Az alvászavarok és a demencia közötti kapcsolat forró téma, ezért megkérdeztük szakorvos véleményét is a témában.
„Az alvászavarokat sokan az élet természetes velejárójának tekintik, pedig neurológusként jól látom, hogy az alvás tartós romlása nem csupán átmeneti kellemetlenség, hanem az agy hosszú távú egészségének egyik legfontosabb kockázati tényezője” – mondja dr. Pukoli Dániel neurológus szakorvos. Az elmúlt évek kutatásai egyértelművé tették, hogy a nem megfelelő alvás és a demencia, különösen az Alzheimer-kór kialakulása között meglepően szoros, kétirányú összefüggés áll fenn. Ez azt jelenti, hogy a tartós alvászavar növeli a későbbi demencia kialakulásának valószínűségét, és ezzel párhuzamosan maga a neurodegeneráció is tovább rontja az alvás minőségét – világít rá szakértőnk.
Az alvás az agy egyik legfontosabb karbantartási időszaka. Ilyenkor működik a glimfatikus rendszer, amely éjszaka sokkal hatékonyabban távolítja el az olyan, nap közben felhalmozódó fehérjéket, mint az amyloid és a tau – magyarázza Pukoli Dániel. Ezek a molekulák állnak a demencia legfontosabb kórélettani folyamatainak középpontjában, és ha az alvás zavart, a tisztító mechanizmus jóval kevésbé működik. Ennek következménye, hogy a káros fehérjék gyorsabban halmozódnak fel az agyban, ami évtizedekkel a tünetek megjelenése előtt megágyazhat a neurodegenerációnak. Mára képalkotó vizsgálatok is igazolták – tájékoztat a szakorvos – hogy akár egyetlen átvirrasztott éjszaka (bár az agy képes a regenerációra, de a rendszeressé váló alváshiány már visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el) is mérhetően növeli az amyloid mennyiségét bizonyos agyi területeken, a tartós alváshiány pedig jelentősen felgyorsítja ezt a folyamatot.
A kapcsolat azonban fordított irányban is jelen van – hangsúlyozza Pukoli doktor. A demencia korai szakaszában gyakran nem a klasszikus memóriazavar tűnik fel először, hanem a megváltozott alvásmintázat. Sok betegnél évekkel a diagnózis előtt jelentkeznek hajnali felébredések, nyugtalan alvás, éjszakai zavartság vagy fokozódó nappali aluszékonyság. Bizonyos alvászavarok, például a REM alvás alatti viselkedészavar, kifejezetten tipikus előjelei lehetnek egy későbbi neurodegeneratív betegségnek (különösen a Parkinson-kórral és bizonyos demenciatípusokkal függ össze), és évtizedekkel megelőzhetik annak klinikai megjelenését. Ahogy pedig a demencia előrehalad, egyre inkább érintetté válnak azok az agyi struktúrák, amelyek az alvás és az ébrenlét ciklusait szabályozzák. Ez tovább rontja az alvást, felborítja a cirkadián ritmust, és teljesen széteshet a nappali és éjszakai aktivitási rend, ami a mindennapi működést is megnehezíti – mondja a szakértő.
A kockázat különösen magas azoknál, akik tartósan nem kipihentek, horkolnak vagy alvási apnoe jeleit mutatják, váltott műszakban dolgoznak, vagy éveken át fennálló stressz, depresszió és szorongás mellett próbálnak regenerálódni. A modern neurológiai diagnosztika ma már egyre jobban támaszkodik az objektív alvásvizsgálatokra, mert sok esetben ezek segítségével évekkel a tünetek megjelenése előtt felismerhető a fokozott demenciakockázat – figyelmeztet Pukoli Dániel.
Szakértőnk legfontosabb üzenete az, hogy az alvás rendezése az egyik legerősebb megelőző tényező a demenciával szemben. Az alvási apnoe időben történő felismerése és kezelése, a cirkadián ritmus rendezése, a megfelelő életmódbeli szokások kialakítása és a rendszeres neurológiai ellenőrzés mind hozzájárulhat ahhoz, hogy az agy hosszú távon egészséges maradjon. Az alvás nem luxus, hanem biológiai szükséglet – hangsúlyozza Pukoli doktor. Ha tartósan sérül, annak azonnali és késői következményei egyaránt lehetnek. Éppen ezért érdemes figyelni a korai jelekre, és szükség esetén időben szakemberhez fordulni, mert sok esetben az alvás rendezése nemcsak a jelenlegi életminőséget javítja, hanem későbbi neurodegeneratív betegségek kockázatát is csökkenti.
Ha érdekel, milyen tovább egészségkárosodásokat okozhatnak a tartósan fennálló alvászavarok, és milyen körülményekre érdemes figyelmet fordítani éjszakánként, ezt a cikket ajánljuk.