A szaglás romlása komolyabb betegséget is jelezhet

A szagláscsökkenés hátterében egyszerű megfázás mellett fül-orr-gégészeti, neurológiai vagy más betegségek is állhatnak. Dr. Viszoki Mónika, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica fül-orr-gégésze, allergológus és klinikai immunológus szerint orvosi kivizsgálás javasolt, ha a tünet néhány hétnél tovább fennáll, romlik, vagy nincs egyértelmű oka.

A szaglászavaroknak több formája is létezik

A szaglással kapcsolatos problémák között főleg a szaglás károsodásának mértéke a különbség.

A szagláscsökkenés (hyposmia) azt jelenti, hogy a szagérzékelés megmarad, de gyengébb. Az illető még érez szagokat, csak kevésbé intenzíven, nehezebben felismerhetően, vagy csak erősebb szagokat érzékel. Például a kávé vagy parfüm illata tűnik „halványabbnak”, illetve mivel a szaglás nagyban befolyásolja az ízérzékelést, a hyposmiában az ételek is kevésbé ízesnek tűnnek.

A szaglásvesztés (anosmia) azzal jár, hogy a szaglás teljesen kiesik vagy közel teljesen megszűnik. Az érintett egyáltalán nem érez szagokat, vagy csak nagyon ritkán, minimálisan. Ilyen esetben az ízek is szinte teljesen eltűnnek.

E két nagy csoport mellett léteznek egyéb szaglászavarok is, így a parosmia, vagyis a torz szagérzékelés, a phantosmia, azaz a nem létező szag érzése és a hyperosmia, ami pedig túlérzékeny szaglást jelent.

„A szaglásvesztést vagy szagvakságot (anosmia) két nagy csoportra lehet osztani. Az egyik az állandó szagláshiány, ami lehet veleszületett rendellenesség (ez egy nagyon ritka állapot), a másik csoportba tartozik a részleges és átmeneti szaglásvesztés, ami sokszor a COVID első tünete volt, még a köhögés, légúti panaszok, láz előtt. A COVID még ma is köztünk él, azonban már gyakoribb, hogy bármilyen banális, orrnyálkahártyát érintő gyulladás jár a szaglás elvesztésével. Ez azonban átmeneti és spontán rendeződik. Ezzel kapcsolatos megfigyelés, hogy ha sok orrdugulás elleni, vagyis érösszehúzó spray-t használ valaki, az is okozhatja az anosmiát” – hangsúlyozza Viszoki doktornő.

Számos betegség állhat a szagláscsökkenés hátterében

A szaglás romlását többféle ok is kiválthatja, a dohányzástól kezdve a fül-orr-gégészeti és neurológiai betegségekig. Neurológiai eredetre utalhat például, ha a szagláscsökkenés fejfájással, látászavarral, memóriazavarral, személyiség- vagy viselkedésváltozással, járászavarral, remegéssel vagy lassú mozgással társul, illetve ha a panasz hirtelen vagy csak az egyik oldalon jelentkezik.

A háttérben gyakran fül-orr-gégészeti probléma áll. Tartós orrdugulás, orrpolip, orrmelléküreg-gyulladás, anatómiai eltérések, megnagyobbodott orrmandula, orrsövényferdülés, daganat vagy idegentest is okozhat elhúzódó szaglásvesztést. A kezeléshez ilyen esetekben a kiváltó ok pontos azonosítása szükséges, ezért indokolt lehet a fül-orr-gégészeti kivizsgálás.

Milyen vizsgálatok segíthetnek a szagláscsökkenés okának feltárásában?

A szagláscsökkenés kivizsgálásában a fül-orr-gégészeti vizsgálat az első lépés, mivel a háttérben gyakran helyi orr- vagy melléküregi probléma áll.

„Ha valaki szaglással kapcsolatos panasszal fordul hozzánk, nem csak az orrát fogjuk megvizsgálni. Ugyanolyan alaposan megnézzük a garatot, a fület is, ahogyan az orrjáratokat, az orrsövényt és a nyálkahártyát, hogy felfedezhessük például az orrdugulás okát, a gyulladás eredetét, az orrpolipot, az anatómiai eltéréseket és akár az allergiára utaló jeleket – ismerteti dr. Viszoki Mónika. – Ezen túl az egyik legfontosabb vizsgálat az orr-endoszkópia, amely során egy vékony kamerával (endoszkóppal) megtekintjük az orr mélyebb részeit, a szaglóhasadék területét és az orrmelléküregek nyílásait. Ezzel a módszerrel szintén polipok, krónikus gyulladás, daganat vagy anatómiai szűkület után kutatunk.”

A szaglás speciális tesztekkel is vizsgálható, amelyek segítségével megállapítható, hogy a páciens érzékeli-e a szagokat, felismeri-e azokat, illetve milyen erősségnél észleli őket. Ezek a vizsgálatok segítenek elkülöníteni a teljes szaglásvesztést, a részleges szagláscsökkenést és a torz szagérzékelést. Szükség esetén allergiavizsgálat, CT vagy MRI is indokolt lehet.

Fül-orr-gégészeti kivizsgálás javasolt, ha a szagláscsökkenés 4–6 hétnél tovább fennáll, visszatérő arcüregi panaszokkal, véres orrváladékkal vagy tartós orrdugulással társul, illetve ha a tünet csak az egyik oldalon jelentkezik vagy krónikus gyulladásra utaló egyéb panaszok is megjelennek.