Figyelve a mai orvosok küzdelmeit a körülményekkel, a gazdaság és a politika satujában, nagyon tanulságos végig követni Semmelweis rövid életét - Dr. Szepesi András jegyzete.
A legismertebb magyar a nagyvilágban. A legismertebb magyar orvos. Előbb volt azonban szobra Chicagóban a sebészek csarnokában, mint ünnepnapja itthon (1992). A születésnapja még csak 9 éve munkaszüneti nap az egészségügyben. Talán még soha nem volt ilyen aktuális az emléke, mint egy ismeretlen kórokozó miatti járványban, amikor a világ legjobb tudósai, elképesztő tudományos ismeretek és technológiák birtokában ugyanúgy bolyonganak a bizonytalan tények között, mint Semmelweis 160-170 éve, jó 20 évvel a baktériumok kórokozó hatásának felfedezése előtt. Ugyanúgy kapaszkodtak az epidemiológia adataiba és ezen keresztül (is) próbálták megragadni és leírni a már azonosított vírus fertőző tulajdonságait, terjedését. Az már korunk csodája, hogy március 20-án a Google kereső az ő portréjával indította a programját, amelynek középpontjában a kézmosás helyes technikájára hívta fel a figyelmet. Egy pillanatra megint jó volt magyarnak lenni.
Pedig a magyarságát Ausztriában szívesen vitatták, neve alapján pedig a német nyelvterület sokáig a magáénak gondolta. A Sopron környéki frank gyökerű család már korábban Budán telepedett le, és Semmelweis Ignác Fülöp abban a házban született, amelyikben ma a róla elnevezett különleges múzeum található.
Medikus koromban olvastam Benedek István róla szóló könyvét, és amikor Bécsben, a Böhler Baleseti Kórházban dolgozhattam, már „teljes fegyverzetben” védhettem a magyarságát, a kicsit kételkedő, kicsit csúfolódó fiatal osztrák kollégák között. (Rendesen bemosakodtál „Semmelweis kolléga”? ugrattak, mert a Szepesit valahogy nehezen tudták kimondani. Nem járt jobban kiváló perzsa aneszteziológus kollégánk, dr. Baradar se, akit nemcsak „szundi boynak”, hanem Avicennának is neveztek, a leghíresebb perzsa orvosra utalva.) Volt időnk vitatkozni, mert akkor járt II. János Pál pápa Ausztriában, és a kórház volt kijelölve a sérültek ellátására. A biztonsági intézkedések azonban olyan erősek voltak, hogy a Hősök terén tartott miséjén, ahol sok százezer hívő, közöttük több ezer magyar megjelent, gyakorlatilag nem történtek komoly sérülések. Ilyen nyugodt ügyeletet talán sohase éltem meg se ott, se itthon.
Meglepett, hogy az osztrák kollégák milyen jól ismerik az orvostörténelmet (mi akkor még gyakorlatilag nem tanultuk, legfeljebb szorgalomból, vagy egy-egy tantárgyhoz kapcsolódóan, mindenképpen nagyon keveset), de magát a történelmet nagyon osztrák szemszögből nézték. Ez bosszantotta az én kuruc lelkemet, és elkezdtem utána járni a bécsi Semmelweis emlékeknek. Szerencsém volt, mert Erna Lesky professzor asszony a XIX. századi bécsi orvosi iskolák kutatója már foglalkozott Semmelweisszel, és publikált is róla, így a következő beszélgetésen már osztrák orvostörténelemből is vitaképesebb voltam.
Figyelve a mai orvosok küzdelmeit a körülményekkel, a gazdaság és a politika satujában, nagyon tanulságos végig követni Semmelweis rövid életét, küzdelmeit a betegeiért, az értetlenséggel, az ellentétes érdekekkel és az önzéssel szemben. Jó látni és tapasztalni, hogy a legjobbak Bécsben és Pest-Budán is kiálltak mellette, próbálták támogatni, és elismerték az eredményeit. De kevesen voltak, és a korszellem, a bürokrácia őket is fojtogatta.
Az utókor persze már elismerte az eredményeit, rengeteg írás, könyv, film kíséri egyre fényesebb emlékét, de az a különleges magyar sors azért mindegyiken áttűnik.
Szó lesz ezekről azokban a beszédekben, írásokban, amelyek a következő napokban fogják szegélyezni az ünnepet. De a legfontosabbat ne feledjük: a gyógyítóknak az önfeláldozását, a küzdelmeit vagy akár csak a rutin feladatellátását, amelyik az egyik legnehezebb, bonyolultabb és érzékenyebb munka a foglalkozások széles skáláján, ne csak az elérhetetlen jövőben próbálják meg elismerni.
A COVID 19 járvány felszínre hozta, transzparenssé tette a magyar egészségügy gondjait. Nem a hibát veszem elsőre, mert szinte mindegyik hibának történelmi gyökere van, és politikai rossz cselekvéshez, vagy nem cselekvéshez köthető.
Nem elég tehát Semmelweis napján a dicsérő jelzőket felrepíteni, vagy a hála görögtüzébe burkolni az ágazatot. Hosszú távú, javító szándékú, megvalósítható, fejlődő rendszer programját kell átnyújtani elsősorban a lakosságnak, a betegek érdekében, és az egészségügynek, hogy ebbe kapaszkodva újíthassa meg önmagát.
Ünneprontás lenne most az igazságtalanságok korrigálását, vagy a bérhelyzetet emlegetni, de ezek a kérdések egy hét múlva maguktól is előjönnek.
Kíváncsiak vagyunk, hogy a szerény jutalom mellé mit tesz az asztalra a kormány (és az ő ellenzéke?), hogy az egészségügy és az erre rettenetesen rászoruló lakosság biztonságban érezhesse magát. Akár egy újabb járvány, akár a balesetek, akár a „megszokott” betegségek esetében. Nem csak statisztikusan, de konkrétan, és minden esetben.
202 év telt el Semmelweis születése és 155 év a halála óta. Nagyot fordult a világ ez idő alatt, de a segítségre szoruló ember és a gyógyítók kapcsolatrendszere örök emberi tulajdonságnak látszik. Vigyük tovább Semmelweis üzenetét, példáját a XXI. század körülményei között is.
Kövessen minket a Weborvos Facebook csatornáján is!