattuk is kell, a brutálisnak látszó szigorúság. Ez ma még nálunk nincs, de ez is megjön órákon, napokon belül.
A közösségi médiumokban egyelőre más a hangulat. A hasznos információk mellett számos rémhír van, (szerencsére már üldözik) de leginkább a hazai hatóságok kritizálásától a gyalázásáig terjed az emocionális spektrum. Jellemző a MOK korábbi hiányfelsorolása, valamint az EMMI kincstári válasza körüli polémia, ami persze „gyurcsányozásba” és a „Rogán féle bullshitgenerátor” emlegetésébe torkollott.
Abbahagyni, sürgősen abbahagyni!
Már a múltkor javasoltam, a pártoskodás mellőzését, de most durvább leszek: ABBAHAGYNI! AZONNAL ABBAHAGYNI! A kormányzat a hitelességét, a MOK a tárgyalóképességét veszíti el az ilyen sértegetések közepette. Holott mindkettőre égetően szükség van. Mert eközben a járvány makacsul halad a maga útjain. A fertőzötteknek, a manifeszt betegeknek és a halottaknak édes mindegy lesz, kinek volt igaza! Aki nem tud kilépni a tegnapi énjéből, az próbáljon meg hallgatni. Próbáljon tájékozódni. Konkrét javaslatot mondjon, írjon, ne jelszavakat. Aki javasol, gondolja végig a következményeket. Jó példa: a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara javaslata, tájékoztató anyaga. Köszönjük!
Bármennyire is nehéz egyeseknek tudomásul venni, egy ilyen helyzetben kormányozni kell. Különleges jogi felhatalmazásokkal, szokatlan eszközökkel. Érdemes megnézni, hogy a számunkra szimpatikus, régi európai demokráciák milyen erős eszközökhöz nyúlnak. Az évtizedek óta kormányválságokkal küzdő Olaszország milyen nagy bajba került. Pedig Európa egyik legszebb országa, szerethető, vidám és kedves népe, áradó életörömmel, zenével, kultúrával, finom ételekkel. De ez egy ilyen kegyetlen járvány idején már nem előny. Tanuljunk belőle.
A legdurvább eszközökkel
Osztrák barátaim mondták régebben, hogy az a tapasztalatuk, ha egy magyar mögöttük lép be egy forgóajtón, szinte biztos, hogy előttük fog kilépni. Teljesítsük be ezt a viccesnek szánt mondást. Az időnk fogy, de ami még van, azt jól kell kihasználni. Most kell bevezetni az összes olyan intézkedést, ami lassítja a fertőzés terjedését. Mindet. Ehhez számos anyag és eszköz kell, ezek megszerzésében a kormány éljen a legdurvább eszközökkel. Egy ilyen erős vegyiparral és gyógyszeriparral rendelkező országban nem hiányozhatnak tartósan a kézfertőtlenítő oldatok. Maszkokat, védő kesztyűket és ruhákat a „föld alól is” szerezni kell. A tömegrendezvényeket betiltották. Az iskolák az otthoni, digitális tanításra állnak át. Az önkormányzatok elkezdték bezárni a gyermekintézményeket, de segítve azokat a családokat, akik ezt a helyzetet nehezen tudják megoldani.
Az 1 méteres távolságtartási javaslat 2 méterre változott. Ez gyakorlatilag minimalizálja a tömegközlekedési eszközök használatát. Egy ország aktív, munkát végző és mobilis tömegeinek kell erősen korlátozni, szinte leállítani a mozgását.
Ha nem tesszük, és a járvány „begyorsul”, az maga alá temeti az egészségügyi rendszert. Ha az intézkedések lassítják a járvány terjedését, akkor képesek leszünk ellátni a betegeket.
Én a világháború után születtem, ilyen rendkívüli helyzetet csak abban a néhány hétben láttam, amikor 1956 őszén kitört a forradalom, majd a szovjet hadsereg megszállta az országot. Amire ebből emlékszem, az az emberi viszonyok gyors megváltozása, az egymás felé fordulás élménye. A közös öröm a szabadság pillanataiban és az erős összefogás a megszállás napjai, hetei alatt. A gyárak leálltak, kijárási tilalom volt és élelmiszerhiány. A kórházak működése akadozott, sok volt a sérült. A lengyelek vért küldtek, a hollandok sajtot és vajat, a Vöröskereszt gyógyszert, kötszert, lisztet, cukrot, sót, és akkor láttam először narancsot. De becsületesen elosztva, figyelve az öregekre és a kisgyermekekre.
Most is valamilyen katasztrófa közeleg, már nagyon közel van. Rajtunk és az egészségügy teljesítményén múlik, hogyan éljük túl. Fogjunk össze, legjobb tudásunk szerint. Egymással, közösségekkel, intézményekkel, önkormányzatokkal, orvosokkal, ápolókkal, kórházzal. Ha elvonul a járvány, visszatérhetünk a normális életünkhöz. De ezt a tapasztalatot használjuk fel az egészségügyi rendszerünk megújítására, kikényszerítve minden politikai szereplő együttműködést, amire most, a vész kapujában hajlandónak mutatkoznak.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!